Mi a bizalomrombolás?
A trust busting a gazdaság manipulálása, amelyet világszerte a kormányok hajtanak végre a monopóliumok és a vállalati trösztök megakadályozása vagy felszámolása érdekében. A trösztök jellemzően nagy konglomerátumok, amelyek több szervezet tulajdonjogát vagy vagyonát is birtokolhatják. Általában ezek a szervezetek ugyanahhoz az iparághoz tartoznak. A trösztök előnyösek lehetnek a tagok számára, mert nagyobb piaci részesedést biztosítanak számukra. Ez azonban káros lehet a gazdaságra nézve.
A monopóliumok megszüntetése bizonyos piacokon belül elősegíti a szabad és korlátlan versenyt, ami mind a gazdaság, mind a fogyasztók számára előnyös. Bár a trösztellenes törvények és a trösztellenes politika világszerte előfordul, a trösztellenes politika kifejezést leginkább Theodore Roosevelt, az Egyesült Államok 26. elnökének gazdaságpolitikájához kötik. Ez a cikk rávilágít a trust busting eredetére, a monopóliumok és a nagy trösztök negatív gazdasági következményeire, a trösztellenes törvények gyakorlatára világszerte, valamint a trust busting Roosevelt volt amerikai elnök általi végrehajtására.
A trust busting eredete
A trust busting a versenyjogban gyökerezik, amelyet monopóliumellenes jognak vagy trösztellenes jognak is neveznek. Ezek a törvények lehetővé teszik a kormányok számára, hogy szabályozzák a gazdasági versenytevékenységeket, és mind az állami, mind a magánszektorban érvényesíthetők. Számos közgazdasági elmélet próbálja megmagyarázni a piaci verseny biztosításának fontosságát. A neoklasszikus elmélet azt sugallja, hogy a szabad versenyben működő gazdaságok javítják a társadalom életminőségét.
A történészek úgy vélik, hogy a versenyjogot először a Római Birodalomban alkalmazták a gabonakereskedelem tisztességes piacának fenntartása érdekében. Ez a gabonavédelmi törvény megtiltotta az egyéneknek, hogy bármit tegyenek a gabona árának szándékos manipulálása érdekében, például felvásárolják és raktározzák a teljes kínálatot, vagy megakadályozzák, hogy a szállítmányok elérjék a kikötőt. A versenyjog tovább terjedt Nyugat-Európában és Angliában, ahol a középkorban tovább bővült.
A 15. század folyamán Angliában a kereskedelem korlátozása szokásjoggá vált. Ez a törvény tiltotta, hogy bármely személy vagy társaság kereskedelmi megállapodást hozzon létre vagy kössön azzal a szándékkal, hogy egy másik személy vagy szervezet kereskedelmi gyakorlatát korlátozza. A kereskedelem korlátozására vonatkozó szokásjogot ma már a trösztellenes törvények eredeteként ismerik el. Kanada volt az első ország, amely a 19. század végén modern jogszabályokat fogadott el a monopóliumellenes törvényekre vonatkozóan. A következő évben az Egyesült Államok elfogadta az 1890-es Sherman-törvényt, amelyet a korábban szokásjogként ismert kérdések hivatalossá tétele felé tett lépésnek tekintettek.
Miért rosszak a monopóliumok és a trösztök?
A monopóliumok, a nagy konglomerátumok és a vállalati trösztök súlyosan negatív következményekkel járhatnak a gazdasági környezetre nézve. Amikor egyetlen iparágat egyetlen vállalkozás vagy vállalkozás irányít, a fogyasztók általában szenvednek. A nagy piaci részesedés azt jelenti, hogy a vállalkozások a verseny kockázata nélkül emelhetik az árakat. Emellett a nagy trösztök vagy monopóliumok alacsonyabb minőségű termékeket kínálhatnak, mivel nem valószínű, hogy egy versenytárs jobbat kínálna. Ez a gyakorlat kiszorítja a versenyt a piacról.
Nem minden monopólium, konglomerátum és vállalati tröszt vesz részt a piac ilyen típusú ellenőrzésében. A trösztellenes törvények, a monopóliumellenes törvények és a trösztromboló politikák azonban azon dolgoznak, hogy feloszlassanak minden olyan nagy szervezetet, amelyik kihasználja a nagyobb piaci részesedését. A kormányok a vállalati magatartás szoros figyelemmel kísérésével igyekeztek megelőzni ezeket a negatív piaci eredményeket. A nagyobb piaci részesedés kihasználásaként vagy megtartásaként észlelt magatartások közé tartozik például: az árutermelés szándékosan alacsony szinten tartása; két termék egy eladásba csomagolása, ami megfosztja a versenytársakat a piaci lehetőségektől; és a potenciális versenytársak ellátásának megtagadása.
A trösztellenes törvények világszerte
Mivel mind Kanadában, mind az Egyesült Államokban modern trösztellenes törvények vannak érvényben, ez a jogi és gazdasági koncepció világszerte tovább terjedt. A feljegyzések szerint 2008-ban 111 országban léptek életbe trösztellenes törvények. Ezen országok több mint fele csak az elmúlt néhány évtizedben vezette be ezeket a törvényeket. Közgazdászok szerint ez a gyors növekedés az Európai Unió létrejöttének és a Szovjetunió bukásának köszönhető. Ázsiában ezek a törvények segítették a gazdaságok fejlődését és bővülését.
Trust Busting és Theodore Roosevelt amerikai elnök
Noha az Egyesült Államok 1890-ben hivatalosan elfogadta a Sherman-törvényt, a törvényt a bíróságok jellemzően nem érvényesítették az egész országban. A legtöbb esetben a bírák hajlamosak voltak a vállalkozások és a vállalatok oldalára állni. Ennek egyik gyakori példája volt az American Sugar Refining Company, amelyet azért vittek bíróság elé, mert az amerikai cukorkereskedelem mintegy 98%-át ellenőrizte. 1895-ben, mindössze 5 évvel a Sherman-törvény elfogadása után, az amerikai bíróságok az American Sugar Refining Company javára döntöttek, és nem voltak hajlandók feloldani az iparág feletti uralmát.
Amikor azonban Theodore Roosevelt 1901-ben hivatalba lépett, mindez megváltozott. 1902-ben Roosevelt újjáélesztette a Sherman-törvényt azzal, hogy beperelte a Northern Securities Company-t, egy vasúti trösztöt, amely a következő vállalatokat ellenőrizte: Great Northern Railway; Northern Pacific Railway; és a Chicago, Burlington, and Quincy Railroad. A bírósági döntés hatására a konglomerátum felbomlott. 1903-ban szorosan együttműködött a Kongresszussal az Elkins-törvény megalkotásában, amely tiltotta, hogy a vasúttársaságok kedvezményeket nyújtsanak a nagy mezőgazdasági üzemeknek. Ezek a kedvezmények megnehezítették a kisebb mezőgazdasági vállalkozások számára, hogy részt vegyenek a vasúti szolgáltatásokban, és a törvény azt szolgálta, hogy a hozzáférést mindenütt egyenlőbbé tegye. Ugyanebben az évben Roosevelt korábbi elnök is előmozdította a gyorsítási törvényt. Amikor a törvényt törvényerőre emelték, az több nagy tröszt szétverését szolgálta, amelyek manipulálták a piacot, és Roosevelt szerint az árak korlátlan emelésével kihasználták a fogyasztókat. A törvény eredményeképpen szétvert trösztök közé tartozott az acél, a vasút, az olaj és a húsfeldolgozás.
Elnöksége első 7 évében Theodore Roosevelt folyamatosan szorgalmazta a trösztök szétverését célzó politikákat és bírósági döntéseket. Ez idő alatt legalább 43 trösztöt vitt bíróság elé. Amikor éppen nem a trösztromboló törekvésekkel volt elfoglalva, Roosevelt volt elnök azzal volt elfoglalva, hogy nagy trösztöket és konglomerátumokat ne lehessen újonnan létrehozni. 1903-ban például azon dolgozott, hogy létrehozza a Vállalati Hivatalt, amelynek feladata az államközi kereskedelemben részt vevő vállalatok irányítása és vizsgálata volt. Theodore Roosevelt elnököt politikai erőfeszítései elismeréseként gyakran nevezték “A trösztök szétverésének”.