Az erős menstruációs vérzés gyakori nőgyógyászati probléma, és negatívan befolyásolhatja a nők életminőségét.1 Az endometrium abláció hatékony kezelési lehetőség.2 Hatékonysága ellenére azonban az endometrium abláció sikertelenségi aránya 15% és 30% között mozog.3,4 A sikertelenség két állandó oka a tartós vérzés és az új vagy súlyosbodó fájdalom. Az endometrium újranövekedését és a méhen belüli hegesedést kulcsfontosságú tényezőnek tartják ebben a fájdalomfolyamatban.5
A vizsgálat részletei
Wishall és munkatársai retrospektív kohorszvizsgálatukat két nagy akadémiai orvosi központ betegadatainak felhasználásával végezték. Az elsődleges kimeneti eredmény az endometrium ablációt követő új vagy súlyosbodó fájdalom kialakulása volt. A két leggyakrabban használt endometrium-ablációs eszköz ebben a vizsgálatban a termikus ballonos abláció és a bipoláris rádiófrekvenciás abláció volt.
A betegek 23%-ánál alakult ki új vagy súlyosbodó fájdalom az ablációt követően, ami összhangban van a korábbi, kifejezetten az endometrium ablációt követő fájdalommal foglalkozó tanulmányokkal.6 Ezenkívül a betegek 19%-ánál végeztek méheltávolítást az ablációt követően – ez ismét az irodalomban általánosan ismertetett tartományon belül van.3,4
Az ablációt követő új vagy súlyosbodó fájdalom kockázati tényezői közé tartozott az eljárást megelőzően előfordult dysmenorrhoea vagy petevezetéksterilizáció. A fehér bőrszín védelmet nyújtott a beavatkozás utáni új vagy súlyosbodó fájdalom ellen (korrigált OR, 0,55; 95% CI, 0,34-0,89).
Az ablációt követő méheltávolítás kockázati tényezői közé tartozott a korábbi császármetszés (korrigált OR, 2,33; 95%-os CI, 1,05-5,16) és a méh képalkotáson észlelt rendellenességei, beleértve a leiomyoma, az adenomyosis, a megvastagodott méhnyálkahártya és a polipok (korrigált OR, 3,96; 95%-os CI, 1,25-12,56). Ha az ablációs eljárást műtőben végezték, csökkent a beavatkozás utáni méheltávolítás kockázata (korrigált OR, 0,24; 95% CI, 0,07-0,77). A méheltávolítási minták szövettani elemzése során leiomyoma vagy adenomyosis, illetve mindkettő volt a leggyakoribb lelet, ami összhangban van az ilyen körülmények között talált patológiai leletekről szóló más jelentésekkel.7
Elhelyezve ezeket az eredményeket a kontextusba
Összességében Wishall és munkatársai eredményei alátámasztják az endometrium ablációt, az erős menstruációs vérzés kezelésére szolgáló hatékony méhkímélő eljárást vizsgáló más tanulmányok eredményeit. Minden konzervatív eljárásnak megvan a velejárója a sikertelenség aránya, és nem kívánt mellékhatásokhoz vezethet. Az endometrium-abláció utáni kudarc gyakori okai közé tartozik a vérzés vagy a fájdalom, vagy mindkettő.
Bár a tanulmányok között eltérések vannak a kudarc vagy a fájdalom kialakulásának néhány egyedi előrejelző tényezőjét illetően, a témával kapcsolatos retrospektív tanulmányok eddigi gyűjteménye egyértelművé tette: a kezelés kudarcának vannak előrejelző tényezői. A jövőbeni erőfeszítéseknek a modellfejlesztésre és e modellek prospektív validálására kell összpontosítaniuk a betegkiválasztás javítása érdekében.
Mit jelentenek ezek a bizonyítékok a gyakorlat számára
Ez a tanulmány megerősíti azt az elképzelést, hogy a konzervatív eljárásokhoz, például az endometrium ablációhoz szükséges betegkiválasztás a folyamat egyik legfontosabb lépése. Ezen eredmények fényében azt javaslom, hogy a korábban dysmenorrhoeás vagy tubussterilizációval kezelt nőknek tanácsot kell adni a beavatkozás utáni fájdalom és a kezelés későbbi sikertelenségének lehetőségéről.
– Matthew R. Hopkins, MD
Ossza meg gondolatait a cikkel kapcsolatban! Küldje el levelét a szerkesztőnek a következő címre: . Kérjük, adja meg nevét, valamint a várost és az államot, ahol praktizál.