Az alapelemzés legfontosabb eszközei

Az alapelemzés az a folyamat, amelynek során egy vállalkozást a legalapvetőbb vagy legalapvetőbb pénzügyi szinten vizsgálunk. Ez az elemzéstípus egy vállalkozás legfontosabb mutatóit vizsgálja, hogy meghatározza annak pénzügyi egészségét. A fundamentális elemzés arra is képet adhat, hogy a hasonló vállalatok összehasonlító értékelése alapján milyen értéken lehet egy vállalat részvényeivel várhatóan kereskedni. Az elemzésnek több tényezőt kell figyelembe vennie, többek között a bevételt, az eszközgazdálkodást és a vállalkozás termelését, valamint a kamatlábat.

Mi sok befektető szigorúan fundamentális tényezőket használ egy vállalat és részvényárfolyamának elemzése során, mások azonban úgy találták, hogy a fundamentális és technikai tényezők – például a relatív árerősség vagy a piaci hangulat – kombinációjának segítségével szilárdabb értékelési és árfolyamvárakozási modellt tudnak kialakítani. A cél annak meghatározása, hogy a részvény jelenlegi árfolyama olyan értéket tükröz-e, amely eltér attól, amit az alapvető tényezők és az uralkodó piaci hangulat sugallhat. Ha ilyen eltérést találunk, akkor talán befektetési lehetőség áll fenn.

Még ha nem is tervezi, hogy maga mélyreható fundamentális elemzést végez, a legfontosabb mutatók és kifejezések megértése segíthet abban, hogy közelebbről és pontosabban kövesse a részvényeket.

Az első dolog az első: Ellenőrizze az eredményt

A befektetőknek sokféle adatot kell figyelembe venniük, de az első adatpont, amit valószínűleg keresni fognak, a vállalat eredménye. Ez az adat a leggyorsabb módja annak, hogy egy kulcsfontosságú befektetési kérdés lényegébe vágjunk: Mennyi pénzt keres a vállalat, és valószínűleg mennyit fog keresni a jövőben?

Más szóval, az eredmény a nyereség. Bonyolult lehet kiszámítani őket, de erről szól egy vállalat megvásárlása. A befektetők számára kényelmes módon a vállalatok minden negyedévben beszámolnak a nyereségről. Az elemzők szorosan követik ezeket a jelentéseket, különösen a nagyvállalatok esetében.

Amikor egy vállalat arról számol be, hogy a nyereség emelkedik, az általában magasabb részvényárfolyamot és bizonyos esetekben nagyobb osztalékot eredményez (vagy osztalék bevezetését, ha még nem létezik). Ha a nyereség elmarad a várakozásoktól, a piac lecsaphat a részvényre.

Alapelemzési eszközök

Bár a nyereség fontos, önmagában nem mond sokat. Önmagában a nyereség nem határozza meg, hogy a piac hogyan értékeli a részvényt. Több fundamentális elemzési eszközt kell beépítenie ahhoz, hogy elkezdjen képet alkotni arról, hogyan értékelik a részvényt.

A legtöbb ilyen arányszámot kitöltve megtalálhatja a pénzügyekkel kapcsolatos weboldalakon, de saját maga sem nehéz kiszámítani őket. Ha saját maga szeretne belevágni, tartsa szem előtt, hogy a fundamentális elemzés néhány legnépszerűbb eszköze a nyereségre, a növekedésre és a piaci értékre összpontosít. Ezeket a tényezőket érdemes azonosítani és figyelembe venni:

  • Az egy részvényre jutó nyereség (EPS): Sem a nyereség, sem a részvények száma önmagában nem mondhat sokat egy vállalatról, de ha kombináljuk őket, akkor a vállalatelemzés egyik leggyakrabban használt mutatóját kapjuk. Az EPS megmondja, hogy a vállalat nyereségéből mennyi jut minden egyes részvényre. Az EPS-t úgy számítják ki, hogy a nettó nyereséget (az elsőbbségi részvények után járó osztalék után) elosztják a forgalomban lévő részvények számával.
  • Ár/nyereség arány (P/E): Ez az arány a vállalat részvényeinek aktuális eladási árfolyamát hasonlítja össze az egy részvényre jutó nyereséggel.
  • Előrevetített nyereségnövekedés (PEG): A PEG a részvény egyéves nyereségnövekedési ütemét vetíti előre.
  • Ár/érték arány (P/S): Az ár/értékesítés arány a vállalat részvényárfolyamát a bevételéhez viszonyítva értékeli. Néha PSR-nek, bevételi többszörösnek vagy értékesítési többszörösnek is nevezik.
  • Ár-könyv arány (P/B): Ez a mutató, más néven ár/saját tőke arány, egy részvény könyv szerinti értékét hasonlítja össze a piaci értékével. Ezt úgy kaphatjuk meg, hogy a részvény legutóbbi záróárát elosztjuk az utolsó negyedév egy részvényre jutó könyv szerinti értékével. A könyv szerinti érték egy eszköz értéke, ahogyan az a vállalat könyveiben szerepel. Ez egyenlő az egyes eszközök bekerülési értékével, csökkentve a halmozott értékcsökkenéssel.
  • Osztalékfizetési arány: Ez a részvényeseknek kifizetett osztalékot hasonlítja össze a vállalat teljes nettó jövedelmével. Figyelembe veszi az eredménytartalékot – azt a jövedelmet, amelyet nem fizetnek ki, hanem megtartanak a potenciális növekedés érdekében.
  • Osztalékhozam: Ez is egy arányszám – az éves osztalékok és a részvények árfolyamához viszonyítva. Százalékban van kifejezve. Osszuk el az egy részvényre egy évben kifizetett osztalékot a részvény értékével.
  • Saját tőke megtérülése: Osszuk el a vállalat nettó jövedelmét a saját tőkével, hogy megtaláljuk a saját tőke megtérülését. Hallhatja ezt úgy is kifejezve, hogy a vállalat nettó tőkearányos megtérülése.

Nincsenek csodafegyverek

Ne feledje, ezek a számok csak eszközök, és egyetlen arányszám vagy szám sem csodafegyver. Önmagukban nem tudnak vételi vagy eladási ajánlásokat adni. Más szempontokkal és mutatókkal együtt kell mérlegelni őket.

Amit ezek a számok tehetnek, amikor elkezd kialakítani egy képet arról, hogy mit szeretne egy befektetésben, az az, hogy viszonyítási pontként szolgálnak a vállalatok értékének méréséhez és összehasonlításához.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.