A invertált papillóma a Schneider-féle papillóma egy típusa, amely egy ritka sinonasalis daganatot képvisel, amely főként középkorú férfiakat érint. Képalkotáskor klasszikusan kanyargós cerebriform mintázatot mutatnak, amely mind a T2, mind a kontrasztanyaggal megerősített T1 súlyozott MRI-felvételeken látható.
Terminológia
A fordított papilloma kifejezést urotheliális elváltozás leírására is használják. Ennek az entitásnak a tárgyalását lásd a Húgyúti invertált papillóma 4.
Epidemiológia
Az invertált papillómák az összes orrdaganat kb. 0,5-4,0%-át teszik ki, és leggyakrabban 40-60 éves betegeknél fordulnak elő 2,6,. Jelentős a férfiakra való hajlam (M:F arány ~3-5:1) 2.
Klinikai megjelenés
A megjelenés hasonló lehet más sinonasalis daganatokhoz, orrdugulással, sinusfájdalommal és epistaxisszal.
Patológia
Makroszkópos megjelenés
Makroszkóposan az inverz papillómák szabálytalan, változó konzisztenciájú, rózsaszínű, polipoid tömegekként jelennek meg, amelyek hajlamosak a vérzésre 1.
Hisztológia
Hisztológia szerint bazálmembránnal körülvett légzőhámszalagok, amelyek a szubjacentáris stromába nőnek (tehát fordított mintázatúak), jellegzetes mikro-nyálkahártyás cisztákkal 1,3. Körülbelül 20% mutat némi keratinizációt, 10% pedig diszpláziát 3.
Lokalizáció
A fordított papillómák leggyakrabban az orrüreg oldalsó falán fordulnak elő, leggyakrabban a középső turbina/középső garat és a maxilláris ostium kapcsán, bár az orrjáratban máshol is előfordulnak. A tömeg megnagyobbodásával csontos átalakulást és reszorpciót eredményez, és gyakran benyúlik a maxilláris antrumba 1.
A lokalizáció miatt gyakori a maxilláris antrum normális lefolyásának károsodása, bár mucocele kialakulása ritka 1.
Malignus átalakulás
A malignus átalakulás különböző szövettani formákban fordul elő, beleértve a keratinizáló és nem keratinizáló laphámsejtes karcinómát (messze a leggyakoribb, az esetek ~10%-ában fordul elő), valamint sokkal ritkábban más malignus szövettani formákat, beleértve a mucoepidermoid karcinómát, a verrucusosus karcinómát és az adenokarcinómát 1-3. A daganatok lehetnek szinkron vagy metakron 6.
Röntgenfelvételek
A röntgenfelvétel
A röntgenfelvétel már nem játszik jelentős szerepet a sinonasalis betegségek megítélésében. Ha készül, a leggyakoribb lelet az orrmelléküreg tömege, amelyhez a szomszédos maxilláris antrum homályosodása társul 1.
CT
A CT jellemzői többnyire nem specifikusak, lágyrészsűrűségű tömeget mutatnak némi fokozódással. A tömeg elhelyezkedése az egyik kevés támpont a helyes diagnózis felé. A tömeg megnagyobbodásával csontresorpció és destrukció is jelen lehet, hasonlóan a laphámrákos betegeknél megfigyelhető mintázathoz 2.
Az esetek ~40%-ában megfigyelhetőek a maradék csontdarabokat jelentő intralezionális meszesedések.
A jelentések szerint a fokális, gyakran kúp alakú hyperostosis jelenléte korrelál az elváltozás kiindulópontjával 5 . Ez nemcsak a diagnózis felállításában hasznos, hanem a műtéti tervezés segítésében is, mivel a tumor eredetének helye meghatározza a szükséges műtét kiterjedését.
Angiográfia (DSA)
Az angiográfiának nincs jelentős szerepe az inverz papillómák diagnózisában vagy értékelésében. Ha elvégzik, ezek a daganatok többnyire avaszkulárisak 1.
MRI
Az MRI gyakran mutat egy jellegzetes megjelenést, amelyet tekervényes cerebriform mintázatnak neveznek, és mind a T2, mind a kontrasztanyaggal megerősített T1 súlyozott képeken látható. Ez magas és alacsony jelintenzitású váltakozó vonalakat jelent, amelyek megjelenését – bár lazán – az agykérgi gyűrűkhöz hasonlították. Ez a jel az esetek 50-100%-ában figyelhető meg, és más sinonasalis tumoroknál nem gyakori 6 .
Szignáljellemzők
- T1:
- T2
- általában hiperintenzív az izomban
- váltakozó hipointenzitású vonalak 6
- T1 C+ (Gd)
- heterogén fokozódás 2
- változó hipointenz vonal 6
Kezelés és prognózis
A rosszindulatúsággal való magas asszociációjuk (lásd fent) és korlátlan növekedési potenciáljuk miatt, az inverz papillómákat történelmileg en bloc, az oldalsó orrfallal együtt (medialis maxillectomia), külső metszésen keresztül reszekálták 2 . Egyre fejlettebb endoszkópos technikákat alkalmaznak a reszekció méretének korlátozására, és a tumor kiindulási helyének lokalizálására van szükség. Ez gyakran csak a műtét idején lehetséges, de a fokális hyperostosis jelenléte utalhat rá 5.
A kiújulási arány ennek ellenére magas (15-78%), és általában a nem teljes helyi reszekciónak tulajdonítható 2,5.
A rosszindulatú transzformáción és kiújuláson kívül a morbiditás a helyi növekedésből ered, amely kiterjedt lehet, és kiterjedhet a szomszédos terekre, beleértve a szemüreg és az intrakraniális kompartmentumot.
Differenciáldiagnózis
Az általános képalkotó differenciáldiagnosztikai megfontolások közé tartozik:
- sinonasalis carcinoma: sajnos a képalkotás nem képes magabiztosan megkülönböztetni az inverz papillómákat, a rosszindulatú inverz papillómát és a tiszta rosszindulatú papillómát
- antrochoanalis polip:
- gyulladásos polip: nem fokozódó, a perifériás nyálkahártya fokozódása lehet jelen
- fiatalkori nasopharyngealis angiofibroma (JNA)
- olfactoriális neuroblastoma
- paranasalis sinus mucocele
.