Az MMA története
A vegyes harcművészetekről úgy vélik, hogy az ókori olimpiai játékokig nyúlnak vissza, i. e. 648-ig, amikor a pankráció – a görög hadseregek harci edzése – az ókori Görögország küzdősportjának számított. A brutális verseny a birkózást, az ökölvívást és az utcai harcot ötvözte. A földre került ellenfél megrúgása és megütése megengedett volt, csak a harapás és a szemek kivájása volt tilos. A mérkőzés akkor ért véget, amikor az egyik harcos elismerte vereségét, vagy eszméletét vesztette. Néhány esetben a versenyzők a mérkőzések során meghaltak. A pankráció az ókori olimpiák egyik legnépszerűbb versenyszámává vált.
I. Theodosius római császár 393-ban betiltotta az olimpiai játékokat, ami a pankráció mint népszerű sportág végét jelentette. Ez a harcstílus azonban később, a 20. században Brazíliában újra felbukkant a vale tudo (“bármit lehet”) nevű küzdősporton keresztül. Ezt a sportot a testvérek, Carlos és Hélio Gracie népszerűsítették, akik 1925-ben Rio de Janeiróban jujitsu iskolát alapítottak. A testvérek azzal hívták fel magukra a figyelmet, hogy a környékbeli újságokban meghirdették a “Gracie-kihívást”, és hirdetésekben hirdették: “Ha törött kart vagy bordát akarsz, fordulj Carlos Gracie-hez”. A testvérek minden kihívóval felvették a harcot, és a pankrációra hasonlító mérkőzéseik olyan népszerűvé váltak, hogy a tömegek befogadására nagy futballstadionokba (egyesületi futballstadionokba) kellett áthelyezni őket.
A MMA-ra először akkor figyeltek fel sokan Észak-Amerikában, amikor a Gracie család úgy döntött, hogy az 1990-es években az Egyesült Államokban bemutatja a védjegyévé vált brazil jujitsut. Hélio fia, Royce Gracie képviselte a családot egy 1993-as versenyen a Colorado állambeli Denverben, amely az UFC 1 nevet kapta. A név az Ultimate Fighting Championship (UFC) nevű szervezetre utalt, amely az MMA-rendezvények vezető promóterévé vált. A UFC-rendezvények legkorábbi célja az volt, hogy különböző stílusú harcosokat állítsanak szembe egymással – például birkózót bokszolóval és kickboxost judokával. Kezdetben az egyetlen szabály az volt, hogy nem szabad harapni és szemet szúrni. A küzdelmek akkor értek véget, amikor az egyik harcos megadta magát, vagy az egyik sarok bedobta a törülközőt. Royce Gracie lett az UFC 1 bajnoka, amelyet a denveri McNichols Arena ketreces ringjében rendeztek. A UFC első kábeltelevíziós pay-per-view eseményeként a verseny 86 000 nézőt vonzott. Ez a szám a harmadik eseményre 300 000-re nőtt.
A UFC kezdetben úgy reklámozta termékét, mint egy korlátok nélküli sportágat, amelyben bármi megtörténhet. Brutalitása sokak haragját felkeltette, köztük olyan politikusokét is, mint John McCain amerikai szenátor, aki a ketrecharcot “emberi kakasviadalnak” nevezte, és a sport betiltására törekedett. 2001-ben az UFC új vezetősége szabályokat alkotott, hogy a sportág kevésbé legyen veszélyes. Új súlycsoportokat, meneteket és időkorlátokat vezetett be, és kibővítette a ringben elkövethető szabálytalanságok listáját. A megújult UFC-ben már nem főleg verekedők szerepeltek. Az újabb harcosok képzettebb bokszolók, birkózók és harcművészetek gyakorlói voltak, és a jó teljesítmény érdekében kénytelenek voltak sokat edzeni és csúcsformában maradni. Az Egyesült Államokban a sportágat ugyanazok a szervek szabályozták, amelyek a bokszsportot is, köztük a Nevada State Athletic Commission és a New Jersey State Athletic Control Board. Még McCain is lemondott az MMA ellenállásáról, és 2007-ben elismerte, hogy “a sportág jelentős fejlődést ért el.”
Az UFC a kezdeti években ugyan nehezen tudott pénzt keresni, de végül rendkívül nyereséges szervezetté fejlődött. 2003 és 2006 között a sportág két legnagyobb sztárja, az amerikai Randy (“the Natural”) Couture és Chuck (“the Iceman”) Liddell közötti trilógia a UFC 43, 52 és 57 mérkőzéseken segített az MMA és a UFC felemelkedésében. A sportágnak lendületet adott a The Ultimate Fighter valóságshow is, amely először 2005-ben került adásba. A műsorban hagyományosan olyan harcosok szerepelnek, akik be akarnak törni a UFC-be. A híres harcosok edzői által csapatokra osztott harcosok egy fedél alatt élnek, és kiütéses formában küzdenek meg egymással, a végső győztes pedig UFC-szerződést kap. 2013-tól kezdve nők is szerepeltek a The Ultimate Fighterben, mind edzőként, mind versenyzőként.