Bobby, szleng kifejezés a londoni Metropolitan Police tagjaira, amely a rendőrséget 1829-ben létrehozó Sir Robert Peel nevéből származik. A londoni rendőröket ugyanezen okból “peelernek” is nevezik.
Miután Peel a brit kormány belügyminisztere lett, 1825 és 1830 között a büntetőjog átfogó konszolidálására és reformjára vállalkozott. Abban az időben a rendfenntartást Londonban és másutt Nagy-Britanniában nagyrészt csendőrök végezték, akik a helyi elöljáróknak jelentettek. Katonákat csak polgári vagy politikai zavargások esetén vetettek be. Peel azt javasolta, hogy a kormány hozzon létre hivatásos rendőrséget. A javaslat kezdetben nem volt népszerű, és sok kritikus úgy vélte, hogy egy ilyen erő a kormány politikai ellenfelei ellen irányulna, és veszélyeztetné a polgári szabadságjogokat. Ennek ellenére 1829-ben elfogadták a Metropolitan Police Actet, amely létrehozta a London központi City of London (a pénzügyi negyed) kivételével London egész metropoliszában járőröző rendőrséget.
A Metropolitan Police Force-t (későbbi nevén Metropolitan Police Service; közismert nevén Metropolitan Police vagy Scotland Yard) két újonnan kinevezett bíró vagy biztos irányította (az első két személy Charles Rowan és Richard Mayne), akik közvetlenül a belügyminiszternek voltak felelősek. (1855-től kezdve csak egyetlen biztos volt.) A biztosoknak több mint 1000 rendőrt kellett toborozniuk és kiképezniük, akiknek fizetést kellett kapniuk, és egyenruhát kellett viselniük, de csak gumibotokkal, bilincsekkel és csörgővel (később síp) kellett felfegyverkezniük, hogy segítséget jelezzenek. A rendőrök feladata a bűncselekmények felderítése és megelőzése volt, bár olyan tevékenységeket is átvettek az éjjeliőröktől, mint például a lámpák meggyújtása és a tüzek figyelése. Az eredeti egyenruha kék frakkból és cilinderből állt, és azt volt hivatott hangsúlyozni, hogy a rendőrség nem katonai erő, ahogy az is, hogy a rendőrök nem viseltek fegyvert. A modern bobbyk egyenruhája megváltozott, de továbbra is fegyvertelenek maradtak.
A Metropolitan Police tisztjei olyan utasításokat kaptak, amelyek a Peelian Principles néven váltak ismertté – bár lehet, hogy Rowan és Mayne találta ki őket. Ezek az elvek kimondták, hogy a rendőrség célja a bűnmegelőzés, és hogy a rendőröknek úgy kell viselkedniük, hogy elnyerjék a lakosság tiszteletét és együttműködését. Ennek érdekében a rendőröknek a társadalmi helyzettől függetlenül a nyilvánosság minden tagjának kiszolgálást, udvariasságot és barátságosságot kellett nyújtaniuk, és csak akkor kellett fizikai erőt alkalmazniuk, ha az feltétlenül szükséges volt. A rendőrséget nem a letartóztatások száma, hanem a bűncselekmények és rendbontások hiánya alapján kellett megítélni. Az elvek a “beleegyezésen alapuló rendfenntartás” néven ismert elméletet határozták meg. Ezen túlmenően a rendőröknek folyamatosan járniuk kellett a kijelölt területeket. Az új bobbyk sikere a bűnözés csökkentésében azt eredményezte, hogy a szolgálatot kiterjesztették London külső kerületeire, és máshol is utánozták a rendőrséget.