Trükkös kérdés. Az áramütés súlyosságához nem csak a feszültség járul hozzá. Az áram, amelyet általában amperben mérnek, szintén kritikus része az egyenletnek, más kisebb tényezőkkel együtt.
A feszültség a vezetéken áthaladó elektromos áram nyomását vagy erejét méri, míg az áram inkább az elektromos áramlás sebességét jelzi. A testen áthaladó áram áramlása az, ami elszorítja a szívet, vagy fibrillációt okoz, ami potenciálisan halálhoz vezethet.
A kérdésnek tehát valójában így kellene szólnia:
A válasz nagyon kevés. Már 0,007 amper (7mA) áram a szíven három másodpercig elég a halálhoz. A testen áthaladó 0,1 amper (100mA) szinte biztosan halálos.
Az áramütésben részt vevő áramot azonban a feszültség és az áramkör ellenállása határozza meg. Az emberi test eredendően nagy ellenállással rendelkezik az elektromos árammal szemben, ami azt jelenti, hogy megfelelő feszültség nélkül nem tud veszélyes mennyiségű áram átfolyni a testen és sérülést vagy halált okozni. Durva ökölszabályként több mint ötven volt elegendő ahhoz, hogy potenciálisan halálos áramot vezessen át a testen.
Az áramütés súlyosságát meghatározó egyéb tényezők közé tartozik az áramütés időtartama és az áramütés behatolási helye a testbe. Például egy áramütés, amely az egyik karból a mellkason keresztül a másik karba hatol, sokkal veszélyesebb, mint egy áramütés két lábujj között.
Itt van néhány példa:
- A statikus áramütés lehet 20 000 voltos vagy annál nagyobb, de rendkívül alacsony áram mellett és rendkívül rövid ideig: Ártalmatlan
- Egy 9V-os elem feszültsége nem elegendő ahhoz, hogy veszélyes mértékű áramot vezessen át a testen: Ártalmatlan
- Egy 240VAC-os hálózati pont veszélyes feszültségen van, és több mint alkalmas arra, hogy nagyon veszélyes áramot vezessen: Potenciálisan halálos
- Egy villám egymilliárd voltos lehet, és rendkívül nagy áramot (körülbelül 30 000 amper) képes leadni: potenciálisan halálos