A kínai és más ázsiai kultúrák évezredek óta használják a dzsunkahajót. Az első ismert említés a dzsunkához hasonló hajókról i.e. 2800 körül, Fu Hszi kínai császár idején történt. A dzsunkákat sokféleképpen használták az ősi kínai kultúrában, többek között halászatra, szállításra, kereskedelemre, hadviselésre és Délkelet-Ázsia felfedezésére. Az innovatív kormánylapátos kormányrendszerrel együtt a dzsunkákat úgy építették, hogy ellenálljanak a viharos tengereknek, könnyen manőverezhetőek és gyorsan mozogjanak. E hajók erős felépítésének köszönhetően a kínai felfedezők messzire merészkedhettek. Ősi kínai érméket találtak Indiában, sőt még Afrika keleti partjainál is! Az Eufrátesz folyón a Kr. u. 7. században a muszlimok írásaiban is feljegyeztek bizonyítékokat dzsunkákról, és Marco Polo a 13. században dzsunkahajók flottáit jegyezte fel. Amikor Marco Polo írt ezekről a hajókról, a legtöbbjük elég nagy volt, 50-60 kabinnal a fedélzeten. A 15. századra azonban a dzsunkák kolosszális méretűvé váltak! Ezek a hatalmas, jól megépített hajók állítólag 400 láb hosszúak és 160 láb szélesek voltak (ez 40 emelet az orrtól a tatig és 16 emelet a jobb oldaltól a bal oldalig)!
A dzsunkák egyik egyedi jellemzője a vitorláik alakja volt, amelyek nagyon eltértek a nyugati hajókétól. A kínai dzsunkák nem négyzet alakúak voltak; ellipszis alakú, ívelt vitorláik voltak, amelyeket bambuszból készült belső rudakkal erősítettek meg. Mivel a bambusz erősítette a vitorlákat, kevesebb kötélzetre volt szükség. Ez azt is megakadályozta, hogy maguk a vitorlák olyan gyorsan foszoljanak és rothadjanak, mint egyébként tették volna.
Ezeknek a hajóknak a találékonysága és ereje tette lehetővé, hogy ma is használják őket. Néhány dzsunkát turizmusra használnak; azonban még mindig vannak olyan dzsunkák, amelyeket halászatra és kereskedelemre használnak Kína, Japán és Indonézia part menti vizeiben és folyóin. Bár a tipikus dzsunkák mérete 400 lábról körülbelül 70 lábra zsugorodott, még mindig elég nagyok ahhoz, hogy néhány család éljen bennük.