Csíkos harcsa – Pangasionodon hypophthalmus

FAO hivatalos köznevei: Fr – Silure requin; Es – Tiburón pangasio

Helyi vietnami neve: Tra catfish


Figure 1. Csíkos harcsa (Loi Xuan Tran jóvoltából)

Biológiai jellemzők:

A csíkos harcsa vándorló folyami halfaj, amely több száz kilométert meghaladó hosszú távú vándorlást tesz a folyásirány feletti menedék- és ívóhelyei, valamint a folyásirány alatti táplálkozó- és nevelőhelyei között. A csíkos harcsa életciklusa szorosan kötődik az éves monszun áradási ciklusához, az ívásra május-júniusban, a monszun időszak kezdetén kerül sor (FAO, 2010-2011). A száraz évszakban ez és más fajok a mélyebb búvóhelyeken gyűlnek össze és húzódnak meg. Az ívási élőhelyet zuhatagok és homokpadok alkotják, amelyek között mély sziklás csatornák és medencék találhatók. Az ikrák ragadósak, és a reofil fafajok, például a Gimenila asiatica szabad gyökérzetére rakódnak (Touch, 2000). A csíkos harcsa fakultatív légzőkészségű (Lefevre et al., 2011a,b). E hal légzőszervét a szájpadlás körül elhelyezkedő apró erek alkotják. Oxigéndús vizekben a kopoltyúit használja a légzéshez, míg hipoxiás körülmények között közvetlenül a vízfelszínen képes levegőt venni.

Megkülönböztető jegyek

A csíkos harcsa azonosítására használt jellemzők közé tartozik a nagy száj, a felső állkapocs, amelyet az alsó állkapocs teljesen eltakar, amikor a száj zárva van, és a 8 tüskével ellátott medenceúszó. A hal méretének növekedésével az első kopoltyúívben lévő kopoltyúrostélyok száma is növekszik. Például a kis halaknál (teljes hossz vagy Lo = 108-140 mm) 9-15, a nagyobb halaknál (Lo = 427-459 mm) 29-38 kopoltyúszárny van (Pham, 1996).

Az ujjbegy méreténél a fej közel négyzet alakú. A nagyobb halaknál a szájszélesség és a standard hosszúság aránya kevesebb, mint 10 százalék. A csíkos harcsának két pár tüskéje van, egy pár a felső állkapcson és egy pár az alsó állkapcson; a fiatal halaknál ezek a tüskék hosszabbak, mint a fej hossza, de az idősebb egyedeknél rövidebbek. Ennek a halnak a testében 45-46 csigolya van (Robert és Vidthayanon, 1991).

A csíkos harcsa hátfelülete szürke színű, egy kis sötétkékkel. Oldalai inkább ezüstkék színűek, a medenceuszonyoknál enyhe sárgás árnyalattal, a hát- és farokuszonyoknál feketeszürkékkel, a farokuszony disztális végén pedig egy kis vörössel. Ennek a halnak a hossza elérheti az 1,3 métert, a súlya pedig megközelítőleg 17 kg (Robert és Vidthayanon, 1991).

Eterjedés

A csíkos harcsa a délkelet-ázsiai Mekong-, Chao Phraya- és Maeklong-medencében honos, Kambodzsában, Laoszban, Thaiföldön és Vietnamban fordul elő (Robert és Vidthayanon, 1991; Poulsen et al., 2004). Az akvakultúra fejlesztése céljából több ázsiai országba is betelepítették, többek között Indonéziába, Malajziába, Bangladesbe, Kínába, Indiába és Mianmarba (FAO, 2010-2011). Az utóbbi években Vietnám lett a csíkos harcsa első számú termelője (Nguyen és Dang, 2009).

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.