A poltergeist talán a legismertebb – és legrettegettebb – szellemtípus. Olyan szellem, amely állítólag zaklatja és gyötri áldozatait. Ez a zaklatás jellemzően olyan kisebb, de rejtélyes és nyugtalanító eseményekből áll, mint például hangos hangok, mozgó bútorok, ágyneműk és takarók lehúzása az ágyakról, kisebb tárgyak megmagyarázhatatlanul leesnek a polcokról, kövek emelkednek fel a földről és dobálják az embereket, és így tovább.
A szellemek különböző kategóriáinak megvitatása persze olyan, mint a különböző sárkányfajták vagy koboldfajták megvitatása: az egész kitaláció, tehát annyi típus létezik, amennyit csak meg tudsz álmodni. Mindazonáltal az emberek szerte a világon hisznek a szellemekben és a szellemekben, és egy 2005-ös Gallup-felmérés szerint az amerikaiak 37 százaléka hisz a kísértetjárta házakban – és közel fele hisz a szellemekben.
Senki sem tudja biztosan, hogy mik a szellemek, vagy hogy egyáltalán léteznek-e. Egyesek szerint a halottak szellemei, akik valamilyen okból “eltévednek” a túlvilágra vezető úton; mások szerint a szellemek olyan emberek lelkei, akiknek halála erőszakos vagy korai volt.
A poltergeistek története
A “Szellemek: Appearances of the Dead & Cultural Transformation” című könyvében R. C. Finucane történész megjegyzi, hogy a poltergeist szó “a nevét két német szóból kapta, amelyek jelentése ‘zavart kelteni’ (pontosabban dübörögni, gurulni vagy harsogni) és ‘szellem’. Bár a korábbi évszázadokból is találunk példákat, a szellemi zaklatásnak ez a formája csak a reformáció utáni korszakban válik általánossá .”
A titokzatos zavarok kifejezetten szellem által okozottként való értelmezése meglehetősen új keletű fejlemény; néhány évszázaddal ezelőtt az ilyen eseményeket még a boszorkányságnak vagy akár a sátánnak tulajdoníthatták. A szellemekről és gonosz szellemekről szóló horrorfilmek, köztük a “Poltergeist”, “The Amityville Horror” és “Az ördögűző” befolyásolták azt, hogy a modern emberek hogyan gondolkodnak az erőszakos szellemjelenségekről.
Poltergeistek és csínytevések
A poltergeista tevékenység középpontjában emberek állnak, és gyakran gyermekek jelenlétével hozzák kapcsolatba, ami sokakat arra enged következtetni, hogy gyermekkori figyelemfelkeltő csínytevésekről van szó. Valóban, számos poltergeist-jelentésről bebizonyosodott, hogy gyermekek és tizenévesek hamisították meg – és az 1800-as évek közepén az állítólagos poltergeist-tevékenység egy jól ismert esete még egy amerikai vallás megteremtéséhez is vezetett.
Ez Nyugat-New Yorkban történt az 1840-es évek elején, amikor egy fiatal házaló érkezett egy Mr. és Mrs. Bell házához, hogy eladja házi portékáit. Bellék házvezetőnője meghívta az otthonukba, és néhány napig ott is maradt. A szobalányt rövidesen elbocsátották a szolgálatból, de egy héttel később hirtelen újra felvették. A házaló eltűnt, de sok holmiját most Bellék konyhájában használták. A szobalány nem sokat gondolt erre, egészen addig, amíg poltergeist-jelenségeket nem tapasztalt, hogy aztán a házaló szellemétől megtudja, hogy a házalót a távollétében meggyilkolták.
Legalábbis ezt a történetet mesélte két fiatal nővér, Maggie és Katie Fox, akik azt állították, hogy kopogtatásokon és kopogtatásokon keresztül kommunikáltak a házaló szellemével. A Fox nővérek országszerte híressé váltak a halott szellemekkel való kommunikációs képességükről, és évtizedeken át lelkes tömegeket vonzottak. Évekkel később azonban a nővérek beismerték, hogy az egész csak átverés volt; nem létezett meggyilkolt házaló, és a szellemkommunikációt is meghamisították. Mégis, a nővérek véletlenül megalapították a spiritizmus nevű vallást, amelyet a mai napig gyakorolnak.
A szellemektől származó kopogtató és kopogtató kommunikáció a hamisításból és átverésből ered, és évtizedekkel később sok médium folytatta ezt a gyakorlatot, azt színlelve, hogy a sötétített szeánsztermekben a kopogtatások a szellemvilágból érkeztek. Egy Eusapia Palladino nevű olasz médium például, aki az 1800-as évek végén tevékenykedett, azt állította, hogy poltergeist-tevékenységet tapasztalt, többek között asztali kopogást és az ágyáról lehúzott lepedőket. Palladino sikeres karriert csinált abból, hogy szellemhangokat, kopogtatásokat és “repülő tárgyakat” (amelyeket rejtett drótokkal mozgásba hoztak sötétített szobákban) színlelt a fizető ügyfeleknek tartott szeánszok során.
Léteznek-e poltergeistek a folklóron és a történelmi átveréseken kívül? Ha a szellemek és szellemek valóban mozgatnak tárgyakat és okozzák a nekik tulajdonított megmagyarázhatatlan jelenségeket, akkor meglepő, hogy egyetlen film vagy videó sem létezik ilyen elképesztő eseményekről. A térfigyelő kamerák és mobiltelefonok mindenütt jelen vannak, mégsem rögzítette még senki, hogy egy óra magától lerepült volna a polcról, vagy hogy egy üres konyhában a szekrényajtók erőszakosan kinyíltak és becsukódtak volna. Az ilyen “zajos szellemekről” szóló modern beszámolók közelebb állnak a városi legendákhoz, mint a dokumentált bizonyítékokhoz.
Noha nincs tudományos bizonyíték a poltergeistekre vagy másfajta szellemekre, továbbra is izgatnak, szórakoztatnak és ijesztgetnek minket – ahogyan évszázadok óta teszik.
Benjamin Radford a Skeptical Inquirer tudományos magazin helyettes szerkesztője és hat könyv szerzője, köztük a “Tudományos paranormális nyomozás”: How to Solve Unexplined Mysteries” és “The Martians Have Landed: A Media-Driven Panics and Hoaxes története”. Honlapja a www.BenjaminRadford.com.
Újabb hírek