A megbízhatóság mérése felmérési helyzetekben nehezebb és nehezebben kivitelezhető, mint a megfigyeléses vizsgálatokban.
Míg egy bizonyos cselekvést újra és újra meg lehet figyelni, addig egy felmérést általában csak egyszer lehet megismételni. Ez vezet a teszt-reteszt módszerhez, amely két tesztet hasonlít össze, hogy megtudja, mennyire megbízhatóak. A módszer lényege, hogy a tesztet két különböző alkalommal ugyanannak a csoportnak adják be.
Ezután meghatározzák a teszt-reteszt együtthatót, amelyet néha stabilitási együtthatónak is neveznek. A megbízhatósági együttható ebben az esetben egyszerűen a Pearson-féle produktum-momentum korrelációs együttható az ugyanazon személyek által a teszt két alkalommal történő elvégzése során kapott pontszámok között.
A módszert az alábbi példa szemlélteti.
Példa a teszt-reteszt módszerre
Tekintsünk egy serdülőkorúakból álló csoportot, akiket arra kértünk, hogy egy adott időpontban nevezzenek meg néhány fogamzásgátló módszert. A közölt válaszokat 0, 1,2 stb. számokkal jegyezték fel.
Egy későbbi időpontban ugyanezt a csoportot ugyanezekkel a kérdésekkel faggatták, és a válaszaikat pontosan ugyanígy jegyezték fel.
A kétféle pontszámból kiszámított korrelációs együttható a stabilitás mértékét adja meg számunkra. Ezt a mellékelt táblázatban szemléltetjük, és A termék-momentum korrelációs együtthatót a következőképpen számítjuk ki:
8 df mellett a Pearson r szignifikáns 0,05-nél (az r szignifikáns értékéhez 0,632-es táblázatérték szükséges). Így a megbízhatóságot .745-ben állapítottuk meg, ami elfogadható érték az ilyen típusú tesztek esetében.
A módszer legfőbb hátránya, hogy ha az ismételt tesztelés túl gyorsan történik, az első teszt érzékenyíti a válaszadókat a témára, és ennek következtében a válaszadó emlékezni fog a már adott válaszokra, és megismétli azokat.
Ez a megbízhatósági mutatók felfelé irányuló torzításához vezet.
Másrészt az ismételt tesztelés előtt a szituációs hatások miatt változhat a vélemény. Ezekben az esetekben a stabilitási pontszámok lefelé torzulnak.
Ez azt jelenti, hogy minél hosszabb az időintervallum két egymást követő adminisztráció között, annál alacsonyabb a korrelációs együttható, ami gyenge megbízhatóságot jelez.