Francesco Redi

Kísérleti toxikológiaSzerkesztés

Redi 1664-ben írta első monumentális művét, az Osservazioni intorno alle vipere (Megfigyelések a viperákról) barátjának, Lorenzo Magalottinak, az Accademia del Cimento titkárának. Ebben elkezdte megdönteni az uralkodó tudományos mítoszokat (amit ő “a valótlanságok leleplezésének” nevezett), mint például, hogy a viperák bort isznak és poharakat törnek össze, mérgük lenyelve mérgező, a halott vipera feje ellenszer, a vipera mérge az epehólyagból származik, és így tovább. Inkább azt magyarázta el, hogy a kígyóméregnek semmi köze a kígyómaráshoz, ami ellentétes a közhiedelemmel. Kísérletsorozatot végzett a kígyómarás hatásaival kapcsolatban, és kimutatta, hogy a méreg csak akkor mérgező, ha a harapáson keresztül kerül a véráramba, és hogy az agyar sárga folyadék formájában tartalmazza a mérget. Még azt is kimutatta, hogy a seb előtti szoros lekötéssel megakadályozható a méreg szívbe jutása. Ez a munka jelentette a kísérleti toxinológia/toxikológia kezdetét.

Entomológia és spontán generációSzerkesztés

Főcikk: Spontán generáció
Esperienze Intorno alla Generazione degl’Insetti címlap

Redi leginkább az 1668-ban Esperienze Intorno alla Generazione degli Insetti (Kísérletek a rovarok generációjáról) címmel megjelent kísérletsorozatáról ismert, amelyet remekművének és a modern tudománytörténet mérföldkövének tartanak. A könyv az egyik első lépés a “spontán generáció” – az arisztotelészi abiogenezis néven is ismert elmélet – cáfolatában. Abban az időben az volt az uralkodó nézet, hogy a férgek spontán módon keletkeztek a rothadó húsból.

Redi abiogenezisre vonatkozó kísérletének modern ábrázolása

Redi fogott hat befőttesüveget, és két hármas csoportra osztotta őket: Az egyik kísérletben minden csoport első üvegébe egy ismeretlen tárgyat tett, a másodikba egy döglött halat, az utolsóba egy nyers borjúhúsdarabot. Redi az első csoportba tartozó üvegek tetejét finom gézzel fedte le, hogy csak a levegő juthasson be. A másik csoportot nyitva hagyta. Néhány nap múlva azt látta, hogy a nyitott üvegekben lévő tárgyakon, amelyekre a legyek le tudtak szállni, kukacok jelentek meg, de a gézzel borított üvegekben nem. A második kísérletben a húst három befőttesüvegben tartották. Az egyik üveg fedetlen volt, kettőt pedig lefedtek, az egyiket parafával, a másikat gézzel. A legyek csak a fedetlen üvegbe tudtak bejutni, és ebben megjelentek a férgek. Abban az edényben, amelyet gézzel fedtek le, a gézen megjelentek a kukacok, de nem maradtak életben.

Illusztráció Rediʼs Esperienze Intorno alla Generazione degl’Insetti

Redi úgy folytatta kísérleteit, hogy befogta a kukacokat, és megvárta, amíg azok átalakulnak, ami meg is történt, és legyekké váltak. Továbbá, amikor halott legyeket vagy kukacokat tettek lezárt üvegekbe halott állatokkal vagy borjúhússal, nem jelentek meg kukacok, de amikor ugyanezt élő legyekkel tették, kukacok jelentek meg. Redi, jól ismerve az olyan szókimondó gondolkodók sorsát, mint Giordano Bruno és Galileo Galilei, gondosan ügyelt arra, hogy új nézeteit úgy fejtse ki, hogy azok ne kerüljenek ellentmondásba az egyház teológiai hagyományával; ezért értelmezései mindig bibliai szakaszokra támaszkodtak, mint például híres mondása: omne vivum ex vivo (“Minden élet az életből származik”).

ParazitológiaSzerkesztés

Redi írta le először az ektoparazitákat Esperienze Intorno alla Generazione degl’Insetti című művében. Figyelemre méltó illusztrációi a könyvben a kullancsokra, köztük a szarvaskullancsra és a tigriskullancsra vonatkoznak; tartalmazza továbbá a Cephenemyiinae, a szarvasok orrférgének lárváinak első ábrázolását, valamint a juhok májférgét (Fasciola hepatica). Következő, 1684-ben megjelent Osservazioni intorno agli animali viventi che si trovano negli animali viventi (Megfigyelések az élő állatokról, amelyek az élő állatokban vannak) című értekezése több mint 100 parazita leírását és illusztrációját rögzítette. Ebben megkülönbözteti a földigilisztát (amelyet általában helmintának tekintenek) és az Ascaris lumbricoides-t, az emberi kerekesférget is. A könyv fontos újítása a kemoterápiás kísérletei, amelyekben alkalmazta a “kontrollt”‘, a modern biológiai kutatások kísérlettervezésének alapját. A paraziták mintegy 180 faját írta le. Talán legjelentősebb megfigyelése az volt, hogy a paraziták petéket termelnek és azokból fejlődnek, ami ellentmondott az uralkodó véleménynek, miszerint spontán módon keletkeznek.

Francesco Redi szobra a firenzei Uffizi Galérián (Piazzale degli Uffizi). Lábánál a Bacco in Toscana

másolata található.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.