Egy mániás epizód alatt pszichózist átélő személynek például grandiózus téveszméi lehetnek arról, hogy milyen gazdag és hatalmas, vagy a valóságtól elrugaszkodott önbizalomszintet mutat, mondta dr. Li szerint.
Másrészt, ha valaki depressziós epizód alatt pszichózist él át, azt hiheti, hogy egy szörnyű betegség kitörését okozta, vagy hogy bűnöző, és olyan módon érzi magát szörnyűnek, ami nem a tényeken alapul.
A hangulat-inkongruens epizódok, amikor a személy téveszméi vagy hallucinációi nem igazodnak a hangulatához, ritkábbnak tűnnek.
Dr. Li szerint például valaki, akinek mániás vagy depressziós epizódja van, azt hiheti, hogy egy mikrochip van beültetve a fejébe, amely megmondja neki, mit tegyen, vagy hallja, hogy a gondolatait közvetítik. Ezek a téveszmék és hallucinációk nem többé vagy kevésbé hamisak vagy képzeltek, mint a hangulat-kongruensek, de nem állnak összhangban a személy érzelmi állapotával a mániás vagy depressziós epizódban.
Noha nincsenek pontos számok arról, hogy mennyire gyakori a hangulat-kongruens vs. hangulat-inkongruens pszichózis a bipoláris zavarban, a pszichiátria területén az általános felfogás szerint a leggyakoribb, hogy a személy téveszméi és hallucinációi megfelelnek a hangulatának, mondja Dr. Li. Van azonban bizonyíték arra, hogy a hangulat-inkongruens pszichotikus epizódok veszélyesebbek lehetnek a bipoláris zavarban szenvedő személyre nézve.
Az American Journal of Psychiatry című folyóiratban 2007-ben megjelent tanulmány 291 olyan bipoláris I-es zavarban szenvedő személyt hasonlított össze, akiknek hangulat-inkongruens pszichotikus jellemzői voltak, 404 olyan bipoláris I-es zavarban szenvedő személlyel, akiknek hangulat-inkongruens pszichotikus jellemzői voltak. (A kutatók 866 olyan személyt is bevontak a vizsgálatba, akiknél nem fordult elő pszichózis.) Azt találták, hogy a hangulat-inkongruens csoportban nagyobb valószínűséggel fordult elő kórházi kezelés, öngyilkossági kísérlet és kábítószer-használati problémák. Az ebbe a csoportba tartozó embereknél a hallási és vizuális hallucinációk, valamint az úgynevezett üldözési téveszmék – olyan téveszmék, amelyekben a személy azt hiszi, hogy mások szándékosan fenyegetik vagy ártani próbálnak neki – élettartamuk alatt jelentősen nagyobb gyakorisággal fordultak elő. A kutatók vizsgálják az eltérés hátterében álló lehetséges genetikai okot.
A pszichózist antipszichotikumokkal kezelik.
“A pszichózist azonnal antipszichotikumokkal kell kezelni, veszélyes lehet elveszíteni a kapcsolatot a valósággal” – mondta dr. Li szerint.
A bipoláris zavarban szenvedő, pszichózisban szenvedő embereknek általában úgynevezett atipikus antipszichotikumokat vagy második generációs antipszichotikumokat írnak fel a NIMH szerint. Ezek az agyban lévő különböző neurotranszmitterek, köztük a dopamin befolyásolásával fejtik ki hatásukat. A tipikus vagy első generációs antipszichotikumokat, amelyek szintén csökkentik a dopamint, ritkábban alkalmazzák, mondja Dr. Malaspina. Ez a mellékhatások közötti különbségnek köszönhető.
Az antipszichotikumok leggyakoribb mellékhatásai általában a nyugtatás és az álmosság, mondja Dr. Li, de olyan dolgok is előfordulhatnak, mint a hányinger, a homályos látás és az alacsony vérnyomás, a NIMH szerint. Az atipikus antipszichotikumok nagyobb valószínűséggel okoznak metabolikus mellékhatásokat, például súlygyarapodást, míg a tipikus antipszichotikumok szorosabban kapcsolódnak a mozgással kapcsolatos mellékhatásokhoz, például a remegéshez. Összességében a tipikus antipszichotikumok általában súlyosabb hosszú távú mellékhatásokat okoznak, mint például a tardív diszkinézia nevű mozgászavar, amely kontrollálhatatlan izommozgásokat idézhet elő, gyakran a száj körül.
A NIMH szerint az antipszichotikumok egyes tüneteket, például a hallucinációkat napokon belül kezdik kezelni, míg a téveszmék teljes visszahúzódása hetekig is eltarthat. Gyakran előfordul, hogy a pszichózist átélő személyt kórházba kell szállítani vagy más módon orvosi felügyelet alatt kell tartani, hogy megakadályozza, hogy kárt tegyen magában, mondja Dr. Li.
A kezelés időtartama a betegtől függően nagyon változó. Néhány bipoláris zavarban szenvedő ember csak akkor szed antipszichotikumokat, amikor a tünetek elkezdenek jelentkezni, és néhány héttel vagy hónappal azután hagyják abba, hogy újra normálisnak érzik magukat, mondja Dr. Li. Dr. Malaspina szerint mások egy évig vagy egy évig alacsony dózisú antipszichotikumot szednek, mielőtt leállítanák a szedést, hogy megelőzzék az újabb epizódot. És néha az emberek fenntartó kezelésként korlátlan ideig szedik őket.
A NIMH szerint az antipszichotikumok leggyakrabban csak az egyik összetevője a bipoláris zavar kezelésére alkalmazott gyógyszeres kezelésnek. Más gyógyszerek, például hangulatstabilizátorok is alkalmazhatók. Itt talál további információkat a bipoláris zavar kezelésére használt különböző típusú gyógyszerekről.
A pszichózis kezelésének legjobb módja a minél több hangulati epizód megelőzése.
“Minél tovább tudnak stabilak maradni a betegségük korai szakaszában, annál jobb a prognózisuk hosszú távon” – mondja Dr. Malaspina. Ennek a stabilitásnak az elérése általában azt jelenti, hogy ragaszkodni kell a kezelési tervhez, beleértve a gyógyszeres kezelést és a terápiát, és el kell kerülni az olyan epizódkiváltó okokat, mint a szélsőséges stressz, az alváshiány és a kábítószerrel való visszaélés, mondja Dr. Li. Ez azt is magában foglalja, hogy gyakran ellenőrizze az orvosát, és szükség szerint módosítsa a kezelési tervet.
Kapcsolódó:
- Így néz ki valójában a pszichózis
- A bipoláris zavarom miatt pénzt akarok költeni, amim nincs
- 5 bipoláris zavar kezelés, amiről tudnia kell
.