Szarvas kullancsot találtál magadon vagy egy szeretteden? A TickCheck megvizsgálhatja a kullancsot, és megállapíthatja, hogy hordozza-e a Lyme-kórt és más kullancs által terjesztett fertőzéseket terjesztő baktériumokat.
Most tesztelje a szarvaskullancsomat
Az Ixodes scapularis egy kisméretű pók, amely állatok vérével táplálkozva marad életben. Általában feketelábú vagy szarvaskullancs néven emlegetik. A kifejlett nőstény szarvas kullancsok azonosításának legfontosabb jellemzői a test vörösesbarna színe, az egyszínű fekete hátpajzs, a has mentén lévő füzérek hiánya és a hosszú, vékony szájszervek.
A Lyme-kór, a babesiosis, a bartonellosis, az anaplasmosis és a B. miyamotoi kórokozóinak átviteléért felelős.
Hol élnek a szarvaskullancsok?
Bár a szarvas kullancsokat Hawaii kivételével az Egyesült Államok minden államában azonosították, leggyakrabban az Egyesült Államok keleti partvidékén fordulnak elő Floridától Maine-ig és egészen Texasig nyugatra. Az Egyesült Államok felső középnyugati részén, a Nagy-tavak térségében is előfordulnak.
A szarvas kullancsok megtalálhatók a lombhulladék alatt, erdős területek szélén, magas fűvel vagy sűrű növényzettel borított területeken, valamint olyan területeken, ahol gyakoriak a vadon élő állatok. Nedves és árnyékos helyekre van szükségük, hogy megóvják őket a kiszáradástól és az elhalástól.
A szarvaskullancs életciklusa
A kullancsok életciklusa bonyolult, általában körülbelül 2 évig tart. A szarvas kullancsok kora tavasszal rakják le petéiket, amelyek késő tavasszal/kora nyáron kelnek ki. A lárva kullancsok a nyári hónapokban vannak túlsúlyban, ilyenkor vért esznek, általában egy kisemlősből vagy madárból. A lárva kullancsok telelnek át, elnyálkásodnak, és tavasszal nimfává vedlenek. Tavasszal a nimfák a leggyakoribb életszakasz, és újabb vérmintát vesznek magukhoz, általában egy másik kis- vagy közepes méretű emlőstől vagy madártól. A nimfák őszre kifejlett egyedekké vedlenek, amelyek ilyenkor nagytestű emlősökkel, például medvével és szarvassal táplálkoznak. A kifejlett kullancsok telelnek át, tavasszal petéket raknak, majd elpusztulnak.
Minden szarvaskullancs veszélyes?
Az ember a kullancs bármely életszakaszával kapcsolatba kerülhet, bár a lárvákkal való találkozás szokatlan, és kis méretük miatt nehéz észrevenni őket. A nimfák és a kifejlett egyedek rendszeresen táplálkoznak embereken, és úgy gondolják, hogy a nimfák, mivel kisebbek és nehezebben észrevehetőek, valószínűleg több Lyme-kóros esetet okoznak, mint a kifejlett egyedek.
A kutatások kimutatták, hogy a hím szarvas kullancsok, bár úgy tűnhet, hogy rátapadnak a gazdatestre, nem vesznek fel vérmintát, és ezért nem képesek a Lyme-kórt átadni. Ezért a Lyme-kór átviteléért a kifejlett nőstény és nimfa szarvas kullancsok felelősek.
A késő tavasz/kora nyár és az ősz az elsődleges évszak, amikor a kullancsokra figyelni kell, bár a nyári hónapok is jelenthetnek veszélyt. Ne hagyjuk figyelmen kívül a téli időszakot sem – a kullancsok akkor vannak kint, amikor a hőmérséklet fagypont felett van, és nincs hótakaró. Természetesen a kockázat földrajzi régiónként változik.
A szarvaskullancs viselkedése
A szarvaskullancs akkor keres, amikor aktívan gazdatestet keres. A szarvaskullancs nem tud repülni vagy ugrani, de tud mászni.
A kutatások szerint a feketelábú kullancsok az USA déli részein másképp keresnek, mint az északi államokban.
Az északi államokban élő szarvas kullancsok felmásznak a fűszálakra vagy más növényzetre, és kinyújtóztatják a lábaikat, remélve, hogy megragadnak egy arra járó gazdatestet.
A déli államokban élő szarvas kullancsok több időt töltenek a levelek alatt, hogy elkerüljék a forró hőmérsékletet, ahelyett, hogy felmásznának a növényekre. Ez csökkenti az emberrel szembeni expozíciójukat, és ehelyett inkább egy kisemlős vagy hüllő lesz a gazdájuk.
A lárva szarvaskullancsok néhány centire tudnak felmászni a földről, a nimfa szarvaskullancs akár egy lábra is felmászik, a kifejlett szarvaskullancsok pedig akár két lábra is fel tudnak mászni a földről.
A szarvaskullancsokat hordozó állatok
A szarvaskullancsok több mint 300 különböző állattal táplálkoznak. Leggyakrabban cickányokon, mókusokon, egereken, hüllőkön, madarakon, háziállatokon (kutyákon), fehérfarkú szarvasokon, jávorszarvasokon és szarvasmarhákon táplálkoznak. Ezen állatok közül csak az egerek, mókusok, madarak és cickányok képesek a Lyme-kórt hordozni és átadni a táplálkozó kullancsnak.
Csatlakozzon a TickCheckhez a Facebookon a legfrissebb kullancsos hírekért és tippekért!