Changes in Late Adulthood
Cardiorespiratory function decreases with age with age and is influenced by lifestyle with greater declins evident among more sedentary adults.
Az
O2max évtizedenként körülbelül 10%-kal csökken a mozgásszegény egyének körében, és az idősebb felnőtteknél körülbelül 36%-62%-kal alacsonyabb, mint a fiatalabbaknál.35 Astrand és munkatársai36 longitudinális vizsgálatában a
O2max csökkenése 11 év alatt a 20 és 33 év közötti egyéneknél 20%-ot tett ki. Egy átlagos 25 évesnél az
O2max 47,7 ml/kg/perc, míg egy átlagos 75 éves felnőttnél az
O2max 25,5 ml/kg/perc. Az
O2max életkorral összefüggő csökkenését befolyásolja az aktivitás szintje, és a testmozgás és az erőteljes fizikai aktivitás pufferolja az életkorral összefüggő veszteségeket.37-39
Az idősebb felnőttek emellett kevésbé tolerálják a nagy A-V O2-különbségeket. A tolerancia csökkenése a zsírtömeg növekedésével vagy a zsírmentes tömeg csökkenésével jár együtt. Ezek a csökkenések kisebb O2-szállító kapacitást és a csúcs-munkakapacitás akár 20%-os csökkenését eredményezik.
Az SV életkorral összefüggő csökkenése hátrányosan befolyásolja a CO. A CO csökkenése az élet második évtizedében kezdődően évente 3,4 és 7 L/min között mozog. A CO egy felnőttnél nyugalomban 75 ütés/perc szorozva 75 ml-rel, azaz 6,5 L/min. Maximális terhelés esetén a CO 190 ütés/perc szorozva 100 ml-rel, azaz 19 L/min.
A vérnyomás emelkedése is nyilvánvaló az életkor előrehaladtával.35,38 Egy átlagos felnőttnél az SBP nyugalomban körülbelül 120 mmHg, és 190-240 mmHg a maximális terhelés során. Idősebb felnőtteknél az SBP 50 mmHg-mal is emelkedhet. Hasonlóképpen, a DBP 80 mmHg-ról 90 mmHg-ra emelkedhet az öregedési folyamat során, bár úgy tűnik, hogy a testmozgásra adott DBP-válaszok nem változnak. Az SBP és a DBP emelkedik testmozgás során idősebb felnőttkorban.35 Az SV, a CO és a BP ezen csökkenései csökkent TPR-hez vezetnek, különösen a mozgásszegény idősebb felnőttek körében.38
Az öregedés következtében csökken a testmozgásra adott HR-válasz. Az RHR a felnőttkorban és a késői életkorban stabil marad az MHR jelentős csökkenése ellenére.36,40 Ahogy az előrejelzési modellekben tükröződik, az MHR életkorfüggő függvény (MHR = 220 – életkor). Akár 14%-os csökkenés is kimutatható. Az előrejelzési modellek szerint az átlagos MHR 20-29 éves korban körülbelül 190 ütés/perc, szemben a 60-69 éves felnőttekkel, akiknél az átlagos MHR 164 ütés/perc. A HR-válasz megemelkedik a szubmaximális intenzitású testmozgások során, ami negatívan befolyásolja a csúcsterhelhetőséget.35,36 A terhelés alatti csúcs-HR körülbelül 25%-kal csökken idősebb felnőtteknél, ami csökkenti a terhelhetőséget és a tűrőképességet.
A légzésszám nyugalomban az idősebb felnőtteknél a vitális kapacitás változásának függvényében 12-15 légzés/perc között enyhén emelkedik. A vitálkapacitás egy átlagos 20-30 éves felnőtt férfi esetében körülbelül 4800 ml. Az öregedési folyamatokból adódóan akár 25%-os progresszív csökkenés is kimutatható.
Noha a kardiorespiratorikus funkció változásai elkerülhetetlenek lehetnek, a testmozgás és az aktívabb életmód minimalizálhatja vagy akár meg is előzheti az életkorral összefüggő csökkenést. A megerőltető testmozgásban részt vevő idősebb felnőttek körében a HR-variabilitás csökkenése kisebb mértékű (18%), mint a mérsékelten megerőltető testmozgásban részt vevő felnőttek (38%) és a mozgásszegény idősebbek (64%) körében.37,38,40 A 40 évesnél idősebb Masters sportolók, versenysportolók
O2maxa hasonló a fiatalabbakéhoz.38
A komorbiditásokat és krónikus egészségügyi problémákat fontos figyelembe venni a kardiorespiratorikus funkció értékelésénél, mivel a betegségek jelentősen megváltoztatják az egyén fizikai aktivitásban való részvételi képességét. Az aerob edzésre vonatkozó előírások módosítására lehet szükség az alapszintű aerob fittség vagy a betegségállapotok figyelembevétele érdekében; azonban minden idősebb felnőttet ösztönözni kell arra, hogy valamilyen formában fizikai aktivitásban vegyen részt. Az idősebb felnőttek az aerob állóképességi edzés eredményeként a fiatalabb kohorszokhoz hasonló kardiorespiratorikus előnyöket érnek el.41,42 Ezek az előnyök magukban foglalják a megnövekedett vérmennyiséget, a perifériás vaszkuláris tónust, a végdiasztolés töltést, a nyugalmi és szubmaximális terhelés során megnövekedett SV-t, a szubmaximális terhelés során csökkent RHR-t és HR-t, valamint a kamrai izomzat megnövekedett méretét.37,43 Azok az idősebb felnőttek, akik hosszú távú, mérsékelten intenzív edzésprogramban vesznek részt (>75%-a a csúcs-HR-nek), jelentős javulást mutatnak a
O2max-ban, valamint jelentős javulást a csúcs-HR-ben, ami javítja a csúcs VO2-t és a CO-t szubmaximális edzés során.44-46 Idősebb felnőttek 9 hónapos állóképességi edzés után szintén alacsonyabb HR-t mutatnak szubmaximális terhelés során hasonló edzés mellett, ami az aerob fittség jelentős javulását jelzi.44,46
Az optimális dózist (gyakoriság, intenzitás, időtartam) jelző kutatások nem egyértelműek. A figyelemre méltó változások 3 hónapon belül nyilvánvalóak, és jelentősebb változások hosszú távon, 6-12 hónapos időszak alatt következnek be.38 Az aerob edzés optimális intenzitása a
O2max 60%-a és 80%-a között kell, hogy legyen, a nagyobb intenzitású edzés változást idéz elő.38 A
O2max és az RHR nem észlelhető látható változás az MHR 65%-80%-án végzett 3 hónapos gyaloglást követően; azonban az idősebb felnőtteknél a szubmaximális munkaintenzitás alatt csökkent a pulzusszám, valamint javult a terhelhetőség.40 A 6 hónapos aerob edzést követő hosszabb távú változások közé tartozik a csökkent RHR és a megnövekedett
O2max, csúcs munkasebesség és HR-variabilitás mind nyugalomban, mind szubmaximális edzésintenzitások során37 , a
O2max folyamatos javulása a hosszan tartó aerob edzés eredményeként 12 hónapon keresztül.38