Mi okozza az akut limfocita leukémiát?

Az akut limfocita leukémiában (ALL) szenvedők egy része rendelkezik az ismert kockázati tényezők közül egy vagy többel, de sokan nem. Még ha egy személynél fenn is áll egy vagy több kockázati tényező, nagyon nehéz lehet tudni, hogy valóban ezek okozták-e a leukémiát.

Már jobban megértették, hogy a normális csontvelősejtek DNS-ében bekövetkező bizonyos változások hogyan okozhatják, hogy azok leukémiás sejtekké váljanak. A sejtjeinkben lévő DNS hordozza génjeinket, amelyek a sejtek működését szabályozzák. Hajlamosak vagyunk úgy kinézni, mint a szüleink, mert onnan származik a DNS-ünk. A génjeink azonban nem csak a kinézetünket befolyásolják.

Egyes gének szabályozzák, hogy sejtjeink mikor növekedjenek, mikor osztódjanak új sejtek kialakítására, és mikor haljanak el a megfelelő időben:

  • Az egyes géneket, amelyek segítik a sejtek növekedését, osztódását vagy életben maradását, onkogéneknek nevezzük.
  • A géneket, amelyek a sejtek növekedését és osztódását kordában tartják, vagy a sejtek megfelelő időben történő elhalását okozzák, tumorszupresszor géneknek nevezzük.

Minden alkalommal, amikor egy sejt két új sejtre osztódik, kromoszómáinak (hosszú DNS-szálak) egy új példányát kell elkészítenie. Ez a folyamat nem tökéletes, és előfordulhatnak olyan hibák, amelyek hatással lehetnek a kromoszómákban található génekre. A rákos megbetegedéseket (beleértve az ALL-t is) olyan mutációk (változások) okozhatják, amelyek onkogéneket kapcsolnak be vagy tumorszupresszor géneket kapcsolnak ki. Az ilyen típusú változások megakadályozhatják a csontvelősejtek normális érését, vagy elősegíthetik a sejtek kontrollálatlan növekedését.

Az ALL-ben számos különböző génben találhatók mutációk, bár egy vagy több kromoszóma jelentős változásai is gyakoriak. Még ha ezek a változások a DNS nagyobb szakaszait érintik is, hatásuk valószínűleg akkor is csak egy vagy néhány gén változásának köszönhető, amelyek a kromoszóma adott részén találhatók. Az ALL-sejtekben többféle kromoszómaelváltozás is megtalálható:

A transzlokációk a leggyakoribb kromoszómaelváltozás, amely leukémiához vezethet. A transzlokáció azt jelenti, hogy az egyik kromoszómából DNS szakad le és csatlakozik egy másik kromoszómához. A kromoszóma azon pontja, ahol a leválás történik, hatással lehet a közeli génekre, például bekapcsolhat onkogéneket, vagy kikapcsolhat olyan géneket, amelyek normális esetben segítenék a sejt érését.

A felnőttkori ALL-ben leggyakrabban előforduló transzlokáció az úgynevezett Philadelphia-kromoszóma, amely a 9. és 22. kromoszóma közötti DNS-cserét jelenti, és amelyet t (9; 22) rövidítéssel jelölünk. Számos más, kevésbé gyakori transzlokáció is előfordulhat, például a 4. és 11. kromoszóma között, t (4; 11), vagy a 8. és 14. kromoszóma között, t (8; 14).

Az ALL-sejtekben néha más kromoszómaelváltozások is előfordulhatnak, például deléciók (a kromoszóma egy részének elvesztése) és inverziók (a DNS átrendeződése a kromoszóma egy részén belül), bár ezek kevésbé gyakoriak. Az ALL sok esetben nem ismertek a leukémiát okozó genetikai változások.

Az orvosok megpróbálják meghatározni, hogy miért következnek be ezek a változások, és hogy az egyes változások hogyan vezethetnek leukémiához. Az ALL-nek azonban különböző altípusai vannak, és még az altípusokon belül sem minden esetben ugyanazok a genetikai vagy kromoszómális változások. Egyes változások gyakoribbak, mint mások, és úgy tűnik, hogy egyesek nagyobb hatással vannak egy személy prognózisára, mint mások.

Öröklött kontra szerzett genetikai változások

Néhány, bizonyos típusú rákban szenvedő ember DNS-mutációkat örököl valamelyik szülőjétől, amelyek növelik a betegség kockázatát. Bár ez néha előfordulhat az ALL esetében, mint az akut limfocitális leukémia (ALL) kockázati tényezői című fejezetben tárgyalt néhány genetikai szindróma esetében, az öröklött mutációk nem gyakori okai az ALL-nek.

Az ALL-lel kapcsolatos DNS-mutációkat általában az egyén élete során szerzi meg, nem pedig örökli. Ezek a mutációk eredhetnek külső okokból, például sugárzásnak vagy rákkeltő vegyi anyagoknak való kitettségből, de a legtöbb esetben a mutációk kialakulásának okai nem tisztázottak. Sok ilyen genetikai változás valószínűleg csak véletlenszerű esemény, amely néha külső ok nélkül következik be egy sejtben. Ezek a változások az életkor előrehaladtával felhalmozódhatnak, ami magyarázatot adhat arra, hogy miért válik egyre gyakoribbá az ALL a felnőtteknél, minél idősebbek leszünk.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.