Amint a huszadik század elején a modernizáció üteme fokozódott, a genealógiai bonyolultság problémája egyre nagyobb méreteket öltött: A szekularizálódó és nyugatiasodó ifjú törökök és a török köztársaság alapítói a muszlim nacionalizmust a francia laïcité eszméjén, a vallási befolyásnak a kormányzástól való elválasztásán alapuló állampolgársággá csipkedték.
Az etnikai összetettség problémáját megpróbálták megoldani, néha erőszakkal: Egy 1923-as lakosságcsere eredményeként Törökországban több mint 1,2 millió görögöt, Görögországban pedig több mint 300 000 törököt denaturáltak. A Törökországban továbbra is élő csekély számú görögnek és örménynek azt mondták, hogy felejtse el a gyökereit.
Az 1940-es években, Atatürk halálát követően a törökországi rasszista klubok tovább csiszolták ezt a nacionalizmust, és “tiszta török” nemzeti identitást kovácsoltak. A törökök szerintük Közép-Ázsia síkságairól származtak, a kurdok “hegyi törökök” voltak, és minden más etnikai hatást deviánsnak és veszélyesnek tekintettek. A baloldaliak és az iszlamisták egyaránt elutasították az egynemzetiségű nemzetállam és a modernitás eme kombinációját, és a kemalista állam mindkét csoportot megbüntette. Nazım Hikmet marxista költőt 28 év börtönre ítélték; Mehmet Akif Ersoy iszlamista gondolkodó és költő egy évtizedet töltött egyiptomi száműzetésben, mert megkérdőjelezte a török nacionalizmust.
Mióta Recep Tayyip Erdogan 2002-ben az A.K.P. néven ismert Igazság és Fejlődés Pártja hatalomra került, sok nacionalista a konzervativizmus és a neoliberalizmus összetételét a török nemzeti identitást fenyegető veszélynek tekinti. De Erdogan úr kormányát mások dicsérték azért, mert lehetővé tette a történészek számára, hogy nyíltan tárgyalják az oszmán örmények történetét, és megszüntette a kurd kultúra korlátozását.
Erdogan úr alatt a “tiszta törökségen” alapuló nemzeti identitást fokozatosan felváltotta az ifjú oszmánok muszlim nacionalizmusa. Az A.K.P. vezetői úgy vélik, hogy a vallás és az etnikum törlése Törökország nemzeti identitásából megismételné az 1830-as évek oszmán modernizátorainak hibáit.
A török kormány a népességnyilvántartás megnyitásával – akaratlanul – talán megváltoztatta a török nemzetről alkotott elképzeléseinket, és végleg véget vetett a faji tisztaság mítoszának.