MICHAEL BLANDING
Az Encyclopædia Britannica hosszú, impozáns sorai több mint egy évszázadon át sok művelt ember otthonának polcát díszítették – az első szó összemaszatolt diftongusa a régimódi erudíció és gravitáció szimbóluma. Ezért sokakat sokkolt, amikor 2012-ben a tiszteletre méltó intézmény bejelentette, hogy többkötetes tudásgyűjteményének nyomtatott változatát nem adja ki többé.
A Britannica ugyan továbbra is elérhető lesz online, de a virtuális falon egyértelmű volt az írás: az internet kiszorította. Pontosabban egy feltörekvő jelenség, a Wikipedia, az ingyenes, tömeges forrásból származó enciklopédia, amely 2001-es indulása óta gyorsan vált a tudás új forrásává.
“Szomorú látni az Encyclopædia Britannica pályáját” – mondja Feng Zhu, a Harvard Business School Technology and Operations Management egységének adjunktusa, aki egy új munkadokumentumban részletezi az információs óriás felemelkedését és bukását. “Rengeteg kutatás foglalkozott a Wikipedia pontosságával, és az eredmények vegyesek – egyes tanulmányok szerint ugyanolyan jó, mint a szakértőké, mások szerint a Wikipedia egyáltalán nem pontos.”
A dolgokat azonban bonyolítja, hogy sok olyan téma, amelynek a Britannicában – bármelyik enciklopédiában – utánanézünk, tényszerűen nem egyértelmű. “A legtöbb olyan tartalmi téma, amellyel naponta foglalkozunk, nem rendelkezik ellenőrizhető válasszal” – mondja Zhu. “Ezek meglehetősen szubjektívek vagy akár ellentmondásosak is lehetnek.”
A történelmet, mondják, a győztesek írják, és nagyon különbözően olvasható attól függően, hogy ki mesél. Még az olyan mai kérdések, mint a bevándorlás, a fegyvertartás, az abortusz és a külpolitika is heves viták tárgyát képezik, attól függően, hogy ki nyilatkozik. Az évek során a Britannica úgy kezelte ezt a bizonytalanságot, hogy felkereste a területük legkiválóbb szakértőit, hogy megpróbáljon józan elemzést nyújtani a témákról; míg a Wikipédia arra ösztönözte civil szerkesztőit, hogy tartsák fenn az úgynevezett semleges nézőpontot (NPOV).
Ki az objektívebb
De vajon az objektivitás jobban érvényesül egy vagy több ezer nézőpont figyelembevételével? A Northwestern’s Kellogg School of Management munkatársával, Shane Greensteinnel együtt Zhu ezt a kérdést teszi fel egy új tanulmányban, Do Experts or Collective Intelligence Write with More Bias? Evidence from Encyclopædia Britannica and Wikipedia.
Zhu-t és Greensteint már régóta érdekli a tömegek elfogultságának kérdése, amelyről évszázadok óta heves viták folynak számos területen, többek között a pszichológia és a politika területén. Jobb-e két fej, mint egy, vagy a túl sok szakács elrontja a levest? A többség kollektív akarata demokratikus konszenzushoz vagy fundamentalista csoportgondolkodáshoz vezet?
A Wikipedia hatalmas, folyamatban lévő természetes kísérlete egyedülálló betekintést nyújt ezekbe a kérdésekbe. “Az internet annyira megkönnyíti az emberek számára az összefogást; egyes tudósok attól tartanak, hogy az emberek önszelektálódnak a hasonló ideológiájú csoportokba” – mondja Zhu. Ennek eredményeképpen az internet elfogultabb véleményekhez vezethet, amelyek idővel csak megkeményednek, ahogy a felhasználók rivális virtuális táborokba válnak szét.”
Az elmélet teszteléséhez Zhu és Greenstein a Chicagói Egyetem közgazdászai, Matthew Gentzkow és Jesse Shapiro által kifejlesztett kifejezéseket tartalmazó adatbázist vették alapul, hogy megvizsgálják az újságok elfogultságát. Gentzkow és Shapiro a 2005-ös Kongresszusi Jegyzőkönyvben szereplő beszédeket tanulmányozta, hogy tudományosan azonosítsa a demokraták (pl. adókedvezmények, minimálbér, üzemanyag-hatékonyság) és a republikánusok (pl, haláladó, határbiztonság, terrorizmus elleni háború), és mindegyiket politikai irányultság szerint minősítették.
Zhu és Greenstein ezután azonosított mintegy 4000 cikket, amelyek mind az Encyclopædia Britannicában, mind a Wikipédiában megjelentek, és meghatározta, hogy az egyes kódszavakból mennyi szerepelt, az általános elfogultság és irányultság meghatározására törekedve.
Megállapították, hogy általában véve a Wikipédia szócikkei elfogultabbak voltak – 73 százalékuk tartalmazott kódszavakat, míg a Britannicában csak 34 százalékuk.
A Wikipédia szinte minden esetben baloldalibb volt, mint a Britannica. A cikkeket kategóriákra bontva a kutatók például azt találták, hogy a vállalatokról szóló történetek 11 százalékkal inkább a demokraták felé hajlottak, míg a kormányzat (9 százalék), az oktatás (4 százalék), a bevándorlás (4 százalék) és a polgárjogok (3 százalék) témakörében hasonló hajlamot figyeltek meg. Más kategóriákról nem állt rendelkezésre elegendő adat az elfogultság szignifikáns megállapításához.
Természetesen ezek az eredmények nem mondják meg, hogy a két forrás közül melyiknek van helyes álláspontja – csak azt, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz. “Csak azt mondhatjuk, hogy a Wikipedia baloldalibb” – mondja Zhu. “Nem tudjuk megmondani, hogy melyik tükrözi a valódi valóságot.”
Még inkább úgy tűnik, hogy a Wikipedia elfogultságának nagy része az online kiadvány hosszabb cikkhosszának köszönhető, ahol a szócikkek száma kevésbé számít, mint a történelmileg nyomtatott Britannicában. Ha szóról szóra összehasonlítjuk, a Wikipédia legtöbb (bár nem az összes) baloldali hajlama kiderül. Más szóval, azonos hosszúságú cikkek esetében a Wikipedia ugyanolyan középutas, mint a Britannica.
“Ha elolvasunk 100 szót a Wikipedia cikkéből, és 100 szót a Britannicából , nem találunk jelentős különbséget az elfogultságban” – mondja Zhu. “A hosszabb cikkek sokkal nagyobb valószínűséggel tartalmazzák ezeket a kódszavakat.”
Az elfogultság kiöblítése
Zhu és Greenstein kutatásának talán legérdekesebb megállapítása, hogy minél többször dolgoznak át egy cikket a Wikipédián, annál kevesebb elfogultságot mutat – ami közvetlenül ellentmond annak az elméletnek, hogy az ideológiai csoportok idővel egyre elfogultabb táborokba válogathatják magukat.
“Az adatok arra utalnak, hogy az emberek beszélgetést folytatnak egymással az interneten, még akkor is, ha különböző nézeteik vannak” – mondja Zhu. “A tömeg valóban mutat némi bölcsességet, hogy úgy mondjam, önkorrigálja az elfogultságot.”
Az átdolgozások száma azonban elég nagy – legalább 2000 szerkesztés – ahhoz, hogy ez a hatás megmutatkozzon, és a felhasználók által leginkább olvasott cikkek nem feltétlenül azok, amelyeket a szerkesztők a leginkább átdolgoztak. “Bizonyos mértékig nem azt a forgatókönyvet látjuk, hogy a túl sok szakács elrontja a levest, hanem azt, hogy a szakácsok száma nem elegendő” – mondja Zhu.
“Ha a Wikipédia javítani szeretné objektivitását, Zhu azt javasolja, hogy ösztönözze a szerkesztőket, hogy először a legolvasottabb cikkeket dolgozzák át, valamint bátorítsa a különböző politikai beállítottságú embereket, hogy szerkesszék ugyanazt a cikket.
“A Wikipedia könnyen meg tudja ezt tenni” – mondja. “Rendelkezik minden információval arról, hogy az emberek hányszor olvassák és szerkesztik a cikkeket. Könnyen ráirányíthatnák a szerkesztők figyelmét arra, hogy a legnagyobb hatást érjék el.”
Mindkettőnek helye van?
A Britannica esetében, bár szakértőit összességében némileg igazolhatják Zhu és Greenstein eredményei, a szerkesztők még mindig nem bizonyultak objektívebbnek a tömegnél a kellően átdolgozott cikkekben. Ha a cég releváns szeretne maradni, javasolja Zhu, akkor talán olyan témákról szóló hiánypótló cikkekre kellene összpontosítania, amelyekkel a Wikipédia szerkesztői valószínűleg nem tudnak megfelelően foglalkozni.”
“Ami a képességeiket illeti, a Britannica talán sokkal jobban tudja magát szakértőként marketingelni olyan témákban, amelyeket a Wikipédia nem tud jól lefedni, például olyan homályos betegségek esetében, ahol nem biztos, hogy van elég szakértő, akinek lenne ideje megírni egy Wikipédia-cikket”.”
Az olvasóknak eközben tudatában kell lenniük a Wikipédiában található eredendő elfogultságnak, és más forrásokat kell keresniük, hogy megerősítsék az információkat azokról a cikkekről, amelyekből idővel hiányzik a nagyszámú átdolgozás.”
A mai virtuális könyvespolcon, más szóval, talán van helye egymás mellett a Wikipédiának és az Encyclopædia Britannicának.
A szerzőről: Michael Blanding a Harvard Business School Working Knowledge vezető írója.