A cheilitis egy tág fogalom, amely az ajak felszínének gyulladását írja le, amelyet száraz hámlás és repedezés jellemez. Speciális típusai az atópiás, a szögletes, a granulomatosus és az aktinikus. A szögletes cheilitis gyakran fordul elő az alapellátásban, és kifejezetten a szájközépből vagy a száj sarkaiból kisugárzó cheilitisre utal. A szögletes cheilitis szinonimái a perlèche, a commissural cheilitis és a szögletes stomatitis. A bizonyítékok azt mutatják, hogy a nisztatin vagy az amfotericin B helyi kenőcskészítményei kezelik az anguláris cheilitist (az ajánlás erőssége: A, 2 kis placebokontrollált vizsgálat).
A szájhigiénia javítása xilit vagy xilit/klórhexidin-acetát tartalmú rágógumi rendszeres használatával csökkenti az anguláris cheilitist idősotthoni betegeknél (SOR: B, 1 klaszter randomizált, placebokontrollált vizsgálat).
Evidence summary
Van néhány bizonyíték arra, hogy a gombaellenes szerek hatékonyan kezelik az anguláris cheilitist. Egy prospektív, kettős vak, placebo-kontrollált vizsgálatban 8 betegnél hasonlították össze a nisztatin hatékonyságát placebo kenőccsel. Ezeket a betegeket egy szájdiagnosztikai osztályra utalták fájó ajkak miatt, ahol kétoldalt elhelyezkedő Candida albicans elváltozásokat észleltek.1 Minden beteget arra utasítottak, hogy az egyik kenőcsöt a jobb, a másikat a bal oldalon használják. A kontaminációt az alkalmazások között cserélt kesztyű használatával előzték meg. Mind a 8 betegnél teljes gyógyulást mutattak ki a nisztatinnal végzett 1-4 hetes kezelés után, míg a placebót követően csak 1 betegnél volt teljes gyógyulás, így a kezeléshez szükséges szám (NNT) 1,14 volt (P<.001).
Egy második vizsgálatban a gombaellenes kezeléseket hasonlították össze a placebóval. Ez az 1975-ös, randomizált, kontrollált vizsgálat nisztatin vagy amfotericin B cukorkák alkalmazását vizsgálta 52 olyan betegnél, akiknek vörös szájpadlása, szögletes cheilitise vagy mindkettő volt.2 Ezeket a betegeket 600 egymást követő, a protetikai klinikán vizsgálatra vagy kezelésre jelentkező beteg szűrésével azonosították. A betegek véletlenszerűen kaptak 1 hónapra elegendő nisztatint, amfotericin B-t vagy placebót, és arra utasították őket, hogy naponta 4 pasztillát oldjanak fel a szájukban. A vizsgálat nem írt le semmilyen elvakítási eljárást. Mind a nisztatin, mind az amfotericin B 1 hónapos gyógyulási aránya statisztikailag szignifikáns volt a placebóhoz képest (P=,05, illetve P=0,01). Az NNT 2,7 volt a nisztatin csoportban és 2,0 az amfotericin B csoportban 1 hónap után. A 2 gombaellenes szer összehasonlítása nem talált különbséget a gyógyulási arányban. A terápia abbahagyása után 2 hónappal a kiújulási arányok azonosak voltak. Az egyetlen mellékhatás, amelyről beszámoltak, a cukorkák, különösen a nisztatin kellemetlen íze volt.
A szájhigiénia javítása egy másik javasolt módszer az anguláris cheilitis kezelésére. Számos módszert javasoltak, beleértve a fogsor tisztításának hangsúlyozását, a szájvizeket vagy a gyógyszeres rágógumit.
Egy 21 angol ápolási intézményben végzett randomizált, kontrollált, kettős vak vizsgálatba 164, 60 éves vagy idősebb, néhány természetes foggal rendelkező beteget vontak be, és vizsgálták a gyógyszeres rágógumi hatását a száj egészségére.3 Egy év elteltével a 111 beteg (67%) befejezte a vizsgálatot. A résztvevők 57%-a viselt műfogsort.
Egyéb szempontokat mértek, köztük a szögletes cheilitis jelenlétét. Három kar volt: rágógumi nélkül, xilit rágógumi és klórhexidin-acetát/xilit rágógumi. A rágógumikat a reggeli és az esti étkezés után használták, és 2 pelletből álltak, amelyeket 15 percig kellett rágni. Az adherenciát úgy határozták meg, hogy a rágógumit 12 hónapon keresztül hetente legalább 12 alkalommal rágták. Egy vak vizsgálóorvos vizsgálta a betegeket a kiindulási időpontban, valamint 3, 6, 9 és 12 hónap után.
Az eredmények a xilit és a klórhexidin-acetát/xilit csoportban is a szögletes cheilitis csökkenését mutatták 12 hónap után a rágógumi nélküli csoporthoz képest (P<.01). Cheilitist 14%-ban találtak a xilit csoportban (a kiindulási 27%-hoz képest), 7%-ban a klórhexidin-acetát/xilit csoportban (28%-os csökkenés), és 32%-ban a rágógumi nélküli csoportban (nincs változás). Az NNT 7,7 volt a xilit-csoportban és 4,8 a klórhexidin-acetát/xilit-csoportban. Ez a hatásméret eltúlzott lehet, mivel a vizsgálatban nem egyéni betegek, hanem ápolási otthonok szerint randomizáltak, és nem történt statisztikai kiigazítás a klaszteres randomizáció miatt.
A klórhexidinnel impregnált rágógumi nem könnyen elérhető az Egyesült Államokban, míg a xilit tartalmú rágógumi számos kiskereskedelmi üzletben és on-line központban kapható.
Mások ajánlásai
Az angularis cheilitis kezelésével kapcsolatban nem találtunk klinikai irányelveket. Az American Dental Association említi a helyi gombaellenes krémeket az angularis cheilitis kezelésére, amikor a szájüregi egészséget és a cukorbetegséget tárgyalja.4 Emellett a Taylor’s Family Medicine gombaellenes szereket ajánl, beleértve a nystatin pasztillákat, a clotrimazol trochokat vagy a flukonazol egyszeri 200 mg-os adagját.5 A Geriatric Medicine szintén ajánlja a helyi gombaellenes szereket az anguláris cheilitis kezelésére.6
A kiújulás megelőzésére használjon xilitolos rágót vagy ajakbalzsamot/petroléter zselét a bőrredőkben
Richard Hoffman, MD
Chesterfield Family Practice, Chesterfield, Va
Az anguláris cheilitist gyakran tévesen vitaminhiányosnak gondolják. Mint ebben a Klinikai Vizsgálatban megjegyezték, idős betegeknél a száj körüli nedves bőrredőkben Candida-fertőzések okozzák. A kontrollált vizsgálatok azt mutatják, hogy a gombaellenes készítmények egyértelműen hatnak. Tapasztalataim szerint a legtöbb helyi anti-candidás szer működik. A kiújulás megelőzése érdekében xilit rágógumi vagy ajakbalzsam vagy vazelin agresszív használata szükséges a bőrredőkben, mivel ezek a területek változatlanul nedvesek maradnak.