Talán hozzám hasonlóan neked is az lehetett az érzésed, hogy Káin becsületes hibát követett el, Isten megdorgálta, egy kicsit megőrült, majd féltékenységből megölte testvérét, Ábelt. Sokszor eléggé sajnáltam Káint ebben a történetben, és talán azért, mert hajlamosak vagyunk együttérezni az ő tapasztalatával… keményen próbálunk Istennek tetszeni, de nem sikerül, és ez a történet rezonál a gyanúnkra, hogy nem egészen jól csináljuk. Bár Káint jogosan büntették meg testvére meggyilkolásáért, mégis szomorúnak éreztem, hogy egyedül maradt a földön kóborolni.”
De ha megnézzük az Isten és Káin közötti párbeszéd tényleges szövegét, a dolgok egyáltalán nem úgy állnak, ahogyan elsőre tűnhetnének.
A történet a megváltás egy olyan megjegyzésével végződik, amelyet eleinte hiányoltam…
Az idő múlásával Káin áldozatot hozott az Úrnak a föld gyümölcséből, és Ábel is hozott a nyája elsőszülöttjeiből és azok kövér részéből. És az Úr tekintettel volt Ábelre és az ő áldozatára, de Káinra és az ő áldozatára nem volt tekintettel.”
Ezért Káin nagyon megharagudott, és leborult az arca.”
A szöveg azt mondja nekünk (egy héber szóval, amely azt jelenti: “nézni” vagy “tekintettel lenni”), hogy Isten jobban örült Ábel áldozatának, mint Káinénak. Fontos azonban megjegyezni, hogy itt egyáltalán nincs szó dorgálásról – egyszerűen csak Isten tudatja a fiúkkal, hogy az egyik áldozat jobb, mint a másik. Káin mégis megsértődik és dühös lesz.
Az Úr így szólt Káinhoz: “Miért haragszol, és miért esett le az arcod? Ha jól cselekszel, nem fogadnak el?”
És ha nem jól cselekszel, a bűn ott gubbaszt az ajtóban. Vágyik utánad, de neked kell uralkodnod rajta.”
Még egyszer, itt NINCS MEGVÁLTÁS Isten részéről – még könyörületet is látunk, és atyai bátorítást, hogy jól tud bánni a haraggal, amibe beleesett. Isten tudatosítja Káinnal a döntéseit, és arra bátorítja, hogy jól válasszon – “Meg tudod csinálni, fiam!”
De Káin nem hallotta meg ezt a jó tanácsot, és ehelyett hagyta, hogy a haragja és a féltékenység eluralkodjon rajta. Azt hitte, hogy Isten nem elégedett vele, mint emberrel, és hogy inkább Ábelt részesíti előnyben. Ez téves feltételezés volt, és félreértette Isten vele kapcsolatos szándékait. Isten az áldozattal volt elégedetlen, nem pedig Káinnal. Isten szerette Káint, és drukkolt neki, hogy sikerrel járjon. De Káin ezt nem látta. Ahelyett, hogy úrrá lett volna a kísértésen, Káin hagyta, hogy a sértettség és a harag irányítsa őt. A harag ott gubbasztott Káin ajtaja előtt, és Káin befogadta azt.
Káin beszélt Ábelhez, a testvéréhez. És amikor a mezőn voltak, Káin fellázadt a testvére, Ábel ellen, és megölte őt.
Akkor az Úr így szólt Káinhoz: “Hol van Ábel, a te testvéred?”
Ő így felelt: “Nem tudom; én vagyok a testvérem őrzője?”
Isten itt sem haragot, sem elutasítást nem fejezett ki. Szinte könyörög Káinnak, hogy tisztázza magát, azzal, hogy lehetőséget kínál neki a vallomásra. Káin továbbra is dühös és mogorva marad.
Az Úr pedig így szólt: “Mit tettél? Testvéred vérének hangja kiált hozzám a földről. És most megátkozott téged a föld, amely megnyitotta a száját, hogy a te kezedből fogadja testvéred vérét.”
Amikor megmunkálod a földet, az többé nem adja neked az erejét. Szökevény és vándor leszel a földön.”
Most jön a büntetés, de a bűn gyilkosság volt. Isten nem haragudott a színvonalon aluli áldozatra, csak egy pontot akart tenni. De cselekedett, amikor Káin bűnös haragja testvérgyilkossággá fajult. Isten arra kötelezi Káint, hogy vándoroljon a földön, és küzdjön a föld megmunkálásáért. De Káin ismét olyasmit hall, amit Isten nem mondott! Nézd meg a válaszát:
Kain így szólt az Úrhoz: “A büntetésem nagyobb, mint amit el tudok viselni. Íme, ma elűztél engem a földről, és arcod elől el leszek rejtve. Szökevény és vándor leszek a földön, és aki megtalál, megöl engem.”
Isten semmit sem mondott arról, hogy elrejti arcát Kain elől – sem a biztos halálról. Isten kegyesen kijavítja és megnyugtatja őt.
Akkor az Úr így szólt hozzá: “Nem így van! Ha valaki megöli Káint, hétszeres bosszút áll rajta”. És az Úr jelet tett Káinra, nehogy bárki, aki rátalál, megtámadja őt.”
Az Isten még ezen a mélyponton is gondoskodó atya Káin számára – nem pedig az a haragos büntető, akit Káin feltételezett. Hányszor csúszunk bele abba a feltételezésbe, hogy Isten haragszik és meg akar büntetni minket? Az egész párbeszéd során Káin tévesen azt hitte, hogy Isten haragszik rá. Nem azt feltételezte, hogy Isten jó, szerető és gyengéd vele szemben, hanem éppen az ellenkezőjét. Negatív következtetéseket von le arról, amit Isten mond és jelent.”
Mit mondott Isten valójában?
Ezt látjuk az Édenkertben is; a kígyó – és Éva – tévesen jelentik, hogy mit mondott valójában Isten. A kígyó sokatmondóan meggyőzi Ádámot és Évát arról, hogy Isten félelemből és bizonytalanságból próbálja elrejteni előlük az információkat és a tudást, mintha félne attól, hogy az emberek túl sokat tudnak… mintha Istent bárki fenyegethetné! Ez természetesen hazugság volt. Káin és Ábel története valójában megmutatja nekünk, hogy a kígyó mennyire tévedett. Isten mindent megtesz azért, hogy Káint és Ábelt megtanítsa az elfogadható áldozatokra – arra, hogy miért kell vért ontani. Óriási mennyiségű információ állt rendelkezésükre az üdvösségről és arról, hogyan lehet azt a Messiás, Jeshua véráldozata által megszerezni, de ebben a szakaszban Isten csak néhány alapvető dolgot akar elkezdeni megtanítani nekik. Áldozatok kezdőknek. Az Ő vágya valóban az volt, hogy tudást adjon át az emberiségnek – nem pedig az, hogy eltitkolja előlünk! De tudta, hogy túl bonyolult és nyomasztó lenne, ha mindezt egyszerre tenné. Amikor megtette ezt a kis lépést, hogy megpróbálja oktatni Káint és Ábelt, Káin megsértődött, és az egész rosszul sült el.
A következő versekben azonban van remény:
Akkor Káin elment az Úr színe elől, és letelepedett Nód földjén, Édentől keletre.
Káin megismerte a feleségét, és az megfogant, és szülte Énókot.
Az Énók név “nevelést” vagy “nevelést” jelent.
Talán a monda végére Káin megértette, hogy nem Isten utasította el, hanem egy szerető Atya nevelte, aki csak a javát kereste.
A Sátán hazudik Isten velünk kapcsolatos szándékairól, és mi túlságosan gyorsan hihetünk neki, és megbántódhatunk vagy megsértődhetünk Isten által. De ha hiszünk a Bibliának, akkor még ez a történet is azt mutatja, hogy Isten szíve velünk szemben mindig csak jó. Még ha nem is értjük az Ő útjait, akkor is biztosak lehetünk benne, hogy szeret minket!