Robert Brent, MD, PhD
Az alábbi információk a sugárterhelés reprodukciós kockázataira vonatkoznak azon terhes nők esetében, akiknek kérdéseik vannak a születési rendellenességek és a vetélés kockázatával kapcsolatban. Azoknak a férfiaknak és nőknek is szól, akik aggódnak az általuk elszenvedett sugárterhelések miatt, amelyek hatással lehetnek spermiumaik vagy petesejtjeik (petesejtjeik) fejlődésére és a sugárterhelés miatti genetikai betegségek kockázatára. A következő néhány bekezdés néhány alapfogalmat tartalmaz bevezetésként, hogy segítsen megérteni a későbbiekben közölt konkrétabb információkat. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy minden olyan egészséges nő, akinek nincs személyes vagy családi kórtörténetében reprodukciós vagy fejlődési probléma, terhességét a születési rendellenességek 3 százalékos kockázatával és a vetélés 15 százalékos kockázatával kezdi. Ezek háttérkockázatot jelentenek minden egészséges terhes nő számára.
Az ionizáló sugárzás a röntgengépek, a radioaktív izotópok (radionuklidok) és a sugárterápiás gépek által kibocsátott elektromágneses sugárzás fajtája. Lehetséges, hogy az embrió vagy a magzat sugárterhelésnek van kitéve a diagnosztikai vagy terápiás eljárások során azon terhes nők esetében, akiket röntgenvizsgálatnak, fluoroszkópiának vagy sugárterápiának vetnek alá, vagy akiknek folyékony radioaktív anyagokat adnak be. A sugárterhelés kockázatainak meghatározásához a legjobb, ha konzultációt kér egy olyan egészségügyi fizikustól, aki annál a szervezetnél dolgozik vagy konzultál, ahol az eljárásokat végezték. Sok esetben nincs szükség a sugárterhelés értékelésére, mivel a radiológiai eljárás nem tette ki a fejlődő embriót.
A legtöbb diagnosztikai eljárás kevesebb mint 50 mSv sugárterhelésnek teszi ki az embriót.1 Ez a szintű sugárterhelés nem növeli a reprodukciós kockázatokat (sem a születési rendellenességeket, sem a vetélést). A közzétett információk szerint a jelentett sugárzási dózis, amely a születési rendellenességek vagy vetélés fokozott előfordulását eredményezi, 200 mSv felett van.
Egy másik fontos szempont a terhességnek az a szakasza, amelyben a sugárterhelés történt:
- A fogantatás utáni első két hétben vagy az utolsó menstruáció utáni második két hétben az embrió nagyon ellenálló a röntgensugarak rosszul alakító hatásaival szemben. Az embrió azonban érzékeny a röntgensugarak halálos hatásaira, bár 50 mSv-nél jóval nagyobb dózisok szükségesek ahhoz, hogy vetélés következzen be.
- A terhesség harmadik és nyolcadik hete között az embrió a korai embrionális fejlődés időszakában van, de nem befolyásolja sem a születési rendellenességek, sem a terhesség elvesztése, sem a növekedés elmaradása, kivéve, ha az expozíció jelentősen meghaladja a 200 mSv expozíciót.
- A terhesség nyolcadik és tizenötödik hete között az embrió vagy a magzat érzékeny a sugárzás központi idegrendszerre gyakorolt hatásaira. De itt is nagyon magasnak kell lennie az expozíciónak. A becslések szerint a küszöbérték 300 mSv-nél magasabb, mielőtt a fejlődő embrió IQ-jára hatás mutatkozna. Az általános diagnosztikai vizsgálatok nem érik el ezeket a szinteket, ezért ezek a hatások ritkán jelentenek aggodalmat a betegek számára.
- A terhesség 20. hetén túl, amikor a magzat már teljesen kifejlődött, ellenállóbbá vált a sugárzás fejlődési hatásaival szemben. Valójában a magzat valószínűleg nem érzékenyebb a sugárzás számos hatásával szemben, mint az anya a terhesség utolsó szakaszában. A legfontosabb azonban az, hogy a diagnosztikai radiológiai eljárások közül gyakorlatilag egyik sem érinti az embriót a terhességnek ebben a késői szakaszában, és biztosan nem áll fenn a születési rendellenességek vagy a vetélés kockázata a diagnosztikai vizsgálatokból eredő sugárterhelések körében.
- A nem ionizáló sugárzás reprodukciós kockázatát, amely magában foglalja a számítógépek, mikrohullámú kommunikációs rendszerek, mikrohullámú sütők, elektromos vezetékek, mobiltelefonok, háztartási készülékek, fűtőpárnák és melegítő takarók, repülőtéri szűrőberendezések fémtárgyakra, valamint az ultrahang diagnosztikai szintjei által kibocsátott elektromágneses mezőket, széles körben tanulmányozták. Két nemzeti tudósbizottság értékelte az ezen nem ionizáló sugárforrásokból származó kockázatot. Mindkét bizottság könyvet adott ki a témában. Az első 1993-ban jelent meg a Fehér Ház által létrehozott Oak Ridge Associated University bizottságától, míg a második a Nemzeti Tudományos Akadémia bizottságának terméke. Mindkét csoport arra a következtetésre jutott, hogy a nem ionizáló sugárzás reprodukciós kockázata minimális, ha egyáltalán létezik.
A diagnosztikai röntgenvizsgálatokból származó sugárterhelés az embrióra vagy a petefészekre
Ha a diagnosztikai röntgenvizsgálat a fejet, a fogakat, a mellkast, a karokat, a nyakat vagy a lábakat vizsgálja egy minősített létesítményben, a sugárterhelés nem az embriót vagy a petefészkeket érinti. Az embriót esetleg elérő szórás, ha egyáltalán eléri, rendkívül kicsi, és nem jelent megnövekedett kockázatot a születési rendellenességek vagy a vetélés szempontjából. A legfontosabb kérdés az embriót érő tényleges sugárdózis. A diagnosztikai röntgenvizsgálatokból a fejlődő embrió nem kapna olyan dózist, amely mérhetően megnövekedett, reprodukálható kockázatot eredményezne. Ez csak a diagnosztikus radiológiai vizsgálatokból származó sugárterhelésre vonatkozik, beleértve a számítógépes tomográfiát (CT) és a nem hasi vagy kismedencei területek fluoroszkópiáját.
A fejlődő embrió közvetlen sugárterhelésével járó diagnosztikus röntgenvizsgálatok közé tartoznak a) a hát (ágyéki gerinc) röntgenfelvételei a deréktáji fájdalom vagy idegpályás fájdalom értékelésére, b) intravénás pyelogram (IVP) a vesefunkció vizsgálatára, c) felső GI-sorozat a gyomor-bélrendszeri tünetek értékelésére, (d) alsó GI-sorozat (báriumos beöntés) a vastagbél szerkezetének és működésének vizsgálatára, e) a húgyhólyag működésének röntgenvizsgálata, f) az epehólyag és az epehólyag működésének röntgenvizsgálata, g) a méh és a petevezetékek szerkezetének és működésének röntgenvizsgálata a hysterosalpingogram (HSP) néven ismert eljárással, h) a medence és a csípő röntgenvizsgálata csípőfájdalom miatt, és i) standard hasi röntgenvizsgálat.
Ezek a vizsgálatok az embriót vagy a petefészkeket sugárzásnak tehetik ki. A röntgensugár azonban a fent említett eljárások során irányulhat vagy nem irányulhat az embrióra vagy a petefészkekre. Egyes esetekben előfordulhat, hogy az embrió egyáltalán nem, más esetekben pedig az embrió vagy a petefészkek csak a vizsgálat egy részében vannak kitéve sugárzásnak. Ha egy terhes nőnél elvégezték az említett eljárások bármelyikét, és kérdései vannak a sugárdózissal kapcsolatban, az első lépés az, hogy a radiológiai osztály vagy az eljárás(oka)t végző intézmény egészségügyi fizikusa meghatározza az embriót vagy a petefészkeket érő tényleges sugárdózist.
Az értékelés elvégzésekor két fontos tényt kell figyelembe venni. Először is, a sugárterhelés az esetek túlnyomó többségében alacsony lesz, és nem jelent reprodukciós kockázatot az embrió számára születési rendellenességek vagy vetélés szempontjából. Másodszor, függetlenül az ezen eljárások során kapott dózistól, minden nőnek tisztában kell lennie azzal, hogy a terhesség megkezdésekor 3 százalékos reprodukciós kockázata (az úgynevezett háttérkockázat) van a súlyos születési rendellenességek és 15 százalékos a vetélés szempontjából. Ezek a kockázatok az anya családi előzményeitől és saját reproduktív előzményeitől függően változnak.
A magzatot vagy az embriót érő sugárterhelés a diagnosztikai nukleáris medicinából
A várandós nőknek terhességük alatt radioaktív anyagokat adhatnak különböző egészségügyi állapotok kezelésére. E radioaktív anyagok némelyikét már azelőtt beadhatják, hogy a beteg tudná, hogy terhes.
Embriót vagy magzatot érő sugárterhelés olyan terápiás eljárásokból, amelyek a hasüreg sugárterhelésével járnak vagy járhatnak
A rák és más betegségek sugárterápiájának egyik formája a radioaktív anyagok (szájon át vagy injekcióval történő) beadása különböző betegségállapotok kezelésére. Ezek közül a leggyakoribb a radioaktív jód szájon át történő beadása, amelyet pajzsmirigy túlműködés vagy pajzsmirigyrák kezelésére használnak. A terápia egy másik formája, a radioaktív magvak különböző szervekbe és szövetekbe helyezhetők a rák kezelésére. Végül pedig a nagy gépek (lineáris gyorsítók) által kibocsátott sugárzás is alkalmazható a rák és más betegségek kezelésére. Szinte minden esetben a sugárzás ezen alkalmazására nem kerül sor, amikor a nő terhes, mert az orvos tisztában van a terhességgel, és ezért ezt figyelembe veszi, mielőtt az ilyen eljárások elvégzése mellett dönt. Ha az orvos úgy véli, hogy az eljárás halasztása a baba születéséig jelentős kockázatot jelentene az anyára nézve, akkor dönthet úgy, hogy folytatja, és megosztja Önnel a sugárterhelés lehetséges kockázatait a magzatra nézve.
Egyszer előfordul, hogy pajzsmirigy túlműködés vagy pajzsmirigyrák kezelésére radioaktív jódot adnak be olyan nőnek, aki esetleg még nem tudja, hogy terhes. Ezekben az esetekben elengedhetetlen, hogy az embriót vagy magzatot érő expozíciót meghatározzák, mielőtt bármilyen tanácsadásra sor kerülne. Ajánlott, hogy ezt a meghatározást az egészségügyi fizikustól, a nukleáris medicinával foglalkozó orvostól vagy az eljárás helye szerinti intézményhez tartozó sugáronkológustól kérjék.
Mivel a daganatos betegségek sugárkezelése meglehetősen nagy dózisú sugárzással jár, nagyon valószínű, hogy az embrióra hatással lesz, ha a sugárterápiát a terhesség alatt kezdik el. A terhesség korai szakaszában az embrió érzékenysége olyan mértékű, hogy a frakcionált sugárterápia napi több száz rad-os dózisai nem tennék lehetővé az embrió túlélését. Ha a terhesség későbbi szakaszában történik a sugárterhelés, az embrió érzékenysége csökken, de még mindig érzékeny a sejtpusztító hatásokra. Így a sugárzás hatásai még akkor is aggodalomra adnak okot, ha az embrió esetleg túléli.
Ez lehetséges, hogy még a test más részeinek sugárterápiája esetén is az embrió olyan expozíciót kaphat, amely növeli a biológiai hatások kockázatát. Ismét fontos, hogy az embriót vagy a magzatot érő expozíciót meghatározzák, mielőtt bármilyen tanácsadásra sor kerülhetne. Ajánlott, hogy ezt a meghatározást az egészségügyi fizikustól, a nukleáris medicinával foglalkozó orvostól vagy az eljárás helye szerinti intézményhez kapcsolódó sugáronkológustól kérjék.
A külső sugárterápiában részesülő családtagok vagy barátok
Az általános vélekedés szerint a nagy energiájú röntgengéppel (lineáris gyorsítóval) végzett sugárterápia után a kezelt személy “radioaktív” lehet. Ez nem igaz. A sugárterápia hatására a beteg nem válik radioaktívvá és nem válik sugárterhelés forrásává. Ezért a külső sugárterápiában részesülő személyekkel való érintkezést nem kell megváltoztatni vagy korlátozni.
Családtagok vagy barátok, akiknek diagnózis vagy terápia céljából radioaktív anyagokat adtak be
Ha a családtagoknak vagy barátoknak diagnózis vagy terápia céljából radioaktív anyagokat adtak be, az intézményt elhagyva némi maradék radioaktivitást fognak tartalmazni. A diagnosztikai eljárás után azonnal távozhatnak, kivéve, ha egyéb okok miatt kórházban kell maradniuk. Ezekben az esetekben kis mennyiségű radioaktív anyagot adtak be nekik – csak annyit, amennyi az eljárás sikeres elvégzéséhez szükséges. A velük való interakcióval kapcsolatban nincsenek különösebb aggályok.
Ez azonban másképp lehet, ha radioaktív anyagot kaptak egy terápiás eljáráshoz. Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy néhány napig kórházban kell maradniuk, mert elég sok radioaktív anyagot kaptak. Még ha haza is mehetnek, a radioaktivitás mennyisége, ami még mindig bennük van, sokkal kevesebb, de legtöbbször több lesz, mint egy diagnosztikai eljárás esetén. Attól függően, hogy a beteg mikor távozhat, és mennyi radioaktivitást adtak be neki, lehetnek vagy nem lehetnek különleges óvintézkedések. Azokban az esetekben, amikor további irányelvekre van szükség, a páciens az egészségügyi szolgáltatójától kap utasításokat az extra óvintézkedésekre vonatkozóan. Ezen óvintézkedések közé tartozhat a gyermekek vagy terhesek közelében töltött idő korlátozása. Ha Ön családtag, ezeket közvetlenül az orvossal beszélheti meg. Ha a barátok alávetették magukat az eljárásnak, akkor ők is megkapták az információt, így megbeszélheti velük az aggodalmait.
A diagnosztikai röntgenvizsgálatokból származó spermium sugárterhelése
Nincs kockázata a spermium genetikai változásának, ha a herét (heréket) nem érte sugárterhelés. A herék sugárterhelése és így a spermiumok sugárterhelése a következő diagnosztikai röntgenvizsgálatok némelyikéből adódhat: (a) has, csípő vagy medence, (b) alsó gerinc, (c) hólyagvizsgálatok, intravénás pyelogramma (IVP), (d) fluoroszkópia a húgyúti funkciók vizsgálatára, és (e) báriumos beöntés (alsó GI). Az ezen eljárásokból származó spermiumexpozíció általában 100 mSv alatt van.
A spermiumok fogamzás előtti sugárterheléséből eredő kockázatot két nagy populációban vizsgálták. A legtöbb beteget az aggasztja, hogy a spermiumok sugárterhelése nem vezet-e születési rendellenességekhez. Az egyik tanulmányban több ezer, Hirosimában és Nagaszakiban sugárzásnak kitett és családos beteget vizsgáltak a genetikai betegségek és egyéb reprodukciós hatások előfordulása szempontjából. Miután 50 évig tanulmányozták ezt a populációt, nem volt kimutatható a genetikai betegségek növekedése. Amit megtanultak, az az, hogy a kockázat rendkívül kicsi, és hogy nagyon nagy populációkra van szükség a kockázat kimutatásához. Más szóval, a sugárzásból eredő kockázat túl kicsi ahhoz, hogy kimutatható legyen a mutációk spontán előfordulása és a mutációk örökletes összetevője közepette, amely hatással lehet az utódokra.
Hasonlóképpen, a sugárterápiának kitett és nagy dózisú sugárzást kapó férfiakat, akik esetleg kitették a heréket, valamint a mutagén hatású gyógyszerekkel és vegyi anyagokkal végzett kemoterápiát is tanulmányozta a Nemzeti Rákkutató Intézet. Jelenleg több ezer olyan beteg van, aki túlélte a gyermekkorban, serdülőkorban vagy korai felnőttkorban kialakult rákot. Ezen személyek családjai sem mutatták ki a születési rendellenességek vagy vetélések számának növekedését.
Elképzelhető, hogy meddőség vagy sterilitás következhet be, ha a herék nagy sugárterhelést kapnak. Az elméleti kockázatok miatt azt tanácsoljuk azoknak a férfiaknak, akik akár diagnosztikus sugárterhelésen estek át, hogy várjanak legalább két spermatogenetikai ciklust, ami körülbelül négy hónapot jelent. Bár ezek a nagyon alacsony sugárterhelések, amelyek a diagnosztikai radiológiai eljárások során fordulnak elő, olyan alacsonyak, hogy valószínűleg nincs is mérhető kockázat, mi mégis ezt a várakozási ajánlást tesszük a sugárterhelést követően.
A spermium sugárterhelése sugárterápiából
A medence, a csípő, a combcsont (a láb felső hosszú csontja), a húgyhólyag és a prosztata külső sugárterápiája a herék sugárzásával járhat. Bár e sugárkezelések némelyikénél lehetőség van a herék árnyékolására, a szórt sugárzás még így is igen magas lehet. Sajnos a heréket érő nagyon nagy dózisok esetén a fő szövődmény a meddőség. Azoknál a betegeknél, akik a terápia után is termékenyek maradnak, a reprodukciós kockázatuk nem növekszik jelentősen. Más szóval, a születési rendellenességek kockázata a következő generációban azoknál a férfiaknál, akik termékenyek maradnak és teherbe esnek, meglehetősen alacsony. Az atombombát túlélőkkel végzett vizsgálatok még a magas expozíciójú csoportban is azt mutatják, hogy a kromoszóma-rendellenességek vagy genetikai betegségek előfordulása nem emelkedett a következő generációban. Ugyanez a helyzet a Nemzeti Rákkutató Intézet tanulmányai esetében is, amelyek azt mutatják, hogy a rákos betegeknél, akik kemoterápiában és sugárkezelésben részesültek, a következő generációban nem volt megnövekedett a genetikai betegségek vagy születési rendellenességek előfordulása, bár a meddőséggel kapcsolatban voltak problémáik.
Nonionizáló sugárterhelés a kommunikációs mikrohullámú forrásokból
A kommunikációs mikrohullámú sugárzás forrásai közé tartoznak a környékbeli mikrohullámú tornyok, amelyeket a mentőegységek, a tűzoltóságok és a rendőrség kommunikációs eszközeihez használnak, mások számára, akik segélyszolgálatot vesznek igénybe, vagy egyszerűen csak mobiltelefon-kapcsolatokhoz az adott területen. Ezek a mikrohullámok nem ionizáló sugárzásnak minősülnek, és nem jelentenek reprodukciós kockázatot. Nem növelik a születési rendellenességek vagy a vetélés kockázatát a tornyok sugárzásának kitett egyéneknél, vagy azáltal, hogy egy közösségben a segélyhívó szolgálatok antennájának közelében laknak.
Az egyéb források közé tartoznak az épületek, ahol számos mikrohullámú antennát helyeznek el a kommunikáció és a videó átvitelére. Ezek az antennák vevőkészülékek; nem antennák. Nem bocsátanak ki mikrohullámú sugárzást, de mikrohullámokat fogadnak vagy műholdakról, vagy távoli helyeken felállított antennákról. Semmilyen kockázatot nem jelentenek.
1mSv a sugárzás elnyelt dózisának mértékegysége, és a szövetekben elnyelt energia mennyiségét jelzi.