2 Az alapfolyamatok edzése vs. a mindennapi tevékenységek edzése
Az emberi intelligencia két összetevőjének megkülönböztetése, azaz a fluid intelligencia mint az új és ismeretlen problémák megoldására való képesség és a kristályos intelligencia mint az ismerős problémák megoldására való képesség, amely idős korban is megőrizhető vagy akár javítható (Horn 1982), nem jelenti azt, hogy ezek az összetevők függetlenek egymástól. Mivel minden komplex kognitív tevékenység tartalmaz elemeket a folyékony és a kikristályosodott intelligenciából, és az intellektuális teljesítmény mint termék a két komponens különböző arányaiból adódhat, a szakértelem, azaz a kikristályosodott intelligencia magas szintje lehetőséget kínál a folyékony intelligenciában bekövetkezett veszteségek kompenzálására.
Az alapvető kognitív folyamatokban bekövetkezett veszteségek kompenzálásának lehetőségét számos empirikus vizsgálat bizonyította, különösen a foglalkozási tevékenységek területén, de más értelmes mindennapi tevékenységekben is. Kimutatták, hogy az összetett kognitív feladatokban a teljesítmény nem csökken olyan gyorsan, mint ahogyan azt az alapvető kognitív folyamatok csökkenéséből feltételezni lehetne (Willis 1987). Az alapvető kognitív folyamatok kompenzálását lehetővé tevő stratégiák például a cselekvés szándékos lassítása, a megoldások további ellenőrzése, a tevékenységek és célok kis számára való korlátozás. Amint azonban a “testing-the-limits” paradigmában bebizonyosodhatott, a kompenzáció bizonyos szempontok optimalizálása javára általában a feladathoz szükséges idő meghosszabbodásához vezet (Baltes és Baltes 1990, Kliegl et al. 1989).
Az intellektuális képességekben bekövetkező veszteségek kompenzálásának bizonyított lehetősége felveti azt a kérdést, hogy az idős korban a mindennapi kompetencia javítható-e a hasznos stratégiák és alapfolyamatok gyakorlásával. Ebben az összefüggésben Willis (1987) személyközpontú intervenciós megközelítése tanulságos. E szerző szerint a komplex mindennapi tevékenységek optimalizálhatók az alapfolyamatok tréningjével. Első lépésben meg kell határozni az egyes folyamatok jelentőségét a fontos napi tevékenységek csoportjai számára (pl. a használati utasítások vagy egy használati utasítás elolvasása). Második lépésben azokat a folyamatokat lehet betanítani, amelyek számos tevékenységben hatással vannak a teljesítményre. Az alapvető folyamatok képzése nagyon vonzó lenne a beavatkozással kapcsolatos kutatások számára, mivel a képzési programokban való részvétel számos kontextusban és tevékenységben növelheti a teljesítményt. Az alapvető kognitív folyamatok azonban a mindennapi teljesítmény legelején állnak; a kettő közötti kapcsolat csak gyenge, és a teljesítmény kielégítő előrejelzése az alapvető folyamatokból nem lehetséges. Ennek következtében a beavatkozással kapcsolatos kutatások legújabb fejleményei egy másik paradigma előnyben részesítését jelzik: a konkrét mindennapi tevékenységek edzését. Mivel a kontextusfüggetlen mnemotechnikai tréning nem hozta meg a várt hatást a mindennapi memóriateljesítményre, azt javasolták, hogy az általános memóriateljesítményt javító tanfolyamok helyett olyan specifikus tanfolyamokat kínáljanak, amelyek célja a névmemória javítása vagy a szemüveg vagy a kulcsok elkeveredésének megakadályozása. Ezt a megközelítést követve olyan személyközpontú beavatkozási kontextusokat kell létrehozni, amelyek nagymértékben megfelelnek a mindennapi élet problémás helyzeteinek.
Elkövetkezésképpen e megközelítés szempontjából az egyéni élethelyzetek részletes vizsgálata szükséges. Ez az igény szemlélteti a személyközpontú intervenciós programok fő dilemmáját: a sok ember sok konkrét helyzetben történő képzésének ráfordítása nincs arányban a lehetséges intervenciós hatásokkal. A beavatkozási programokat gyakran használják a cselekvési és fejlődési lehetőségek keresésére, különösen az intelligencia életkorhoz kötött komponensében. Számos empirikus vizsgálat differenciálta az emberi intelligenciáról alkotott képünket azáltal, hogy kimutatta az értelmi teljesítőképesség tartalékait. A kognitív funkciók megfelelő képzési programokkal javíthatók, különösen, ha figyelembe vesszük az élethelyzet egyéni, szociális és foglalkozási szempontjait. Sőt, a kognitív tréning a nem kognitív célok elérésében is segíthet, ami újabb jele annak, hogy kultúránkban a kogníció fontos szerepet játszik a sikeres életvezetésben.
A kognitív tréning hatásai azonban konkrét problémákra és helyzetekre specifikusak maradnak. Ráadásul Denney (1994) szerint a legtöbb tréningvizsgálat (természetesen) az életkorral összefüggő képességekre és készségekre összpontosít, ahol hasonló nyereséget lehet elérni pusztán gyakorlással is. Ráadásul a tréning olyan készségekre van a legnagyobb hatással, amelyekre a mindennapi életben nincs szükség. Ezért Denney (1994) felveti a kérdést, hogy miért kell az embereknek részt venniük a hagyományos edzésprogramokban, és nem lenne-e jobb olyan új programokat létrehozni, amelyek a jól fejlett képességekre és készségekre koncentrálnak, ahol a kis hatásoknak nagy hatása lehet az önálló és önálló élet fenntartásának lehetőségeire.
Az önálló és önfelelős élet fenntartásának lehetőségeire.