Klór

Előfordulása és elterjedése

A vulkáni gázokban található nagyon kis mennyiségű szabad klórtól (Cl) eltekintve a klór általában csak kémiai vegyületek formájában fordul elő. A földkéreg 0,017 százalékát teszi ki. A természetes klór két stabil izotóp keveréke: a klór-35 (75,53 százalék) és a klór-37 (24,47 százalék). A klór leggyakoribb vegyülete a nátrium-klorid, amely a természetben kristályos kősó formájában fordul elő, gyakran szennyeződésektől elszíneződve. A nátrium-klorid jelen van a tengervízben is, amelynek átlagos koncentrációja körülbelül 2 százalék e sóból. Egyes szárazföldi tengerek, például a Kaszpi-tenger, a Holt-tenger és a Utah állambeli Nagy Sós-tó akár 33 százalékban is tartalmaznak oldott sót. Kis mennyiségű nátrium-klorid van jelen a vérben és a tejben. Egyéb klórtartalmú ásványok a szilvit (kálium-klorid ), a bischofit (MgCl2 ∙6H2O), a karnallit (KCl∙MgCl2 ∙6H2O) és a kainit (KCl∙MgSO4 ∙3H2O). Olyan evaporitásványokban is megtalálható, mint a klorapatit és a szodalit. A szabad sósav jelen van a gyomorban.

A mai sólerakódások az őskori tengerek párolgása során keletkezhettek, a vízben legkevésbé oldódó sók kristályosodtak ki először, majd a nagyobb oldékonyságúak következtek. Mivel a kálium-klorid jobban oldódik vízben, mint a nátrium-klorid, bizonyos kősó lelőhelyeket – például a németországi Stassfurtban – kálium-klorid réteg borított. Ahhoz, hogy hozzáférjenek a nátrium-kloridhoz, először a műtrágyaként fontos káliumsót távolítják el.