A 20. század végének és a 21. század elejének egyik legsikeresebb pop-R&B előadója, Usher első listavezető kislemezét friss tinédzserként szerezte a “Call Me a Mack”-kel (1993). A virágzó LaFace kiadó tagjaként aztán azonnal hatással volt a New Jack Swing utáni korszakra, és három évtizeden keresztül sikeresen lovagolta meg a mainstream dalszerzői és produceri trendeket. A My Way (1997) című dallal először ért el platina státuszt, és hamarosan egymás után nyerte el a legjobb férfi énekes R&B előadás Grammy-díját a “U Remind Me” (2001) és a “U Don’t Have to Call” (2002) című dalokkal. Figyelemre méltó, hogy még nem érte el a csúcsot, egészen a mérföldkőnek számító negyedik album, a Confessions (2004) megjelenéséig. Ez az LP négy egymást követő number one popslágert generált, elnyerte a legjobb kortárs R&B albumnak járó Grammy-díjat, és a Thriller, Whitney Houston és a CrazySexyCool sorába lépve gyémántplatina státuszt ért el – több mint tízmillió eladott példányt az Egyesült Államokban. Ez egy négy kiadványból álló sorozatot is elindított, beleértve a legjobb kortárs R&B albumnak járó másik Grammy-díjat, a Raymond v Raymondot (2010), amely egyszerre vezette a Billboard 200 és az R&B/hip-hop listákat. Usher azóta elért eredményei közé tartozik 12. és 13. elsőszámú R&B/hip-hop slágere, a “Climax” (2012) és az “I Don’t Mind” (2014), a Top Five album Hard II Love (2016), valamint a meglepetésként megjelent “A” (2018). Usher énekesként, dalszerzőként, producerként, táncosként és összművészként mindenkinél jobban Michael Jackson utódja.
Usher Terry Raymond IV néven született a texasi Dallasban, Usher gyermekkora nagy részét a Tennessee állambeli Chattanoogában töltötte, majd végül Atlantába költözött bimbózó zenei karrierje érdekében. Miután a LaFace A&R képviselője kiszúrta őt a Star Search című műsorban, karrierje beindult. A 14 éves fiú meghallgatáson vett részt a LaFace társalapítójánál, L.A. Reidnél, aki lemezszerződést kötött a gospel kórusfiúval. 1993-ban debütált lemezen a Poetic Justice soundtrackjén a “Call Me a Mack” című számmal, amely a Billboard R&B/hip-hop listáján az 56. helyet érte el. A következő évben Usher kiadta azonos című debütáló albumát, amelynek társproducere Sean “Puffy” Combs volt. Az első kislemezdal, a “Think of You” széleskörű elismerést szerzett Usher számára, és arany státuszt ért el. Ennek a kezdeti ismertségnek köszönhetően Usher-t más projektekkel is megkeresték. 1995-ben felvett egy nemzeti ünnepi dalt a Coca-Cola számára. Emellett csatlakozott több vezető férfi R&B énekeshez, hogy megalakítsák a Black Men United-et a “You Will Know” című kislemezhez, amely a Jason’s Lyric soundtrackjén szerepelt. A tinédzser énekesnővel, Monicával is összeállt Latimore “Let’s Straighten It Out” című dalának remake-jéhez.
A középiskola elvégzése után Usher 1997-ben kiadta második albumát My Way címmel. Hogy megmutassa érettségét és dalszerzői képességeit, a kilenc dalból hatot társszerzőként írt, és igénybe vette Jermaine Dupri, Babyface és ismét Combs producerek segítségét. Az album első kislemeze, a “You Make Me Wanna” újra az R&B egyik legmenőbb előadójává tette Usher-t, és egyben crossover szenzációvá is tette. A dal 11 hétig vezette a Billboard R&B listáját, második lett a Hot 100-as listán, és végül dupla platinalemez lett. Mindkét követő kislemez, a “Nice & Slow” és a “My Way” szintén platina lett; az előbbi nyolc hétig maradt az első helyen az R&B listán, és ez lett az első number one pop kislemeze. Közben Usher színészi karrierbe kezdett, szerepelt az 1998-as The Faculty című horror paródiában és az 1999-es Light It Up című városi középiskolai drámában.
Hogy a rajongóknak a következő stúdiókiadásáig kitartson, Usher 1999-ben kiadott egy koncertfelvételt egyszerűen Live címmel. Az Arista kiadónál 2001-ben tért vissza harmadik rendes albumával, a 8701 cíművel, és a tini popsztárból fülledt R&B énekesnővé fejlődött. Az “U Remind Me” és az “U Got It Bad” a Hot 100 és az R&B/hip-hop listák élére került, míg az utóbbi és az “U Don’t Have to Call” (csupán harmadik számú pop, második számú R&B/hip-hop) egymás után nyerte el a legjobb férfi R&B énekes előadásért járó Grammy-díjat. 2004-ben az Arista kiadta a “Yeah!” című kislemezt. A Lil Jon által producált és Ludacris vendégszereplésével készült addiktív, enyhén crunkos szám gyorsan a klubok kedvencévé vált, majd világhírűvé vált – első számú popsláger lett az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Németországban és számos más területen. A Confessions, az alapalbum Usher legérettebb és legváltozatosabb munkája volt. Grammy-díjat nyert a legjobb kortárs R&B album kategóriában, míg a “Yeah!” a legjobb rappelt/énekelt együttműködés díját vihette haza, Alicia Keys duettje, a “My Boo” pedig a legjobb R&B előadás duótól vagy csoporttól énekkel. Usher a 2005-ös In the Mix főszereplője volt, majd 2008-ban visszatért a Here I Stand című albummal, amely a Billboard 200 és a Hot R&B/Hip-Hop Albums listák élére került, de elkerülhetetlenül nem teljesített olyan jól, mint az elődjei.
A Raymond v Raymond, amelyet részben Usher házasságának vége inspirált, 2010-ben jelent meg, amikor három dala is megmászta a slágerlistákat. A “Papers” című sláger már a Hot R&B/Hip-Hop Singles listájának élén állt. A Versus című EP még az év folyamán követte. A következő februári Grammy-ünnepségen a Raymond v Raymond a legjobb kortárs R&B album kategóriában nyert, a “There Goes My Baby” pedig a legjobb R&B férfi énekes előadás kategóriában. Egy újabb Hot R&B/Hip-Hop listavezetővel, a “Climax”-al (társproducer: Diplo) vezetve, a Looking 4 Myself 2012-ben jelent meg, a “Scream” című Top Ten kislemezdal vezetésével, és ez lett Usher negyedik listavezető albuma. A “Climax” nyolcszoros Grammy-győztessé tette Usher-t, amikor elnyerte a legjobb R&B előadás díját.
2013-ban Usher az NBC The Voice című tehetségkutató műsorának edzőjeként kezdett dolgozni. Az ő versenyzője, Josh Kaufman 2014-ben megnyerte a verseny hatodik évadát. Eközben Usher az év folyamán kislemezeket adott ki, köztük a “Good Kisser”-t, a “She Came to Give It to You”-t és az “I Don’t Mind”-t, mely utóbbi — Juicy J közreműködésével — a 13. elsőszámú R&B/hip-hop slágere lett. 2016-ban Usher Sugar Ray Leonard szerepét játszotta a Hands of Stone című filmben. A “Champions” című dal (Ruben Blades-szel) szerepelt a film soundtrackjén. Ez lett az egyik a négy kislemezből — a “Missin’ U”, a “Crash” és a Young Thuggal közös “No Limit” mellett –, mely a nyolcadik, Hard II Love című albumának előkészítéseként jelent meg, mely szeptemberben a Billboard 200 és az R&B/hip-hop listák első öt helyére került.
2018 októberében, a 40. születésnapja hétvégéjén Usher meglepetésszerűen visszatért az “A”-val, egy rövid albummal, amelyet teljes egészében Zaytoven készített, Gunna és Future közreműködésével; a lemez a Billboard 200-as listán a 31. helyen végzett. 2019-ben kiadta a “LaLaLa” című számot Black Coffee-val, és vendégszerepelt Summer Walker “Come Thru” című kislemezén (az Over It című albumáról), miközben stúdióban dolgozott új albumán. Az LP vezető kislemezét, a “Don’t Waste My Time”-t Ella Mai közreműködésével az év végén adta ki; egy másik szám, a “SexBeat” 2020 áprilisában jelent meg Lil Jon és Ludacris közreműködésével.