10 francia klasszikus: Könyvek, amiket el kell olvasni

10 francia klasszikus: Books to Read

Ha egyetlen kedvenc időtöltésemet kellene választanom, akkor az az olvasás lenne. Kisgyerekkorom óta szeretek olvasni, és nagyon sok szép emlékem van arról, amikor egy könyvvel összegömbölyödöm, és magával ragadnak a történetek. Annyira szeretek olvasni, hogy mesterdiplomát szereztem irodalomból!

A franciákat az egész világon sok mindenről ismerik: az ételekről, a borokról, a stílusukról, és persze az irodalmukról. Annyi francia klasszikus közül lehet választani, hogy igazából nagyon nehéz volt leszűkítenem a listámat mindössze 10-re.

De azt hiszem, egy nagyszerű válogatást hoztam össze azokból a könyvekből, amelyeket fel kell vennetek az “elolvasandó” listátokra. Készüljetek fel a jegyzetelésre… itt van az én kedvenc 10 francia klasszikusom, amit el kell olvasnotok!

1. The Tales of Mother Goose by Charles Perrault

Őszinte leszek és bevallom, hogy fogalmam sem volt róla, hogy a The Tales of Mother Goose eredetileg francia nyelven íródott! Ez egy olyan mesekönyv, amit szerintem mindannyian olvastatok már, és ha nem… akkor valószínűleg úgyis hallottatok már egy-két mesét a gyűjteményből!

A könyvet eredetileg 1696-ban adták ki, szóval ha ez nem egy klasszikus, akkor nem tudom, mi az. A benne található történetek között szerepel Csipkerózsika, Csizmás Kandúr, Hamupipőke és Piroska.

A szerző, Charles Perrault úgy ismert, mint az egyik legelső, aki az évek során átörökített népmeséket leírta, és egy új műfajjá, a “tündérmesévé” alakította. Franciául a könyv címe: Histoires ou contes du temps passé, avec des moralités (Történetek vagy mesék a múltból, erkölcsiséggel) vagy Contes de ma mère l’Oye (Mesék anyámtól, a libától).

A kedvenc idézetem: “Aludni egy évszázadnyi békés álmot, És aztán, jobb álmokra, újra felébredni! Ilyen várakozás az öröm, akármilyen hosszúnak tűnik is. A hosszú késedelem még nagyobb boldogságot hoz; A legnagyobb boldogságnak is hosszú késedelmet kell szenvednie.” – Csipkerózsika, Lúdanyó meséi

2. A gonosz virágai by Charles Baudelaire

Charles Baudelaire neve Franciaország-szerte és a világ számos pontján ismert. Ismert arról, hogy Edgar Allen Poe írásait fordította franciára, és arról, hogy maga is meglehetősen morbid és sötét volt.

A Gonosz virágai (Les Fleurs du mal) egy olyan verseskötet, amely olyan témákkal foglalkozik, mint a szex, a halál és az erkölcs. Baudelaire a 19. század közepén-végén Párizsban élt és dolgozott, és abban az időben az ilyen témák tabunak számítottak. A francia kormány odáig ment, hogy a könyvet “obszcénnek” bélyegezte.”

A könyv első megjelenésekor a társadalom nagy része elutasította Baudelaire-t és költészetét. Ennek ellenére más írók és művészek azonnal megszerették a művét, és kis számú követőre tett szert. Ma már Franciaország-szerte és más országokban is tanulják az iskolákban!

A kedvenc idézetem: “

3. Marcel Proust Az elveszett idő nyomában

A történelem egyik legepikusabb regényében, Az elveszett idő keresésében (À la recherche du temps perdu) Marcel Proust a párizsi arisztokrata világban felnövő gyermek- és kamaszkoráról mesél. Ez a regény 7 kötetre terjed ki, és a valaha megjelent leghosszabb regény. A valaha kiadott leghosszabb mondat is benne van, 847 szóval!

Ez a francia klasszikus már megjelenésekor azonnali sikert aratott, amikor azonban Proust kiadóvállalatot keresett a kiadásához, többször is elutasították. Végül úgy döntött, hogy saját maga adja ki a könyvet.

Ezt a regényt olyan sokan olvasták, hogy egy francia kifejezés is született belőle. A “La madeleine de Proust” (Proust madeleine-je) a regény első kötetének, a Swann útjának egy szakaszára utal, amelyben Proust visszaemlékezik a gyermekkori időkre, amikor édesanyja madeleine-t (egy kis francia süteményt) és teát szolgált fel neki. Minden alkalommal, amikor madeleine-t eszik, visszarepül ezekbe a pillanatokba. Önnek is van saját “madeleine”-je?

A kedvenc idézetem: “

4. Indiana by George Sand

George Sand valójában egy Amantine Lucile Aurore Dupin nevű nő írói álneve. Sand 1804-ben született, és abban az időben nőkből egyszerűen nem lettek elismert írók. Voltak persze nők, akiknek megjelentek művei, de nem vették komolyan. Ezért döntött úgy Sand, hogy férfinévre hallgat.

Az Indiana című művét széles körben az ő remekművének tartják. Ez volt az első regénye, amelyet George Sand néven publikált, és egy boldogtalan házasságban élő nő történetét meséli el. Az élet utánozza a művészetet, vagy mondhatnám úgy is, hogy a művészet utánozza az életet, hiszen Sand maga is boldogtalan házasságban élt.

A regény technikailag nem önéletrajzi ihletésű, de egyértelmű, hogy Sand saját életéből merített ihletet.

A kedvenc idézetem: “Szerelemre születtem – de egyikőtök sem akarta elhinni, és ez a félreértés döntő volt jellemem kialakulásában. Igaz, hogy a természet furcsán következetlen volt, amikor meleg szívet adott nekem, de olyan arcot is, mint egy kőmaszk, és olyan nyelvet, amely nehéz és lassú volt. Megtagadta tőlem azt, amit még a legpofátlanabb embertársaimnak is szabadon megajándékozott . . . Az emberek a külső borításom alapján ítélték meg belső jellememet, és mint egy steril gyümölcs, elsorvadtam a durva héj alatt, amelyet nem tudtam lehántani magamról.”

5. Victor Hugo: Les Misérables

Ha az eddig hivatkozott szerzők közül egyiket sem ismerted fel, szinte biztos vagyok benne, hogy hallottál Victor Hugóról! A Les Misérables megírása mellett Hugo tollából származik a mára Disney-klasszikussá vált A Notre-Dame-i púpos is. Esmeralda és Quasimodo neve ismerősen cseng?!”

A Les Misérables először 1862-ben jelent meg, és Hugo a regény nagy részében az akkori Franciaországban, pontosabban Párizsban tapasztalható társadalmi igazságtalanságokról beszél. Hugo szenvedélyesen szerette volna felhívni a figyelmet a párizsi munkásosztály körülményeire, mivel abban az időben a város szegényeinek többsége alig tudott megélni a zsúfolt nyomornegyedekben.

Hugo műve olyan erőteljes volt, és olyan széles körben olvasták, hogy a regényben felvetett problémákat (túlzsúfolt lakások, rossz munkakörülmények és a nyomornegyedek magas bűnözési rátája) a Les Misérables megjelenésének évében a nemzetgyűlés is megvitatta.

A kedvenc idézetem: “

6. Az idegen Albert Camus

Az idegen (néha A kívülálló, franciául L’Étranger) Albert Camus vitathatatlanul legismertebb regénye. A főhős Meursault történetét meséli el, aki egy Algériában élő francia férfi. Camus egyértelműen saját életéből merített ihletet, hiszen ő maga is francia, de Algériában nőtt fel.

Furcsa módon a könyv majdnem meg sem jelent. Camus 1941-ben, a második világháború idején fejezte be az életművet. Franciaországban az élelmiszerhiány mellett valami olyan dologból is hiány volt, ami egy könyv kiadásához nagyon is szükséges: a papírból.

Végül Camus kiadójának sikerült elegendő papírt találnia Az idegen 4000 példányának kinyomtatásához. Mára Camus remekművéből több mint 10 millió példányt adtak el!

A kedvenc idézetem: “

7. A szerető by Marguerite Duras

Marguerite Duras egy másik francia író, aki az egykori francia gyarmaton nőtt fel: Vietnamban (akkoriban Francia Indokínában). Amikor Duras 17 éves volt, úgy döntött, hogy Franciaországba költözik, hogy egyetemre járjon. A párizsi Sorbonne-on szerzett diplomát.

A szerető (L’Amant) 1984-ben jelent meg, és Duras egyik legsikeresebb regénye. A mű 1984-ben elnyerte a Prix Goncourt-t is, ami a francia irodalom egyik legrangosabb elismerése.

Egy francia nő történetét meséli el, aki beleszeret egy sokkal fiatalabb kínai férfiba. Aki tud valamit Duras magánéletéről, az felismeri, hogy félig önéletrajzi ihletésű. Duras-nak élete során többször volt kapcsolata nála jóval fiatalabb férfiakkal.

A kedvenc idézetem: “Hirtelen, egyszerre csak tudja, tudja, hogy a férfi nem érti meg őt, hogy soha nem fogja megérteni, hogy nincs ereje megérteni az ilyen perverzitást. És hogy soha nem tud elég gyorsan mozogni, hogy elkapja a lányt.”

8. Émile Zola: A belső vadállat

Émile Zola a listámon szereplő többi szerzőhöz hasonlóan Franciaországban is ismert név. Irodalmi Nobel-díjra jelölték 1901-ben és 1902-ben, és ő írta a ma már híres J’accuse…!” című, a francia elnöknek címzett nyílt levelet, amelyben elítélte, hogy 1894-ben tévesen vádolt meg egy Alfred Dreyfus nevű zsidó férfit a németekkel való kollaborálással.

Amellett, hogy részt vett ebben a híres ügyben, egy 20 kötetes sorozatot is írt, amely két francia család életét követi nyomon a 19. században. A sorozat címe Les Rougon-Macquart, a 17. kötet pedig A belső szörnyeteg (La Bête humaine).

A kötet középpontjában a főszereplő, egy Lantier nevű férfi áll. Lantier régóta küzd elmebetegséggel, sőt, többször is meg akart gyilkolni különböző nőket. A történet egy kommentár arról a gonoszságról, amely a legvalószínűtlenebb emberekben is létezhet.

A kedvenc idézetem: “

9. Le Père Goriot by Honoré de Balzac

Honoré de Balzac francia író és drámaíró volt, aki La Comédie Humaine című regénykötetéről ismert. Ebben a Bonaparte Napóleon utáni franciaországi életet vizsgálja. Balzacot általában a realizmus egyik megalapítójának tartják a francia irodalomban.

Le Père Goriot a La Comédie Humaine című kötetben szereplő regények egyike. Három főszereplő áll a középpontjában: Goriot, egy idős férfi, Vautrin, egy bűnöző és Eugène de Rastignac, egy joghallgató. Mindhárom szereplő megjelenik a sorozat más regényeiben is.

A Le Père Goriot-t sok kritikus és tudós Balzac egyik legjobb művének tartja. A könyv fő témája a három szereplő felemelkedése a francia társadalomban a Bourbon-restauráció idején, vagyis a francia történelem Napóleon 1814-es bukása utáni időszakban.

A kedvenc idézetem: “Én egy nagy költő vagyok. A verseimet nem vetem papírra: tettekből és érzésekből állnak.”

10. Candide by Voltaire

Voltaire a történelem egyik legfontosabb francia írója. “Voltaire” valójában François-Marie Arouet írói álneve, és érdekes módon senki sem tudja, honnan származik az írói álnév.

Voltaire a párizsi felvilágosodás mozgalmában való részvételéről, a kávé iránti megszállottságáról (állítólag napi 40 csészével ivott) és az állatok iránti szeretetéről (vegetáriánus volt, mielőtt ez “dologgá” vált volna) is ismert.

A Candide című novellájáról is ismert. Angolul néha Candide-ként fordítják: Optimizmus. A novella a főszereplő Candide történetét meséli el, aki a tökéletesnek tűnő életet éli. Elszakad idilli helyzetéből, hogy megtapasztalja a “valódi életet”, és megdöbbenve tapasztalja meg, milyen szenvedést és fájdalmat érezhetnek más emberek. A novella érdekes perspektívát kínál az emberi állapotról.

A kedvenc idézetem: “

Következtetés

Remélem, van néhány új könyv, amit feltehettek az olvasmánylistátokra, vagy esetleg már elolvastátok a listámon szereplő összes könyvet! Szerencsés vagy, ha ez a helyzet. Hivatalosan is elolvastad az összes kedvenc francia klasszikusomat!

Kényelmesebben, és munkára fel! Elég címnek kell lennie ahhoz, hogy legalább néhány hónapig elégedett legyen.

Ha Párizsban jár, és szeretne többet megtudni híres francia írókról, művészekről és személyiségekről, arra bátorítom, hogy csatlakozzon valamelyik sétánkhoz! Kattintson ide, ha többet szeretne megtudni és foglalni. Addig is…jó olvasást!