Paul Gauguin (francia, 1848-1903)
1848. június 7-én született Párizsban. Paul Gauguint a posztimpresszionista korszak egyik vezető festőjeként tartják számon.
1849-ben újságíró apja politikai tevékenysége miatt a család száműzetésbe kényszerült. A Gauguin család Peruba indult. Apja a Franciaországból való átkelés közben meghalt. Gauguin anyja, aki anyai ágon perui származású volt, és két gyermeke egy dédnagybátyjához és annak családjához költözött Limába.
17 éves korában Gauguin belépett a francia kereskedelmi flottába, és hat évig utazgatott
a világban. Édesanyja 1867-ben bekövetkezett halála után gazdag gyámjánál, Gustave Arosa-nál telepedett le, akinek nagy műgyűjteménye volt, többek között Delacroix művei. Ez az időszak alakította ki Gauguin művészetek iránti érdeklődését. Elkezdte gyűjteni az impresszionista festményeket, és amatőr festővé vált.
1883-ban a Gauguint alkalmazó bank pénzügyi nehézségekkel küzdött, és szabaddá vált, hogy teljes munkaidőben festhessen. Ebben az időszakban alkotásainak nagy részét az impresszionisták, különösen Pissarro befolyásolták. 1884-ben Gauguin a Pont-Aven-i művészmenedékbe ment festeni. Ebben az időszakban van Gogh, Seurat és Degas hatására kezdte el saját, független stílusát kialakítani.
1887-ben Gauguin elhagyta Franciaországot és Panamába utazott. Rövid ideig a Panama-csatorna Társaságnál dolgozott munkásként. Panamából hamarosan Martinique-ra távozott, ahol folytatta művészi fejlődését. 1888-ban visszatért Bretagne-ba. A Martinique-on szerzett tapasztalatai kiszélesítették látásmódját, és lehetővé tették számára, hogy eredeti interpretációkat dolgozzon ki a bretagne-i jelenetekről. 1888 októberében Vincent van Gogh otthonába, a franciaországi Arles-ba utazott.
1888 októberében elutazott Vincent van Gogh-hoz. Ott-tartózkodása egyszerre volt traumatikus és gyümölcsöző mindkét művész számára. Sokat tanultak egymástól, de gyakran kerültek ellentétbe egymással. Gauguin decemberben, van Gogh “füles incidense” után tért vissza Párizsba.”
Gauguin szakítása az impresszionistákkal akkor következett be, amikor megfestette a “Látomás a prédikáció után” című festményt, amelyben megpróbálta ábrázolni alanyai belső érzéseit. Ez a festmény egyben egy új festészeti stílus kezdetét is jelentette, amely “szimbolizmus” néven vált ismertté.”
Noha ez az időszak rendkívül termékeny volt Gauguin számára, mély depresszióba esett, és 1891-ben elhagyta családját, hogy idilli életet keressen a Csendes-óceáni szigeteken. Rövid ideig Tahiti fővárosában, Papeete-ben maradt, majd a sziget egy távoli részébe költözött.
1891-től 1893-ig, majd 1895-től haláláig ismét Tahitin élt. Tahitin festészeti stílusa úgy fejlődött, hogy tükrözze a csendes-óceáni szigetek primitív formáit és ragyogó színvilágát. Polinéziai nőket ábrázoló feltűnő képei a modern kor legszebb festményei közé tartoznak. 1904-ben Gauguin, akit a kábítószer-függőség szétzilált, szívrohamban halt meg a Francia Polinéziában, a Marquesas-szigeteken található Hiva Oa szigeten.