A pszichológusok minden évben elképesztő mennyiségű kutatást publikálnak – lehetetlen mindet elolvasni. Mégis megpróbáltam – és íme a hat leglenyűgözőbbnek talált tanulmány.
“Estimating the Reproducibility of Psychological Science,” from Science
Ez a tanulmány valójában nem is tanulmány; ez egy fontos mozgalom eredménye a pszichológia területén. A Reprodukálhatósági projektnek nevezett erőfeszítés keretében tucatnyi egyetem kutatói együttműködtek, hogy megismételjék száz pszichológiai tanulmányt, amelyeket eredetileg 2008-ban végeztek. Végül a tanulmányok egyharmadát és felét sikerült megismételniük.
Az eredmény rossz vagy jó? Elkerülhetetlen, hogy a tanulmányok nem mindig lesznek megismételhetők – ha minden tanulmányt meg lehetne ismételni, akkor minden kutatónak elsőre igaza lenne; még a legitim eredmények is törékenynek bizonyulhatnak, amikor megpróbálják megismételni őket. Mindezek ellenére a tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a pszichológiában “van hová fejlődni”, különösen, ami a “tudományos kommunikáció kulturális gyakorlatait” illeti. Konkrétan a szerzők azt javasolják, hogy “az alacsony teljesítményű kutatási tervek a pozitív eredményeket előnyben részesítő publikációs torzítással kombinálva együttesen felfelé torzított hatásméretekkel rendelkező irodalmat eredményeznek.”
Más szóval, az újdonság iránti vágy arra készteti a kutatókat, hogy túlbecsüljék saját munkájuk meggyőző erejét. Ez egy lenyűgöző és értékes erőfeszítés annak érdekében, hogy a pszichológia a lehető legjobb módon haladjon előre.”
“What Works in Inpatient Traumatic Brain Injury Rehabilitation?”, az Archives of Physical Medicine and Rehabilitationból
Végre a traumás agysérülés, vagy T.B.I. kezd beszédtémává válni. Hatalmas problémáról van szó: 2010-ben az Egyesült Államokban becslések szerint két és fél millió ember szenvedett ilyen sérülést, és 3,1-5,3 millióan éltek hosszú távú, vagy akár végleges rokkantsággal a hatásai miatt. Mégis, egészen a közelmúltig a TBC-t nem vizsgálták kellőképpen. Az Archives of Physical Medicine and Rehabilitation ezen száma teljes egészében a témának van szentelve, gondosan megvizsgálva a traumás agysérülés hatásaira és a lehetséges jövőbeli kezelésekre vonatkozó meglévő bizonyítékokat.
A megállapítások egy része meglepő: ha valaki nő vagy ázsiai, kisebb valószínűséggel kap pszichotróp gyógyszert, függetlenül az alkalmazhatóságára vonatkozó bizonyítéktól. Néhány elkeserítő: kiderült, hogy valójában nincs jó érzékünk arra, hogy mi az, ami beválik ezeknek a sérüléseknek a kezelésére, és továbbra is a konyhanyelven való megközelítés a norma. Ebben a szakaszban úgy tűnik, hogy az esetleges kimenetel legjobb előrejelzője a sérülés súlyossága, nem pedig az esetlegesen kapott konkrét kezelés. Néhány bizonyíték azonban ígéretes. A rehabilitációs terápia, különösen a megterhelő fizikai vagy szellemi tevékenységet igénylő terápia, úgy tűnik, valóban segít a betegeknek visszanyerni funkcióikat.
“Legjobb barátok és jobb megküzdés: Facilitating Psychological Resilience Through Boys’ and Girls’ Closest Friendships,” a British Journal of Psychology
Ez a tanulmány azt mutatja, hogy már egyetlen szoros barátság is értékes a gyermekek – még a legsebezhetőbbek – védelmében több pszichológiai kockázati tényezővel szemben. Nem új ötlet, de a kutatás fontos empirikus előrelépés.
“Nonpharmacological Treatments of Insomnia for Long-Term Painful Conditions,” from Sleep
Cognitive-behavioral therapy for insomnia! Mint már korábban is írtam, nehéz megtörni az álmatlanság körforgását. Ez a tanulmány bizonyítékot nyújt az egyik terápiás lehetőségre. Ez magában foglalja a hagyományos terápiás megközelítés elemeit, beleértve a “pszichoedukációt, alváshigiénét, ingerkontrollt, alváskorlátozást, kognitív terápiát és relaxációt”. Egyes beavatkozások mindössze három, hatvan és kilencven perc közötti telefonbeszélgetésből álltak hatvan nap alatt, míg mások olyan intenzívek voltak, mint a heti kétórás ülések hét héten keresztül. A módszerek kezdetben ígéretesnek tűnnek mind az alvásminőség, mind a fáradtság szempontjából – de csak akkor, ha szemtől szemben alkalmazzák őket, nem pedig telefonon vagy interneten keresztül. A hatás nem óriási, de az álmatlanság egyre nagyobb probléma, és minden lehetséges gyógymódot fontos megjegyezni.”
“A Mechanistic Link Between Olfaction and Autism Spectrum Disorder”, in Current Biology
Az autizmust nehéz tanulmányozni, diagnosztizálni és pontosan meghatározni. Ez a tanulmány új lehetőséget kínál: a szaglást a lehetséges rendellenesség objektívebb markereként használhatjuk. Az összefüggés az autizmus néhány mögöttes mechanizmusába is betekintést nyújt.
“Fibroblast Growth Factor 9 Is a Novel Modulator of Negative Affect,” from PNAS
A depressziót köztudottan nehéz gyógyszeresen kezelni. Még mindig nem tudjuk például, hogyan működnek az S.S.R.I.-ek – vagy egyáltalán működnek-e. Ez a tanulmány egy eddig nem vizsgált célpontot kínál a kezeléshez: Az FGF9, egy neurotrofin (egyfajta fehérje), amely kulcsszerepet játszik az embrionális fejlődés és a sejtdifferenciálódás szabályozásában, és úgy tűnik, az érzelmi állapotunk szabályozásában is fontos szerepet játszik. A súlyos depresszióban szenvedő embereknél úgy tűnik, hogy felszabályozott, vagy túl magas koncentrációban fejeződik ki. A szociális vereségből eredő krónikus stresszt átélő állatokban az FGF9 kifejeződése a hippokampuszban (agyunknak az emlékezet kialakításában részt vevő része, amely szintén szorosan összefügg a depresszióval) növekszik – miközben egy rokon növekedési faktor, az FGF2, amely a depresszió alacsonyabb szintjéhez kötődik, csökken. Ez persze zsákutcának bizonyulhat, de legalább új reményt nyújt egy egyébként nehéz terepen.