Autizmus spektrumzavar (ASD) egy idegrendszeri fejlődési állapot, amely az Egyesült Államokban a becslések szerint minden 59. gyermekből egyet érint.
Autista gyermekek általában atipikus módon érzékelik a környezetüket, interakcióba lépnek másokkal, és a problémamegoldást atipikus módon tanulják és közelítik meg.
Sokuknak nehézséget jelent a kommunikáció, a szociális interakciók kezelése és a szokások változásaihoz való alkalmazkodás.
Míg ezek a kihívások már fiatal koruktól kezdve érinthetik az autista gyermekeket, sokan közülük évekig diagnosztizálatlanok maradnak.
Ez megnehezítheti számukra a szükséges támogatásokhoz való hozzáférést.
“A korai diagnózis előnyös lehet, mivel lehetővé teszi a tanulás, a kommunikáció, az alkalmazkodási készségek és egyéb otthoni és iskolai támogatásokhoz való hozzáférést. Az ezekhez a támogatásokhoz való hozzáférés azt jelenti, hogy a gyermekek úgy tanulhatnak és tapasztalhatják meg a világot, ahogy az számukra megfelelő” – mondta Zoe Gross, az Autistic Self Advocacy Network (ASAN) működési igazgatója a Healthline-nak.
A nonverbális autista gyermekek például a kommunikációjukat segítő augmentatív vagy alternatív kommunikációs támogatásban (AAC) részesülhetnek.
Specifikus szükségleteiktől függően az autista gyermekek számára hasznos lehet a mozgásos készségek fejlesztését elősegítő fizikoterápia vagy a szenzoros túlérzékenységet kezelő foglalkozásterápia is.
A korai beavatkozás segíthet az autista gyermekeknek abban is, hogy megértsék állapotukat, megtanuljanak kiállni magukért, és kapcsolatba kerüljenek a szélesebb autista közösséggel.
“Azok a gyermekek, akik tudják, hogy autisták, képessé válhatnak arra, hogy megtanulják, hogyan működik a fogyatékosságuk, és milyen támogatások és alkalmazkodás segítik őket a sikerben. Ez lehetővé teszi számukra, hogy magabiztosabbak legyenek önmagukban, ahelyett, hogy úgy éreznék, hogy elromlottak vagy helytelenek” – mondta Gross.
A Gross azonban figyelmeztetett, hogy a korai diagnózisnak hátrányai is lehetnek, ha arra használják, hogy az autista gyerekeket elkülönítsék társaiktól vagy korlátozzák lehetőségeiket.
Azzal kapcsolatban is aggályokat fogalmazott meg, hogy a normalizálást előtérbe helyező terápiás megközelítésekkel kapcsolatban.
“Aggódunk amiatt, hogy a fogyatékosság nagyobb társadalmi megértése és elfogadása nélkül az autizmus csecsemőkori szűrése ahhoz vezethet, hogy a gyermekeket olyan viselkedési programoknak vetik alá, amelyek a normalizálásra összpontosítanak a hasznos készségek megtanítása helyett” – mondta.
“Ezek a programok megpróbálják megakadályozni, hogy a gyermekek autista módon viselkedjenek, például arra kényszerítve őket, hogy szemkontaktust létesítsenek, vagy elnyomják az olyan mozgásokat, mint a kézcsapkodás. Az autista gyerekeknek nem szabadna úgy felnőniük, hogy állandóan azt mondják nekik, hogy a természetes viselkedésük helytelen, és hogy nem lehet elfogadni őket olyannak, amilyenek” – tette hozzá.