US Pharm. 2017;42(11):15-16.
A kényszerbetegség (kényszerbetegség) a szorongásos zavarok egyik fajtája, amelynek neve utal a tünetekre. A kényszerbetegségben szenvedő emberek rögeszméket vagy tartósan fennálló gondolatokat tapasztalnak, amelyek ellenőrizhetetlenek és nem a valóságon alapulnak. Kényszercselekvéseket is tapasztalhatnak, olyan ismétlődő cselekvéseket, amelyek segítenek enyhíteni a kényszeres gondolatok okozta szorongást. A kényszerbetegségről egykor azt gondolták, hogy ritka probléma, de ma már becslések szerint több mint 2 millió amerikait érint. A kutatók nem teljesen értik a kényszerbetegség okát, de valószínűleg a szerotonin nevű agyi vegyi anyag alacsony szintjének következménye.
A kényszerbetegség szorongásos zavar
A kényszerbetegségben szenvedőket kényszeres gondolatok zavarják, például a baktériumoktól vagy a piszoktól, egy halálos betegségtől, egy éjjel a házba behatoló betolakodótól vagy attól, hogy valakinek kárt okoznak. Az ilyen gondolatok okozta szorongás kontrollálása érdekében a kényszerbetegségben szenvedő személy kényszert érez arra, hogy rituális módon ismételt cselekvéseket hajtson végre. E kényszerek közé tartozik a túlzott kézmosás, az orvoslátogatás a betegségek kizárása érdekében, az ajtó- és ablakzárak újra és újra történő ellenőrzése, valamint a mások megkárosításának megelőzését szolgáló rutinok, például a dolgok számolása vagy meghatározott sorrendben történő megérintése.
A kényszerbetegségben szenvedő emberek életét a rögeszméik és kényszerszerűségeik uralják, ami komolyan akadályozhatja az iskolai vagy munkahelyi munkát. A legtöbb kényszerbetegségben szenvedő ember szégyelli kényszeres gondolatait és kényszeres viselkedését. Mivel nem képesek ezeket kontrollálni, a szégyenérzet elkerülése érdekében úgy birkóznak meg velük, hogy elrejtik őket a barátok és a család elől. A tünetek idővel súlyosbodhatnak vagy javulhatnak, de sok esetben a tünetek végül akadályozzák a személyt abban, hogy működőképes legyen és élvezze az életet. Bár a legtöbb kényszerbetegségben szenvedő ember megérti, hogy ezek a rituálék értelmetlenek, mégis úgy érzik, hogy ismételgetniük kell őket, hogy megszabaduljanak szorongó gondolataiktól.
Jelek és kockázati tényezők
Az OCD gyakran gyermek- vagy tinédzserkorban jelenik meg, és a férfiakat és a nőket egyaránt érinti. Sok esetben a kényszerbetegség korai tünetei nem feltétlenül zavaróak vagy az életet megváltoztatóak, de úgy tűnhet, hogy a “kényszeres” vagy “túlhajszolt” személyiség részei. A kényszerbetegség más szorongásos zavarokkal, étkezési zavarokkal vagy depresszióval együtt jelentkezhet. Bizonyos esetekben a kényszerbetegség családi örökség, és a kényszerbetegség kockázata magasabb azoknál az embereknél, akiknek a családjában más pszichiátriai rendellenességek is előfordultak. Régen úgy gondolták, hogy a rendkívül merev, ellenőrzött környezetben való nevelkedés a kényszerbetegség előrejelzője; ez valószínűleg nem igaz, de a súlyos életstresszorok kiválthatják a tüneteket. Terhes nőknél és friss anyáknál is kialakulhatnak a kényszerbetegség tünetei, a kényszeres gondolatok középpontjában a gyermek károsítása áll.”
Pszichoterápia és antidepresszánsok kezelik a tüneteket
A kényszerbetegség kezelése magában foglalja a kognitív viselkedésterápiát és a gyógyszeres kezelést. Az expozíció és válaszmegelőzés a pszichoterápia egy speciális típusa, amelyet a betegek kényszerbetegség tüneteinek kezelésére használnak. A betegek fokozatosan kiteszik magukat rögeszméiknek anélkül, hogy rögtön követné őket a rituálé vagy a kényszer. A betegek egyre kevésbé kezdik szorongani a rögeszmés gondolataikat, és a terápia befejezése után is sokáig ellen tudnak állni a kényszeres viselkedésüknek.
Egyeseknek gyógyszerekre is szükségük lehet, hogy segítsenek a tüneteik ellenőrzésében. A kényszerbetegségre általánosan felírt gyógyszerek úgy hatnak, hogy növelik a szerotonin hatását az agyban. Az FDA az ilyen módon ható antidepresszánsok egy csoportját hagyta jóvá, köztük a klomipramint (Anafranil), a fluoxetint (Prozac), a fluvoxamint (Luvox), a paroxetint (Paxil) és a szertralint (Zoloft). Több hetes napi gyógyszeres kezelés után a betegek többsége jelentős enyhülést tapasztal a tüneteiben. Ezen antidepresszánsok fő mellékhatásai az álmosság, a fejfájás és a hányinger. Számos más gyógyszerrel kölcsönhatásba léphetnek, ezért győződjön meg róla, hogy gyógyszerésze és kezelőorvosa tisztában van az ezekkel az antidepresszánsokkal együtt szedett összes gyógyszerrel. Amint a tünetek kontrollálhatók, az adag csökkenthető, sőt egyes betegeknél abbahagyható.
Az Ön helyi gyógyszerésze segít Önnek! Ha Önnek, barátjának vagy családtagjának kérdései vannak a kényszerbetegséggel és a kezelés során alkalmazott gyógyszerekkel kapcsolatban, kérdezze meg megbízható gyógyszerészét.