A rekeszizom az elsődleges izom, amelyet a belégzés, vagyis a belégzés során használunk. Ez egy kupola alakú izomlap, amely az alsó bordákba illeszkedik. A mellkas (mellkas) tövében fekszik, és elválasztja a hasüreget a mellüregtől.
A rekeszizom mind a mellkasi (T7-T12), mind az ágyéki (L1-L3) csigolyákhoz kapcsolódik, valamint a belső xiphoid processushoz (alsó szegycsont). Ezért nem rakétatudomány, hogy ha a rekeszizom diszfunkcionálissá válik, akkor ez nagy hatással lehet a hátfájásra.
Amikor lélegezünk, soha nem gondolunk arra, hogy ez egy gyakorlat, mivel csak automatikusan csináljuk, soha nem is gondolnánk, hogy rosszul lélegezhetünk, úgy értem, ez csak a levegő be- és kivezetése, igaz? Amit nem értünk meg, az az, hogy a légzés egyrészt egy autonóm válasz az életre, másrészt kulcsszerepet játszik a nyak, a felső/alsó hát és még a csípővel kapcsolatos fájdalmakban is. Így van, a légzési diszfunkcióval alapvetően az egész gerincet és ezáltal az azt körülvevő izomszerkezeteket is befolyásolhatja.
Myers több olyan kapcsolatot fedezett fel, amelyek befolyásolhatják a testet, ha a rekeszizomban diszfunkciót tapasztalunk, a crus ín külön-külön rögzül a jobb és a bal oldalon L1 L2, ez azt jelenti, hogy egymástól függetlenül hathatnak és külön-külön vagy együttesen hozhatnak problémákat. A crus ín fasciálisan az elülső hosszanti szalaghoz kapcsolódik, a quadratus lumborummal és a psoas majorral is közös kötődése van, és a nyaki gerincben lévő C3-C5 ideggyökerek által innervált ideggyökerei vannak. Az izom- és csontrendszeri kötődések mellett a rekeszizom a vesékkel és a májjal is kapcsolatban áll, és hatással lehet a mellékvesékre, sőt az emésztésre is. Ez sokkal több, mint valami, ami csak a levegőt juttatja be és ki a testből, sőt úgy tűnik, hogy a légzési zavarok nagyjából az egész testre hatással lehetnek.
A légzést automatikusan az idegrendszerünk irányítja, és mint minden rendszer, ez is ellustulhat, megsérülhet vagy alkalmazkodhat a környezetéhez. Amikor lehajolunk, hogy felvegyünk valamit, megfelelő ágyéki stabilitásra van szükségünk a sérülések elkerülése érdekében, ezért a rekeszizom felfelé irányuló feszültséget, míg a psoas major lefelé irányuló erőt fejt ki, ez a statikus és dinamikus korlátozások közötti egyensúly, amelyet a kis szegmentális stabilizátorok és a nagy hasizomzat együttes összehúzódása hajt. Ha a rekeszizom nem működik megfelelően, akkor a testünk nyomást gyakorol a többi izomzatra, így azok keményebben dolgoznak, ami viszont kevésbé stabil környezethez vezethet, ami idővel diszfunkcióhoz és/vagy fájdalomhoz vezethet.
A testünk szinte mindig természetes módon alkalmazkodik a környezetünkhöz, a derékfájás esetén könnyen láthatjuk a rekeszizom megváltozott stabilitását és mobilitását. Amikor a rekeszizom összehúzódása csökken, a keresztcsonti ín feszültsége megnőhet, a rögzítései miatt ez fokozott feszültséget és csökkent mozgást eredményezhet az ágyéki szegmensek (L1-L3) körül, ezzel a korlátozással az alsó szegmensek (L4-L5) hipermobilissá és ezáltal kevésbé stabillá válnak, e szegmensek elülső siklásának megakadályozása érdekében az idegrendszer megrövidíti az illio-lumbális szalagokat és ezáltal korlátozza a mozgást a keresztcsonti ízületekben (SIJ). A végeredmény egy részlegesen rögzített és dinamikusan instabil ágyéki gerinc, ami növeli a fájdalom valószínűségét ezeken a területeken a fokozott terhelés és a mozgási zavarok miatt.
Hogyan tudunk segíteni? Terapeutáink képzettek bizonyos felszabadítási technikákban, mint például a rekeszhúzás vagy a bordakosár alatti felszabadítás. Pácienseinket a helyes légzési szokásokra is oktathatjuk ; a gerinc manuális manipulációjával együtt bizonyos rossz szokásokat visszaállíthatunk és újratanulhatunk, és jobbakkal helyettesíthetünk, amelyek enyhítik és elkerülik a fájdalmat. Néha a legkisebb dolgok hozzák a legnagyobb változást. Összességében a nyak-, hátközép- és derékfájdalom csökkenésére, valamint a teljesítmény javulására számíthat, akár a sportban, akár az életben.
Paul Morana