Epinefrin
Az epinefrin kis dózisban vegyes béta1 és béta2 agonista, nagyobb dózisban pedig alfa agonista. Így kombinált inotrop és kronotrop, nagyobb dózisokban pedig érszűkítőként működik.
Az adrenalin farmakokinetikája kritikusan beteg gyermekeknél változó, de korrelál az életkorral és a testtömeggel. Az adrenalin endogén termelése enzimatikus érésen alapul és elhanyagolható az adrenalin infúzió alatt, tekintve a koncentráció közel 50-szeres növekedését az infúzió alatt.59 A szívizom kontraktilitásának fokozására tervezett epinefrin infúziós sebesség (0,03-0,2 mcg/kg/min) 670-9430 pg/ml plazma epinefrinszintet eredményez.60 A plazma epinefrinkoncentráció lineárisan változik az epinefrin infúziós sebességével, ami elsőrendű kinetikára utal.60 Az epinefrin felezési ideje (t1/2) körülbelül 2 perc. Az adrenalin a COMT és a MAO rendszeren keresztül bomlik le.
Az adrenalint gyakran alkalmazzák szeptikus sokkban vagy szívműtétet követő alacsony szívteljesítmény szindrómában (LCOS) szenvedő gyermekek kezelésében, ha más inotróp szerek nem váltak be. Az adrenalin korai adása a dopaminnal összehasonlítva a túlélés növekedésével járt egy egyközpontú, kettős vak, prospektív, randomizált, kontrollált vizsgálatban, amelyben 1 hónapos és 15 éves kor közötti, folyadékkal refrakter szeptikus sokkban szenvedő betegek vettek részt, míg a dopamin a halálozás és az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések fokozott kockázatával járt együtt.61
Az adrenalin infúzió (3-30 mcg/perc) javítja az oxigénszállítást a szívindex növelése révén, anélkül, hogy növelné az SVR-t a folyadék-újraélesztésre nem reagáló szeptikus sokkban szenvedő felnőtteknél.62,63. Nyílt szívműtét után a felnőtt betegeknél 0,02-0,08 mcg/kg/perc infúziós sebesség mellett a szívtérfogat jelentős növekedése figyelhető meg.64
Az adrenalin infúziós sebességének növekedésével az alfa1-agonista hatások dominálnak, és a legmagasabb infúziós sebességeknél az SVR jelentősen megnő, a szívindex pedig csökkenni kezd. Az újszülöttek a felnőtteknél fogékonyabbak lehetnek a szívizomkárosodásra, beleértve a szarkolemmális ruptúrát és a mitokondriális Ca2+ granulumok lerakódását a hosszan tartó nagy dózisú adrenalin infúzió után.
A tüdő érágyában alfa és béta2 receptorok találhatók, így a tüdő érszűkület (alfa stimuláció) vagy értágulás (béta2 stimuláció) várható a különböző körülményektől függően.65 Alacsony és közepes dózisokban (<0,8 mcg/kg/min) az adrenalin csökkenti a PVR-t és növeli a pulmonális véráramlást. Ventilláció/perfúzió eltérés következhet be.66 Nagyobb dózisok a jelek szerint növelik a PVR-t, ha az infúzió előtti PVR normális volt. Ezzel szemben, ha az infúzió előtti PVR hypoxia vagy szepszis miatt emelkedett, még a nagy dózisú adrenalin adása (1-3,5 mcg/kg/min) is túlnyomórészt béta2-adrenerg stimulációt és pulmonális vasodilatációt eredményezhet.67
Az adrenalin infúzió regionális véráramlásra gyakorolt hatását elsősorban állatkísérletekben értékelték, amelyek szerint felnőtt juhokban a vese érrendszeri ellenállása adagfüggő módon nő adrenalin infúzióval. Hasonlóképpen, újszülött malacoknál az arteria mesenterica superior, a máj és a vese véráramlásának csökkenését mutatták ki epinefrin (kevesebb, mint 3 mcg/kg/min) hatására.68 Felnőtteknél szívműtétet követően az epinefrin beadása (0.04 mcg/kg/min) csökkenti a vese véráramlás és a szívindex arányát, míg ez az arány nem változik dobutaminnal (2-8 mcg/kg/min) és javul dopaminnal (4 mcg/kg/min).64
Az adrenalin adása még mindig a kardiopulmonális újraélesztés (CPR) választott gyógyszerének számít (lásd 31. fejezet). Tanúskodó gyermekkori szívmegállás esetén az epinefrin standard kezdeti adagja 10 mcg/kg, és a nagy dózisú epinefrin (100 mcg/kg) a múltban ellentmondásos volt,35 beleértve egy randomizált, kontrollált vizsgálatot, amely szerint a nagy dózisú epinefrin valójában ronthatja a szívmegállást követő kimeneteleket gyermekeknél.69 Az epinefrin bolus beadása veszélyeztetett szívizomzatba kamrafibrillációt eredményezhet.
Az epinefrin az endotracheális tubuson keresztül 100 mcg/kg dózisban is beadható, ami az ajánlott intravénás (IV) dózis tízszerese, ami gyors felszívódást és a szisztolés vérnyomás emelkedését eredményezi.70
A csökkent kamrafunkciójú, alacsony szívteljesítményű és szisztémás hipotenzióval rendelkező betegek számára előnyös lehet az adrenalin infúzió. A kamrai aritmia nagy kockázatának kitett betegeknél kerülni kell.
Az epinefrin beadása során a leggyakoribb metabolikus mellékhatásokat a hipokalémia és a hiperglikémia jelenti. A hipokalémia a béta2-receptor-stimulációt követően a vázizomsejtekbe történő K+ felvételből ered. A hiperglikémia az elnyomott inzulinfelszabadulás, valamint a fokozott glikogenolízis és glükoneogenezis eredménye.
Az adrenalin extraváziót és bőrnekrózist okozhat, ha nem centrális vénás hozzáféréssel adják be. Emiatt az adrenalin infúziókat lehetőség szerint központi vénás hozzáférési eszközön keresztül kell beadni.
Az adrenalin legsúlyosabb mellékhatása a kamrai aritmia. A szívizomgyulladás, a hipokalémia és a hiperkapnia, különösen inhalációs anesztetikumok, például halotán jelenlétében, epinefrin beadása során kamrai aritmiára hajlamosítja a betegeket.