Az ókori Egyiptomban téglaboltozatokat használtak, főként csatornázásra. A káldeusok és az asszírok ugyanerre a célra használták a boltozatokat, de úgy tűnik, hogy építészetileg is alkalmazták a magas kupolákat és a hordó boltozatokat. A görögök nem használtak boltozatokat.
Az etruszkok boltozati technikáját átvették a rómaiak, akik az 1. században kezdték el. Kr. u. megkezdték egy kiforrott boltozatrendszer kialakítását. A rómaiak a betont egy tömör tömegbe öntve tökéletes merevségű, külső tolóerőtől mentes és támpilléreket nem igénylő boltozatokat hoztak létre. Így a boltozatokat és kupolákat könnyen fel lehetett emelni hatalmas terek fölé, lenyűgöző és összetett termákat, amfiteátrumokat és bazilikákat létrehozva.
A római boltozatok jelentették az alapot, amelyre a középkorban bonyolultabb és változatosabb formákat fejlesztettek ki. Az alagút- (vagy hordó-) boltozat két fal között húzódik, mint egy folytonos boltív. A kereszt- vagy hornyolt boltozatot két hordó boltozat derékszögű metszéspontja alkotja, így egy olyan felület jön létre, amelynek négy oldalán íves nyílások vannak, és a négyzet vagy téglalap négy sarokpontjában koncentrálódik a teher. A félköríves boltozatot a román kori boltozatépítésben Európa-szerte általánosan alkalmazták, és a római keresztboltozat volt a négyzet vagy téglalap alakú rekeszek fedésére használt típus.
A keresztboltozat hornyait és oldalait megerősítő bordákat először a milánói Sant’Ambrogio-templomban (11. század) alkalmazták. Amikor kifejlesztették azt a rendszert, hogy a bordákat egy teljes szerves tartóváz kialakítására használják, a tökéletesített gótikus építészet egyik alapelvévé vált. A bordák használata a 12. századtól kezdve a boltozatformák egyre bonyolultabbá válásához vezetett.
A középkori építészetben a 13. századtól uralkodó csúcsív segített leküzdeni a hosszúkás rekeszek kizárólag félköríves szakaszokkal történő boltozásának nehézségeit, és a különböző, egyenlőtlen fesztávolságú bordákat azonos magasságú koronához juttatni. Egyes boltozati rekeszeket vagy öblöket a bordák hat szegmensre osztottak, és hatrészes boltozatként ismertek, de általában a négyrészes boltozat uralkodott. Angliában a bordák szerkezeti és dekoratív célú megsokszorozása a 15. században a Perpendicular stílus bonyolult legyező boltozatában csúcsosodott ki.
A reneszánsz és a barokk építészek elhagyták a gótikus módszereket, és visszatértek a római boltozatformákhoz. Ezeket az alapformákat új eszközökkel egészítették ki, beleértve a félig elliptikus keresztmetszetű hordókupolákat, a dobokra szerelt kupolákat és az elliptikus keresztboltozatokat elliptikus keresztboltozatokkal. A modern korban a vasbetonból könnyű, tolóerő nélküli boltozatokat készítenek.
- Bevezetés
- A boltozatok természete
- Mérnöki megfontolások
- A boltozatok története
- Bibliográfia