Hozzáadom a kedvencekhez
Reading Time: 4 minutes
A silkie csirkefajták határozottan különböznek minden más csirkefajtától. Genetikai és viselkedési jellemzőik egyedi kombinációja jellemzi őket. 2003-ban japán kutatók egy csoportja feltérképezte a silkie mitokondriális DNS-ét, hogy meghatározzák a fajta genetikai helyzetét a Gallus nemzetség más madaraihoz képest. Az összehasonlításhoz akkoriban rendelkezésre álló DNS egy gyűrűsnyakú fácántól, egy japán fürjtől, két fürjfajtól, egy vörös fejű kacsától és egy fehér leghorntól származott. Mielőtt megvizsgálnánk a tanulmányuk eredményeit, nézzük meg azt a nyolc jellemzőt, amelyek miatt a selyemcsirkék annyira különböznek más csirkefajtáktól. Jó tudni a selymes csirkék nevelése előtt!
A selymes csirkefajta nyolc egyedi jellemzője
1. Silkie tollazat
Elsőrendű jellemzőjük a silkie tollazatuk, amely inkább hasonlít a szőrzetre, mint más madarak sima tollazatára. Ezt a jellegzetességet az okozza, hogy a tollak tüskéi nem képesek záródni, így a tollak szerkezetileg hasonlítanak a normálisan pólyás tollak pelyhes részéhez. Ennek eredményeként a silkie-k nem tudnak repülni, és kevésbé védettek a nedves és hideg időjárástól, mint a sima, pólyás tollazatú csirkék.
Míg a silkie tollazat a silkie csirkefajták egyedi jellemzője, a silkie tollazat alkalmanként más fajtáknál is megjelenik. Például a Hedemorában – egy Svédország északi részéből származó ősi tájfajta – alkalmanként előfordulnak selyemtollú csirkék, bár Svédországban gyapjútollúnak nevezik őket. A selyemtollasság más fajtákba is bekerült fajtaként, például a Nagy-Britanniában és Európában élő japán (Chabo) bantamcsirkékbe.
2. A címer
A selyemtollúak másik érdekes jellemzője a címer, amely a fej tetején lévő gömb alakú tollpamacsból áll. Egyes Silkie-knek boltozatos a koponyája, ami azt jelenti, hogy a koponya felfelé ível, így nagyobb felületet kap, és így a címer jobban kiemelkedik.
Más csirkefajták, amelyeknek van címerük, a Crevecoeur, a Houdan, a Sultan és a Lengyel. Sőt, a címer méretének növelése érdekében a kiállítási selyemfajtákat néha lengyelekkel keresztezik.
3. Türkiz fülcimpák
A halványkék fülcimpák nem ritkák a csirkefajtáknál, de a selyemfajták türkiz fülcimpái egyedülállóak. Nem ismert, hogy ez a szín a fülcimpa pigmentációjának és a Silkie fekete bőrének kölcsönhatásából származik-e, és ha igen, akkor mi a fülcimpa alapszíne valójában.
4. Tollas lábak
A lábszárak külső oldalán és a lábujjakon növő tollak olyan tulajdonság, amelyet a selyemkutyák néhány más csirkével, köztük a belga szakállas d’Uccle, csizmás, cochini, faverolle, langshani, szultáni és brahmai csirkékkel osztanak meg.
5. Öt lábujj
A legtöbb madárnak négy lábujja van. Néhány csirkefajtának öt van, köztük a selyemcsirkéknek. A plusz lábujj a hátsó lábujj fölé nő és felfelé ível. A legtöbb esetben soha nem érinti a talajt.
Az öt lábujjjal rendelkező fajták közé tartozik még a Dorking, a Faverolle, a Houdan és a Sultan. A Dorkingoknál és más, Nagy-Britanniából és Európából származó fajtáknál azonban más gén felelős a plusz lábujjért, mint a Silkie-knél és más, Ázsiából származó fajtáknál.
6. Fekete bőr
A Silkie-knek fekete bőrük van, fekete izmokkal és csontokkal, valamint sötét csőrrel, fésűvel és szőrszállal. Ez a szokatlan, melanizmusnak nevezett tulajdonság kevés más fajtánál fordul elő. Legtöbbjük, mint például a szumátrai és az ayam cemani, Ázsiából származik. A melanizmust gyakrabban vizsgálták a Silkie tyúkoknál, mint bármely más fajtánál.
7. Kitartó költőképesség
A Silkie tyúkok jól ismertek költőképességükről, és valószínűleg minden más tyúknál gyakrabban használják őket kevésbé megbízható fajták értékes tojásainak keltetésére. Mivel a brody tyúk abbahagyja a tojástermelést, a Silkie-k általában alacsony tojástermeléssel rendelkeznek. Ha tojótyúkokat nevelsz, fontos tudni, hogy évente nem sokkal több mint 100 tojást tojnak. Továbbá, legalábbis a Silkie csirkék nevelése során szerzett tapasztalataim szerint, a tyúkok hajlamosak gyakrabban költögetni, és így kevesebb tojást tojni, ahogy öregszenek.
8. Nyugodt hajlam
Egy csomó csirkefajta nyugodt, vagy azzá válik, ha szelíd környezetben nevelik őket. A Silkie-k azonban természetüknél fogva nyugodtabbak, mint a legtöbb más fajta, és hajlamosak arra, hogy különösebb szelídítési erőfeszítés nélkül is barátságosak legyenek az emberrel szemben.
A Silkie-kakasok könnyebben tolerálják a többi kakast az állományban, mint a legtöbb más fajta. Azonban meg nem érdemelt hírük van arról, hogy az agresszívebb fajták könnyen megfélemlítik őket. Tapasztalataim szerint nem olyan könnyen megfélemlíthetőek. Láttam például, hogy egy Silkie kakas megtámadott egy harcias gyöngytyúkot, aki megpróbált rászállni a reggeli gabonájára.
Bár sok más fajta osztozik a Silkie-k néhány szokatlan tulajdonságában, egyetlen más csirke sem egyesíti ezeket a szokatlan tulajdonságokat egy fajtában. Meglepő módon tehát a japán tudósok megállapították, hogy a Silkies genetikailag 99,77 százalékban megegyezik a White Leghornnal – egy olyan madárral, amelynek sima a tollazata, nincs címer, fehér a fülcimpája, tiszta a lába, négy lábujja van, sárga a bőre, piros a fésűje, rózsaszínűek az izmai, nem szívesen költ, és híresen röpképtelen. Gondolj bele!
Miért érdekli Önt a selyemcsirkék tenyésztése?