Auscultation fontos információkat nyújt a tüdővel és a mellhártyával kapcsolatban. Az auskultáció értékeli a légcső-tüdőfán keresztül történő légáramlást, a hozzáadott vagy járulékos légzési hangok jelenlétét és a beteg beszélt hangjának átvitelét. Az ütögetéssel együtt az auskultáció segít a környező tüdőparenchima és mellhártyatér értékelésében.
Az auskultáció során:
- A beteg lehetőleg egyenesen üljön, nyitott szájjal lassan és mélyen lélegezzen.
- A sztetoszkóp membránját határozottan és közvetlenül a bőrre helyezve használja. A mellkasi szőrzet jelenléte erősebb nyomást igényelhet az esetleges interferencia kiküszöbölése érdekében.
- Az összes területet szisztematikusan meghallgatni, beleértve az elülső, hátsó és oldalsó tüdőmezőket is.
- Hasonlítsa össze az egyik oldalon hallott hangokat az ellenkező oldalon ugyanott hallott hangokkal. Hasonlítsa össze a csúcsokban lévő hangokat a bázisokban lévő hangokkal.
- Hallgassa a be- és kilégzést az egyes helyeken. Ha rendellenességeket találunk, szükség lehet több légzés meghallgatására az adott helyen.
- Jegyezze meg a belégzés és kilégzés arányát.
- A tüdőhangok hangosabbak lehetnek azokon a területeken, ahol a tüdőszövet sűrűbb.
- A tüdőhangok csökkentek lehetnek sekély légzés vagy hiperinfláció, mellhártyabetegség, nyálkahártya-elzáródás vagy elhízás miatt.
- A tüdőhangok hiányoznak pneumothorax felett.
Normális légzési hangok:
A normális légzési hangok a tüdő különböző részein eltérnek az intenzitás, a hangmagasság és a belégzési és kilégzési fázisok relatív időtartama tekintetében. Figyelje meg ezeket a jellemzőket a különböző területeken történő hallgatás során. A normális légzési hangok általában halkabbak a csúcsoknál és hangosabbak a bázisoknál. A normális légzési hangok közé tartoznak a hólyagos, a hörgő- és a hörgővizenyős légzési hangok. Fontos tudni, hogy ezek a hangok általában hol hallhatók, mivel bizonyos hangok hallása olyan helyeken, ahol általában nem fordulnak elő, patológiára utalhat.
 |
Kattintson az interaktív ikonra e hangok pontos leírásáért és a hangok hallgatásának gyakorlásáért. |
Kóros légzési hangok:
A kóros vagy kóros légzési hangok patológiára utalhatnak, és általában két kategóriába sorolhatók: diszkontinuus és folyamatos hangok. A diszkontinuus járulékos légzési hangok közé tartoznak a recsegések (más néven röhögések). A folyamatos hangok közé tartoznak a ronchi és a zihálás. A járulékos hangok leírásakor fel kell jegyezni e hangok időzítését a légzési ciklusban (pl. “késői inspirációs reccsenések” vagy “inspirációs és exspirációs sípoló hangok”), valamint elhelyezkedésüket, és azt, hogy köhögéssel tisztulnak-e vagy sem.
|
Kattintson az interaktív ikonra e hangok pontos leírásáért, és gyakorolja a hangok hallgatását. |