Korábbi szolgáltatásSzerkesztés
A Downeaster a Pine Tree és Flying Yankee vonatok által használt útvonalat követi, amelyek Bangorból Bostonba közlekedtek, és amelyeket a Boston & Maine Railroad és a Maine Central Railroad közösen üzemeltetett. A Portland és Boston közötti minden személyszállítási szolgáltatás 1965-ben megszűnt.
A szolgáltatás újraindítása Szerkesztés
Maine kongresszusi küldöttségének sürgetésére az Amtrak 1990-ben 50 millió dollárra becsülte a vasúti személyszállítási szolgáltatás létrehozásának költségeit: 30 millió dollár az infrastruktúra fejlesztésére és további 20 millió dollár a berendezésekre. A következő évben az Amtrak beleegyezett, hogy Maine állam számára ingyenesen biztosítja a berendezéseket. Még ugyanebben az évben Maine állam törvényhozása elfogadta az első, állampolgárok által kezdeményezett törvényjavaslatot, a “vasúti személyszállítási szolgáltatásról szóló törvényt”, amelyet Maine állam közlekedési minisztériuma támogatott és a kormányzó aláírt. 1992-ben a maine-i választók 5,4 millió dolláros vasúti kötvényt hagytak jóvá az útvonal fejlesztésére, és 60 000 dollárt adtak a Maine-i közlekedési minisztériumnak egy portlandi intermodális terminál megtervezésére. Még abban az évben a Kongresszus 25,5 millió dollárt hagyott jóvá további pályaépítési fejlesztésekre, és 1993-ban további 9,5 millió dollárt fordítottak pályafejlesztésekre. 1994 végére az infrastruktúrára szánt teljes előirányzat elérte a 38,6 millió dollárt. 1995-ben Angus King akkori kormányzó és John Melrose közlekedési biztos elrendelte egy személyszállító vasúti hatóság létrehozását; a Wayne Davis elnök vezette TrainRiders/Northeast az állami kereskedelmi és ipari kamarával, a Maine-i közlekedési minisztériummal és másokkal együttműködve meggyőzte a Maine-i törvényhozást, hogy augusztusban hozza létre az Észak-Új-Angliai Személyszállító Vasúti Hatóságot.
A szolgáltatás kezdetben az 1990-es években indult volna. A tárgyalások az NNEPRA, az Amtrak és a Guilford Industries (ma Pan Am Railways) között 1996-ban kezdődtek, de számos tényezőn, többek között a berendezések súlyán és a sebességhatárokon kezdtek kudarcba fulladni. 1998 decemberében 80 mérföld/órás (130 km/h) sebességkorlátozásban állapodtak meg; a következő évben a Szövetségi Felszíni Közlekedési Tanács 79 mérföld/órás (127 km/h) sebességkorlátozást hagyott jóvá. A pályajogi fejlesztések nagy része 2000-ben befejeződött, de a következő évben az üzembe helyezés ismét késett, amikor Guilford megtagadta, hogy az Amtrak tesztelje a pálya modulusát, vagy hogy a vonatokat 59 mérföld/óránál (95 km/h) gyorsabban közlekedtesse. A Downeaster 2001. december 15-én közlekedett először.
SzolgáltatásfejlesztésekSzerkesztés
2007 augusztusában a csúcssebességet 60 mérföld/óráról (97 km/h) 79 mérföld/órára (127 km/h) növelték, 20 percet csökkentve a Portland és Boston közötti utazások idejét. A Downeaster szolgáltatás első bővítésére még abban a hónapban került sor, amikor a fejlesztések lehetővé tették, hogy a napi négyről ötre növeljék a Portland-Boston oda-vissza járatok számát. Az Amtrak azt tervezi, hogy végül egy vagy két további oda-vissza járatot üzemeltet Portland és Boston között (napi hat vagy hét oda-vissza járatot). 2009-ben az NNEPRA sikertelenül pályázott szövetségi ösztönző pénzre, hogy növelje a vonatok sebességét – ami 10-12 perccel csökkentette a menetidőt – és növelje a napi menettérti járatok számát ötről hétre.
2011-ben a Downeaster volt az első Amtrak-vonat, amely ingyenes Wi-Fi szolgáltatást és e-jegyet kínált.
2014 májusában az NNEPRA beleegyezett, hogy a Maine állambeli Kennebunkban egy állomásmegállóval bővüljön. Old Orchard Beachhez hasonlóan ez is egy szezonális megálló lett volna, amely áprilistól októberig tart nyitva. Az eredeti tervek szerint 2016-ban egy ideiglenes peront építettek volna, az állandó peront pedig 300 000 dolláros városi és 800 000 dolláros állami pénzből építették volna meg 2017-re vagy 2018-ra. A korábbi Boston & Maine depó épületének egy részét, amelyet 1873 és 1965 között használtak személyszállításra, bérbe akarták venni, hogy váróteremként használják. 2018. október 9-én a Kennebunk Board of Selectmen törölték az állomásprojektet a helyszín alkalmasságával kapcsolatos aggályok miatt.
NNEPRA tisztviselői vizsgálják az állomás Portlandbe történő áthelyezésének megvalósíthatóságát. A portlandi közlekedési központ egy mellékvonalon található, ami 15 perccel növeli a Brunswickba tartó vagy onnan induló vonatok menetidejét, mivel el kell hagyniuk a fővonalat. A jelenlegi állomással kapcsolatos további aggályok közé tartozik a korlátozott parkolási lehetőség és a Thompson’s Pointon való elhelyezkedés. Az állomás új helyének kiválasztásakor a fővonalon való elhelyezkedés, a járműves és gyalogos megközelíthetőség, valamint a belváros közelsége is szempont. A MaineDOT tanulmánya támogatta az állomás áthelyezését a portlandi Union Station eredeti helyének közelébe.
A NNERPA azt tervezi, hogy Wellsben 6 mérfölddel (9,7 km) meghosszabbít egy meglévő 2 mérföldes (3,2 km) mellékvágányt, ami egy további napi Brunswick-Wells oda-vissza járatot tesz lehetővé. Wells állomást egy második peronnal és egy gyaloghíddal fogják átalakítani. 2020 februárjában az NNERPA 16,9 millió dolláros szövetségi támogatást kapott a projektre.
2019 júliusában a helyi tisztviselők javaslatot tettek a Maine Turnpike egyik kijárata melletti West Falmouth-i töltőállomásra.
Brunswick meghosszabbításaSzerkesztés
A Brunswick-i szolgáltatást eredetileg a Downeaster 2001-es indulása után öt éven belül indították volna, de a finanszírozás hiánya és más akadályok miatt késett. A Brunswick Maine Street Station alapkőletételére 2008 októberében került sor, amely üzleteket, társasházakat, egy fogadót és irodahelyiségeket magában foglaló kiskereskedelmi fejlesztés. 2010 januárjában az NNEPRA 35 millió dolláros támogatást kapott a 2009. évi amerikai helyreállítási és újrabefektetési törvényből a Portland-Brunswick vonal pálya- és jelzőrendszerének korszerűsítésére. A Pan Am Railways 2010 nyarán kezdte meg a munkát a vonalon, és 2012. május 14-én Brunswickban és Freeportban a peronokat befejezettnek nyilvánították. A szolgáltatás 2012. november 1-jén indult napi két járattal Bostonba és Bostonból.
A Brunswickig történő meghosszabbítás miatt ott, az állomástól nyugatra egy zárt megállóhelyet építettek; a vonatokat eddig a szabadban tárolták Portlandben. A létesítmény 2016 novemberében nyílt meg, lehetővé téve egy harmadik napi Brunswick-Boston járatot. Az NNEPRA 2013-ban jelentette be a létesítmény terveit, az építkezés 2013 nyarától 2014 végéig tartott volna, de a helyi ellenállás késleltette a projektet. A tervezett helyszín szomszédai további környezetvédelmi tanulmányokat követeltek, mondván, hogy szerintük a létesítmény ártana a közeli területeknek. Az állami politikusok is bekapcsolódtak; Paul LePage kormányzó, aki aggódott a Brunswick Landingben történő munkahelyteremtés miatt, alternatív helyszínt javasolt Brunswick keleti részén. Több demokrata párti állami törvényhozó arra kérte az NNEPRA-t, hogy egy meglévő dél-portlandi vasúti pályaudvaron építsen, és helyette a Boston-Portland szolgáltatás “alaptermékére” összpontosítson. A létesítményt érintő jogi viták 2016 januárjában értek véget.
2017-ben és 2018-ban az NNEPRA egy 4 mérföldes (6 km) átmenő vágányt, a Royal Junction mellékvágányt épített a Portland és Brunswick közötti 30 mérföldes (48 km) egyvágányú vonalszakaszon, hogy lehetővé tegye a Brunswickba irányuló napi háromról ötre történő menettérti járatok számát. A Boston és Brunswick közötti öt hétköznapi menettérti járatra való növelés (négy Brunswicki menettérti járattal és egy Portlandi menettérti járattal hétvégén) 2018. november 12-én történt meg. Mind az öt hétvégi menettérti járat 2019. május 20-án indult Brunswickba.
2015 tél és pályamunkákSzerkesztés
A Downeaster utasforgalma, pénzügyei és teljesítménye 2015 első felében szenvedett a kivételesen brutális tél és az azt követő nagyszabású, az NNEPRA által finanszírozott kábelkötegcsere-projekt miatt. A 2015-ös pénzügyi év során (2014 júliusától 2015 júniusáig) az Amtrak a menetrend szerinti Downeaster-vonatok 488, azaz 13 százalékát törölte. A közlekedő vonatok 30%-os pontossági arányt értek el, ami kevesebb mint fele az országos 71%-os átlagnak; a nyergek cseréje során májusban egyetlen vonat sem közlekedett időben, júniusban pedig 8%. Az utasok száma 18,2%-kal (közel 100 000-rel kevesebb utas) csökkent az előző pénzügyi évhez képest.
A Downeaster 2015. augusztus 1-jén, a vágányjavítás befejezését követően újra teljes menetrend szerint közlekedett. 2015 decemberére a Downeaster havi pontossági aránya elérte a 86%-ot, ami jóval az országos átlag felett van.
COVID-19 világjárványSzerkesztés
2020 áprilisában a Downeaster közlekedését felfüggesztették a folyamatban lévő COVID-19 világjárványra válaszul végrehajtott járatritkítások részeként. A Boston és Brunswick közötti egyetlen oda-vissza járatot 2020. június 15-én indították újra.