A Facebook megjelenésével az emberek kommunikációjának módja örökre megváltozott. A közösségi hálózat, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy fotók és állapotfrissítések közzétételével megosszák életük eseményeit, nyomon kövessék barátaik életét, és közvetlenül kommunikáljanak egy beépített üzenetküldőn keresztül, forradalmasította az internetes kommunikációt, és emberek millióit késztette arra szerte a világon, hogy mindenféle információt megosszanak magukról. A Facebook előtt természetesen léteztek más közösségi hálózatok is, de egyik sem gyűjtött olyan jelentős felhasználói bázist, maradt olyan kitartó, és továbbra is olyan hatékony kommunikációs formaként működött, mint a Facebook. A Facebook mellett jelenleg számos más közösségi hálózat is létezik, mindegyiknek megvannak a saját funkciói és céljai; ami azonban mindegyiket összeköti, az a megosztás gondolata. Látszólag ez pozitívan kell, hogy befolyásolja a felhasználók kommunikációs készségét, hiszen lehetővé teszi a kommunikációt még az egymástól távol lévő, vagy élőben kommunikálni nem tudó emberek számára is. Számos kutatás azonban az ellenkezőjét bizonyítja: a közösségi médiaplatformok nemcsak a felhasználók gondolatmegosztási képességét rontják, hanem torzítják a kommunikációs folyamatokat, több problémát okozva, mint amennyit megoldanak.
A közösségi hálózatok pozitív hatásairól szólva, azok a felszínen rejlenek. Felmérések szerint a megkérdezettek 39%-a számolt be arról, hogy a közösségi média miatt közelebb érzi magát a barátaihoz, míg a minta 26%-a úgy érezte, hogy a közösségi média miatt több barátja van (NR Media). A Facebook, a Twitter, a LinkedIn és más hasonló szolgáltatások megkönnyítik a családtagok, barátok és üzleti partnerek közötti mindennapi kommunikációt, elérhetőbbé teszik azt, és függetlenítik a körülményektől, például a távolságtól. Az ilyen platformokon létező közösségek egyesítik a hasonló érdeklődési körrel vagy gondokkal rendelkező embereket, és lehetővé teszik, hogy a különböző kulturális háttér képviselői korlátok nélkül elérjék egymást. Idegenek találkozásának segítése és a köztük lévő kezdeti kommunikáció lehetővé tétele – erre mindenképpen jók a közösségi hálózatok.
Az ugyanakkor számos kutatás bizonyítja, hogy a közösségi médiaplatformok negatívan befolyásolják az emberek szociális készségeit. A közösségi médiaszolgáltatások kiterjedt használatával kapcsolatos talán legriasztóbb jelenség a személyközi kommunikáció minőségének csökkenése. A modern interperszonális kommunikáció egyik nagy problémája, hogy az emberek nem érdeklődnek a személyes kommunikáció iránt; még ma is sokan vannak olyanok (különösen az ezredfordulósok, vagyis a fiatalabbak), akik a munkahelyi vagy személyes problémákat inkább a közösségi üzenetküldő rendszereken keresztül oldják meg. A kommunikáció mintegy 93 százaléka ma már nonverbális, így további eszközökre van szükség ahhoz, hogy az emberek megértsék egymást (például smiley-k vagy emojik), mivel a szöveg nem közvetíti az intonációk vagy arckifejezések teljes palettáját. Ez több problémát is felvet; például ezen eszközök nélkül gyakran nehezebb megérteni a másik személyt egy üzenetküldő rendszerben (a klasszikus “nem illesztett be smiley-kat, ezért azt hittem, hogy haragszik rám”); vagy a való életben nehezebbé válhat a valódi érzelmek megkülönböztetése és megértése. Egyes szakértők szerint még a családok is jobban kedvelik az sms-t, mint a személyes csevegést. Mindez nehézségekhez vezet a szakmai és személyes kapcsolatokban (Rampages.us).
A valós életbeli élmények és események Facebook-formátumú online frissítésekkel való helyettesítése egy másik probléma. Tanulmányok azt mutatják, hogy a felnőttek körülbelül 11 százaléka inkább otthon marad hétvégén, és a Facebookon posztol arról, hogy mennyire jól érzi magát, ahelyett, hogy kimozdulna és valós életbeli élményeket szerezne. Hussein Chahine, a Yazino nevű szolgáltatás alapítója szerint “A kommunikáció folyamatosan fejlődik. Egyesek ugyanúgy hozzászoktak ahhoz, hogy a barátaik online avatarját lássák, mint az arcukat Az emberek egyre inkább a gyors és gyakori, azonnali hírfrissítéssel történő kapcsolattartást részesítik előnyben a hosszadalmas csevegés helyett, és új módokat találnak arra is, hogy a kanapéjuk kényelméből is bepótolják a barátaikkal való találkozást”. Mark Clennon, a Dél-Floridai Egyetem munkatársa szerint “Az emberek hajlamosak arra, hogy megmutassák másoknak, hogy jól érzik magukat, mint arra, hogy valójában ők maguk is jól érezzék magukat Nagyobb a vágy arra, hogy olyan emberekkel osszák meg, akiket alig ismernek, mint arra, hogy ténylegesen együtt lógjanak a barátaikkal és emlékeket szerezzenek” (USA Today College). Ez közvetlenül kapcsolódik egy másik problémához: a “Facebook-depresszióhoz”. Általánosságban ez az a kisebbrendűségi érzés, amely akkor jelentkezik, amikor az emberek (főként a tizenévesek) a valós életüket a Facebook-barátaik életével hasonlítják össze – ezen barátok online posztjai alapján -, teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy amit látnak, az nem feltétlenül igaz (NYBH). Ennek eredményeképpen egy érdekes és riasztó jelenség rajzolódik ki: sokan otthon ülnek, és azzal vannak elfoglalva, hogy teljes, boldog életük láthatóságának megteremtésével legyenek elfoglalva, és szenvednek, amikor látják, hogy mások élete mennyire teljes – akik viszont otthon ülnek, és azzal vannak elfoglalva, hogy teljes, boldog életük láthatóságának megteremtésével legyenek elfoglalva. Ez egy ördögi kör megható példája.
Még egy másik, a kommunikációs készségeknek a közösségi médiaplatformok kiterjedt használata által okozott károsodása a nyelv elszegényedése. Az üzenetküldők használatával az emberek gyakran használnak gyorsírást és a szavak rövidített változatait annak érdekében, hogy üzeneteiket minél gyorsabban be tudják gépelni és át tudják adni. Az ilyen kommunikációs eszközök azonban sokkal kevésbé hatékonyak, mint a hagyományos (vagy inkább hagyományos, hiszen a rövidítések, a szleng és az olyan rövidítések, mint a “brb”, “u r”, “m8”, “dunno” stb. már szinte hagyományosnak számítanak), és az ezekhez hozzászokó emberek nehézségeket tapasztalhatnak a valós életbeli interperszonális kommunikációban (Rampages.us). Nem is beszélve az analfabétizmusról, amely már az üzenetküldőkön keresztül kommunikáló generáció egyik csapásává kezd válni.
A közösségi média ugyan segíthet a kezdeti kapcsolatfelvételben, és segítheti az embereket abban, hogy bizonyos érdekek mentén csoportokba tömörüljenek, de számos problémát is okoz. Különösen a nonverbális kommunikáció válik fokozatosan az interperszonális interakció egyik domináns formájává, ami negatívan befolyásolja az emberek képességét a személyes kapcsolatteremtésre és arra, hogy a valós életben találkozzanak más emberek reakcióival és érzelmeivel. A felnőttek jelentős százaléka (akár 11 százalék) inkább marad otthon és kommunikál az eszközein keresztül, minthogy kimozduljon és valós élményeket szerezzen. Ez, valamint a “Facebook-depresszió” és a nyelvi és kommunikációs készségek általános elszegényedése riasztó, és megfelelő és időben meghozott intézkedéseket igényel.
Works Cited
Reider, Carson. “Hogyan hat a közösségi média a kommunikációnkra?” NRMedia.biz. N.p., n.d. Web. 2017. ápr. 27.
“A közösségi média negatív hatásai a személyes interakciókra”. Rampages.us. N.p., n.d. Web. 2017. ápr. 27.
“Nézőpont: Why Social Media is Destroying Our Social Skills”. USA Today College. Gannett műholdas információs hálózat, 2014. július 18. Web. 27 Apr. 2017.
“A közösségi médiahasználat hatása a szociális készségekre”. New York Behavioral Health. N.p., n.d. Web. 27 Apr. 2017.