1985. október 9-én a nagy rendező és színész, Orson Welles a tervek szerint a “The Merv Griffin Show”-ban, a televízió egyik legnépszerűbb talkshow-jában lépett volna fel. Griffin évekkel korábban találkozott Welles-szel a Beverly Hills Hotel bungalójában. “Pont a bungalója előtt álltam” – emlékezett vissza Griffin. “Bemutatkoztam, mire ő azt mondta: ‘Tudom, ki vagy, és szeretnék szerepelni a műsorodban’. Erre én: ‘Évek óta próbálkozunk, hogy megszerezzük magát’. Azt mondta: “Most már készen állok.””
Érdekes módon, bár szándékosan kerülte Griffin műsorát, Welles többször is fellépett más korabeli talkshow-kban, többek között a “The Dick Cavett Show”-ban és a “The Tonight Show starring Johnny Carson” című műsorban. Kétszeresen is érdekes, hogy Welles a nyolcvanas évek elején a Griffin-show vendégműsorvezetője volt. Valami furcsa oknál fogva mindig is elutasította, hogy Merv interjút készítsen vele.
Az október 9-i műsor forgatása előtt Griffin egyik munkatársa megkérdezte Welles-t, hogy visszaemlékezne-e Rita Hayworth-re (Welles volt felesége), Marlene Dietrich-re, William Randolph Hearst-re, FDR-re – az összes legendára, akit ismert. Elmondta Wellesnek, hogy egy 90 perces tisztelgést terveznek mesés karrierje előtt, természetesen filmrészletekkel a filmjeiből, különösen a “Citizen Kane”-ből. Welles dühösen kiátkozta a stábtagot. “Én nem sétálok az emlékek útján. Én a máról és a jövőről beszélek!” – jelentette ki dühösen.”
Griffin így emlékezett vissza: “Talk-show házigazdaként azt gondoltam: “Ó, Istenem, meghaltam”. De Griffinnek nem kellett aggódnia, valamilyen oknál fogva a műsor napján Welles meggondolta magát.
Még aznap odahívta Griffint: “Merv, tudod, azok a kis kérdések, amiket évek óta fel akartál tenni nekem; azok a kis pletykás dolgok, amiket mindig is tudni akartál, és én nem engedtem, hogy megkérdezd; a Rita és Marlene, Hearst és a többi?” – mondta. Griffin bólintott. “Ma este nagyon tágasnak érzem magam. Kérdezz csak.”
Merv Griffin úgy érezhette magát, mint egy aranyásó, aki épp most talált rá az aranylelőhelyre. Griffin aznap este interjút készített a nagyon beszédes Welles-szel, és megragadtatással hallgatta, ahogy Orson nagyszerű történeteket és anekdotákat mesélt a filmjeiről, a nőkről, az életéről.
Welles néhány bűvésztrükköt is bemutatott.
Még Barbara Leaminggel is kedvesen elbeszélgetett, egy szerzővel, aki nemrég írt Orsonról egy engedély nélküli életrajzot. Mindannyian rendkívül elégedettek voltak a műsorral, és Welles és Leaming még együtt is vacsoráztak utána Welles kedvenc helyi éttermében, a Ma Maisonban.
Egy Patrick Terrail nevű férfi csatlakozott Welleshez, miután Leaming elhagyta az asztalukat. “Aznap este mindennek örült” – mondta Terrail. “Örült a Griffin show-nak, mert szerinte jól sikerült. Minden úgy ment, ahogy akarta, és jó kedve volt. Egyszerűen végig jó kedve volt.”
Welles befejezte a vacsorát, hazament, és meghalt.
Halálakor 70 éves volt. Becslések szerint körülbelül három órával a “The Merv Griffin show” felvétele után halt meg. Welles-t másnap reggel a sofőrje, Fred Gillette találta meg otthona második emeletén egy ágyon fekve.
Egy hordozható írógép egyensúlyozva és mozdulatlanul ült a halott férfi hasán. “Mindig is szeretett fekve gépelni” – mondta Terrail.
Később megállapították, hogy Welles szívrohamban halt meg, miközben gépelt. Aznap reggel Paul Stewart színész a Rendezői Céh épületében volt, amikor valaki berohant és közölte, hogy Orson Welles szívrohamot kapott. Stewart azonnal Welles otthonába sietett.
Kísértetiesen emlékeztető érzés kerítette hatalmába Stewartot, amikor Welles holttestéhez közeledett. Több mint négy évtizeddel korábban Stewart együtt szerepelt Welles-szel a “Citizen Kane” című filmben. De ennél is több, Stewart karaktere, Raymond, a komornyik volt az, aki a klasszikus film nyitójelenetében felfedezi Charles Foster Kane, Welles karakterének holttestét.
A filmben Stewart (a komornyik) leírja a haláljelenetet egy riporternek. És természetesen a filmben Stewart soha nem hallja Kane utolsó szavát: “Rózsabimbó”. “És ha ez nem hihetetlen esete annak, hogy az élet utánozza a művészetet” – mondta egy barátja – “akkor nincs is ilyen.”
A “The Merv Griffin Show” Orson Wellesszel öt nappal később, 1985. október 14-én teljes egészében adásba került. Az interjú egy kis részletét az alábbiakban láthatja: