Mi a Glenoid labrum?
A glenoid labrum a vállízület glenoid üregében található rostos szövet. A glenoid labrum célja, hogy stabilitást és ütéscsillapítást biztosítson az ízületen belül.
Mi a Glenoid labrum szakadása?
A vállízületet a lapocka (scapula), a kulcscsont (clavicula) és a felkarcsont (humerus) alkotja. A felkarcsont feje a lapockában lévő, glenoidnak nevezett tokban nyugszik. A felkarcsont feje sokkal nagyobb, mint a tok, és egy puha rostos szöveti perem, az úgynevezett labrum veszi körül a tokot, és az ízület stabilizálása érdekében csatlakozik a tokhoz. A perem akár 50 százalékkal is mélyíti a tokot, hogy a felkarcsont feje jobban illeszkedjen. A labrum szakadása trauma vagy ismétlődő vállmozgás következtében alakulhat ki.
A Baptist Health az ortopédiai betegségekben szenvedő betegek fejlett, kiváló ellátásáról és a glenoid labrum szakadás diagnosztizálásáról, kezeléséről és kezeléséről ismert. Értékelni fogja az időben történő időpontfoglalást és a professzionális, barátságos légkört, ahol időt szánunk arra, hogy meghallgassuk aggodalmait. A Baptist Health-nél a régió legátfogóbb, multidiszciplináris szakembercsapatához és innovatív terápiákhoz férhet hozzá, köztük számos olyanhoz, amelyek csak speciális klinikai vizsgálatokon keresztül érhetők el. Minden módon azon dolgozunk, hogy a lehető legkiválóbb ellátást nyújtsuk azoknak, akik ránk bízzák egészségüket.
Glenoid labrum szakadás jelei és tünetei
A glenoid labrum szakadás tünetei lehetnek:
- Fájdalom a fej feletti mozgással
- Ragadó, záró, pattogó vagy csikorgó érzés
- Kisebb mozgástartomány
- Vállmerevség
- Vállinstabilitás
- Vállgyengeség, gyakran az egyik oldalon
Diagnózis
A fizikális vizsgálat magában foglalja a mozgástartomány, a stabilitás és a fájdalom ellenőrzését, valamint a tünetekre vonatkozó konkrét kérdéseket. A diagnózis megerősítéséhez és a kezelés meghatározásához fejlett diagnosztikai eljárások és technológia használható. A gyakori diagnosztikai eljárások közé tartozhatnak:
Képalkotó vizsgálatok: Elrendelhető komputertomográfia (CT) vagy mágneses rezonanciás képalkotó vizsgálat (MRI). Mindkét vizsgálat kontrasztanyag befecskendezésével járhat.
Artográfia: E vizsgálat során kontrasztanyagot tartalmazó jódoldatot fecskendeznek az ízület területére, hogy segítsen kiemelni az ízületi struktúrákat, például a szalagokat, a porcot, az inakat és az ízületi tokot. Az ízületről több röntgenfelvételt készítenek fluoroszkóp, egy speciális röntgenberendezés segítségével, amely azonnal megjeleníti a képet.
Röntgenfelvételek: A csontok vagy ízületek ezen gyakori képalkotó vizsgálata segít kizárni a csontokat érintő sérüléseket, de nem mutatja ki a lágyrészsérüléseket.
Artroszkópia: Ennek a minimálisan invazív eljárásnak a során kis műszereket, amelyek lencsével és világítórendszerrel rendelkeznek, kis bemetszéseken keresztül vezetnek be, hogy a sebész láthassa a labrumot.
Az okok
A vállgumót körülvevő szöveti perem sérülései akut trauma vagy ismétlődő vállmozgás következtében keletkezhetnek. Ilyenek például a következők:
- Elesés kinyújtott karra
- Egy közvetlen ütés a vállra
- Egy erőszakos felülről való kinyúlás, például amikor megpróbáljuk megállítani az esést vagy csúszást
- Tevékenységek, ahol az erő a válltól távol történik, például kalapácsütés, ütővel való ütés vagy baseball-labda dobás
- Hirtelen húzás, például amikor nehéz tárgyat próbálnak felemelni– ismétlődően nehéz súlyok fej fölé emelése, például súlyemelés, torna és építőipari munka során
Rizikótényezők
A glenoid labrum szakadáshoz hozzájáruló kockázati tényezők közé tartoznak:
Sérülés vagy trauma: A vállra ható erőhatás, mint például egy kinyújtott karra esés, egy tárgy megragadása az esés megakadályozására, vagy egy hirtelen húzás egy nehéz tárgy felemeléséhez, glenoid labrum sérülést eredményezhet.
Korábbi vállficam: Ha a labrum egyszer leszakadt a csontról, nem gyógyul vissza a megfelelő helyre, így az ízület instabillá válik.
Kor: A porc a korral törékenyebbé válik, és hajlamosabb lesz elszakadni a vállízületről.
Megelőzés
Noha számos kockázati tényezőt nem lehet befolyásolni, a következő módokon segíthet megelőzni a glenoid labrum szakadást:
Kerüljön bizonyos sportágakat: A glenoid labrum szakadás elsődleges oka az ismétlődő fej feletti mozgással vagy nehéz fej feletti emeléssel járó sportok.
Kerülje a jeges, nedves vagy más módon csúszós felületeket: A kinyújtott karra esés vagy a vállat érő közvetlen ütés a glenoid labrum szakadás vezető nem sportolói okai.
Prognózis
A glenoid labrum szakadásban szenvedők prognózisa attól függ, hogy hol található a szakadás és mennyire súlyos. Ha megfelelően rögzítik, a legtöbb sportolónak képesnek kell lennie arra, hogy a sérülés előtti játékszintjének legalább 80 százalékára visszatérjen, kevés vagy semmilyen korlátozással.
Glenoid labrum szakadás kezelése és gyógyulása
Az orvosi technológia fejlődése lehetővé teszi az orvosok számára, hogy olyan sérüléseket is felismerjenek és kezeljenek, amelyeket 20 évvel ezelőtt még nem diagnosztizáltak. Például az orvosok ma már miniatürizált kamerák segítségével belelátnak a vállízület belsejébe, és azonosítani és kezelni tudják a glenoid labrum szakadást.
A glenoid labrum szakadás fő kezelési módjai:
Korlátozott pihenés
A betegek legalább arra számíthatnak, hogy a vállat jegelni kell, és négy-hat hétig kötésben kell pihentetni, hogy a labrumnak legyen ideje újra a csont pereméhez rögzülni és visszanyerni erejét. Fájdalomcsillapításra gyulladáscsökkentő gyógyszerek és bizonyos esetekben egy helyben beadott kortizoninjekció is javasolt lehet.
Fizikoterápia
A váll kíméletes, passzív, mozgásterjedelmi és erősítő gyakorlása fizikoterapeutával hat héttől két hónapig gyakran ajánlott.
Műtét
Ha a fizikoterápia nem vezet eredményre, és a beteg továbbra sem képes fej feletti mozgásokat végezni, vagy a váll továbbra is ficamodik, sebészeti kezelésre lehet szükség, hogy a szakadt szalagokat és a labrumot újra a csonthoz rögzítsék. A műtét vagy a váll elülső részén végzett bemetszéssel, vagy artroszkópos technikával történik. A műtétet követően három-négy hétig hevedert kell használni, kíméletes, passzív, fájdalommentes mozgásterjedelem-gyakorlatokkal. Amikor a hevedert eltávolítják, a bicepsz erősítése érdekében fokozatosan mozgás- és hajlékonysági gyakorlatokat adnak hozzá. A sportolók általában hat héttel a műtét után kezdhetik el a sportspecifikus gyakorlatokat, bár három-négy hónapba telik, mire a váll teljesen meggyógyul.
Szövődmények
A glenoid labrum szakadás szövődményei lehetnek:
Fájdalom alvás közben: A fájdalom általában a sérülést követő négy-hat hétben jelentkezik.
Teljes vállforgatás: A rehabilitáció csökkenti a tartós merevség vagy mozgásvesztés valószínűségét.
Növekvő valószínűsége a jövőbeli szakadásnak:
Minél nagyobb a szakadás, annál nagyobb az újbóli szakadás kockázata.