Az agyalapi mirigy mikroadenomái az összes hipofízisadenoma kisebbségét alkotják, de méretük és eltérő klinikai megjelenésük miatt képalkotási és kezelési kihívást jelenthetnek.
A definíció szerint a mikroadenoma 10 mm-nél kisebb méretű. Ha ugyanez a daganat 10 mm-nél nagyobb méretű, akkor hipofízis makroadenomának tekintik. A megjelenési és képalkotási különbségek csupán méretbeli különbséget jelentenek, nem pedig alapvető biológiai különbséget.
Az epidemiológiát, a kezelést és a prognózist is magában foglaló általános értekezést lásd az agyalapi mirigy adenomákról szóló cikkben.
Klinikai megjelenés
Az agyalapi mirigy mikroadenoma a sella-ra korlátozódik, és mint ilyen nem képes a tömeghatás miatt tüneteket produkálni. Mint ilyen, leggyakrabban hormonális egyensúlyzavar (általában egy vagy több hormon túlzott termelődése) kivizsgálásának eredményeként diagnosztizálják. Ritkán lehetnek véletlen leletek, azonban természetüknél fogva a mikroadenomákat nehéz azonosítani bármi mással, mint az agyalapi mirigy képalkotó eljárásokkal.
Röntgenfelvételek
Röntgenfelvétel és CT
Történetileg az MRI megjelenése előtt az agyalapi mirigyet a koponya oldalsó röntgenfelvételével (az agyalapi mirigy fossa átalakulását keresve), később pedig CT-vel képezték le. Bár a CT képes volt az 5-10 mm közötti méretű mikroadenomák akár 80-90%-át is kimutatni, ez egy nagyon speciális, radiológusfüggő technika volt, és nehezen tudta azonosítani a kisebb gócokat 2.
MRI
Az MRT az agyalapi mirigy mikroadenomák képalkotásának fő támasza, és speciális agyalapi szekvenciákat igényel (vékony szelet, kis látómező, dinamikus kontrasztfelvétel). A kontraszterősített MRI-nek 90%-os az érzékenysége.
Az utókontrasztos és különösen a vékony szelvényű dinamikus kontraszt-megerősített képalkotás az agyalapi mirigy MRI fontos részét képezi, és jelentősen javítja a diagnosztikai pontosságot 2,3. A kontraszt nélküli felvételeken azonban még mindig azonosíthatók finom morfológiai változások. Ezek közé tartozik a mirigy tömöttsége a mikroadenóma oldalán, a sella padlójának finom átalakulása és az agyalapi mirigy infundibulumának eltérése az adenomától 2 .
- T1:
- T1 C+ (Gd)
- a dinamikus szekvenciák a mirigy többi részéhez képest kerek, késleltetett fokozódású régiót mutatnak 1
- a késleltetett képek változóak, a hipo-fokozódástól (leggyakoribb) a mirigy többi részéhez képest izointenzitáson át a hiperintenzitásig (megtartott kontraszt)
- T2: változó, de gyakran kissé hiperintenzív
Az agyalapi mirigy MRI-felvételek jelentésénél szem előtt kell tartani egy fontos tényt: a kis hypophysis incidentalomák viszonylag gyakoriak, a boncolások akár 2-30%-ában kis, tünetmentes mikroadenomákat azonosítanak 4 .
Angiográfia (DSA)
Inferior petrosalis sinus mintavétel
Az alsó petrosalis sinus mintavételét ma már két olyan helyzet egyikére tartják fenn, amikor a betegeknél a normális MRI ellenére hypophysis microadenoma gyanúja merül fel:
- megerősítik a mikroadenoma jelenlétét, nem pedig egy nem hipofízisen kívüli forrás jelenlétét 4; ez különösen igaz a Cushing-kór esetében, mivel számos extra hipofízisen kívüli ACTH-forrás van (pl.g. egyes tüdőrákok)
- lateralizálja a mikroadenomát, hogy segítse a sebészi feltárást
Differenciáldiagnózis
A differenciáldiagnózis nagyjából megegyezik az egyéb hipofízis régióbeli tömegekével, de túlnyomórészt a következőkből áll:
- normális agyalapi mirigy
- különösen az agyalapi mirigy perifériája kihívást jelenthet a képalkotásban
- Rathke-hasadék ciszta
- nem fokozódik inkább, mint hypo-fokozódás
- craniopharyngioma
- ritkán tisztán intraselláris
- általában nagyobb
- kalcifikáció gyakori
- hypophysis metasztázis
- rare