Az egyik legjobban kutatott emberi motívum a hovatartozás iránti igényünk. (Lavigne, Vallerand, Crevier-Braud, 2011) A hovatartozás úgy definiálható, mint “a pozitív, stabil interperszonális kapcsolatok kialakítására és fenntartására irányuló univerzális szükséglet” (Lavigne et al., 2011) E hipotézis alátámasztása megtalálható a 2006-os kanadai népszámlálásban, ahol arról számoltak be, hogy a lakosság 90%-ában legalább két ember él egy háztartásban. Az önmeghatározás elmélete azt állítja, hogy az optimális működés érdekében létezésünk középpontjában az az alapvető pszichológiai szükséglet áll, hogy egy másik személyhez kapcsolódjunk és gondoskodjunk róla. (Lavigne et al., 2011) Ez a hovatartozási szükséglet olyan mélyen gyökerezik a pszichénkben, hogy az elutasítás bármilyen fenyegető veszélye a fizikai fájdalomhoz hasonló reakciókat idéz elő. (Laslocky, 2013)
A kutatók szerint Baumeister & Leary (1995) szerint ez az összetartozás iránti igény az evolúcióban gyökerezik. Ahhoz, hogy őseink szaporodni és túlélni tudjanak, elengedhetetlen volt, hogy társas kötelékeket hozzanak létre. (Baumeister & Leary, 1995, 499. o.) Az evolúciós szelekció szempontjából tehát ma már rendelkezünk olyan belső mechanizmusokkal, amelyek az emberi lényeket tartós kapcsolatokba és társas kötelékekbe irányítják. (Baumeister & Leary, p. 499, 1995) A kapcsolatteremtés és az egészséges kötelékek kialakításának igénye ugyanolyan alapvető fontosságú érzelmi és fizikai jólétünkhöz, mint az élelem és a biztonság. (Barnes, Carvallo, Brown & Osterman, 1149. o., 2010)
Amikor interperszonális viszályokat tapasztalunk, gyakran fontolgatjuk, hogy inkább elsétálunk, mint hogy kitartsunk, azonban hasonló mélységű kapcsolatot találni nem könnyű feladat. (Barnes, et al., 1148. o., 2010) Ha mindig azzal a gondolattal fejeznénk be minden kapcsolatot, hogy a régit kicserélhetjük egy pozitívabbra, akkor állandó keresés és soha nem tapasztalás állapotában találnánk magunkat, és ez ellentétben állna a valahová tartozás alapvető igényével. (Barnes, et al., 1148. o., 2010)
Ez megmagyarázza, miért hajlamos oly sok egyén ragaszkodni a destruktív kapcsolatokhoz. Az a tény, hogy egyes emberek nem mutatnak hajlandóságot arra, hogy elhagyják a bántalmazó partnert, a valahová tartozás iránti szükségletünk erejét és hatalmát mutatja. (Baumeister & Leary, 503. o., 1995) A társas kötődések bármilyen fenyegetése gyakran vezethet szorongáshoz, depresszióhoz, féltékenységhez és magányhoz. (Baumeister & Leary, p. 506, 1995) Az egyének szorongani fognak egy fontos kapcsolat elvesztésének gondolatára, depressziósak lehetnek, amikor a kapcsolat megszűnik, majd magányosnak érzik magukat, mert már nincs meg a fontos kapcsolat. (Baumeister & Leary, p. 506, 1995) Egy ilyen példa erre egy szeretett személy halála. (Baumeister & Leary, p. 506, 1995) Egyes kutatók a gyászt nem a halálra adott reakcióként fogalmazták meg, hanem a másik emberrel való kapcsolat megszakadásaként. (Baumeister & Leary, p. 507, 1995) Ennek magyarázatát olyan kutatásokban találhatjuk meg, amelyek a szívfájdalom érzéseit a fizikai fájdalomhoz hasonlóan írták le. Ezt a fájdalmat a szimpatikus aktivációs aktivációs rendszer (a szimpatikus aktivációs rendszer régiója, ahol a menekülés vagy menekülés stressz zajlik) és a paraszimpatikus idegrendszer hormonális kiváltása okozza. (Laslocky, 2013)
Bár ez az összetartozás iránti igény mindannyiunkban megvan, elengedhetetlen, hogy soha ne veszítsük el az egyéniség és a jólét érzését. Ha olyan kapcsolatban találjuk magunkat, legyen az egy barát, barát, barátnő vagy házastárs, amely mérgezőnek és rombolónak tűnik, tovább kell lépnünk. Lehet, hogy ez szó szerint fájdalmas érzés, de erősebbek és bölcsebbek leszünk általa.
Barnes, C. D., Carvallo, M., Brown, R. P., & Osterman, L. (2010). Megbocsátás és az összetartozás iránti igény. Personality and Social Psychology Bulletin, 36(9), 1148-1160.
Baumeister, R. F., & Leary, M. R. (1995). The Need To Belong: Desire For Interpersonal Attachments As A Fundamental Human Motivation…Psychological Bulletin, 117(3), 497-529.
Laslocky, M. (n.d.). Nagyobb jó. This Is Your Brain on Heartbreak. Retrieved April 11, 2014, from http://greatergood.berkeley.edu/article/ite
Lavigne, G. L., Vallerand, R. J., & Crevier-Braud, L. (2011). Az alapvető hovatartozás iránti igény: A növekedési és a hiánycsökkentési orientációk közötti különbségtételről. Personality and Social Psychology Bulletin, 37(9), 1185-1201.