Allegória

Allegória definíció

Mi az allegória? Íme egy gyors és egyszerű definíció:

Az allegória olyan mű, amely rejtett jelentést közvetít – általában erkölcsi, szellemi vagy politikai – szimbolikus szereplők és események felhasználásával. “A teknősbéka és a nyúl” története egy jól ismert allegória, amelynek erkölcsi tartalma szerint a lassú és biztos megközelítés (amelyet a teknősbéka szimbolizál) jobb, mint a kapkodó és túlzottan magabiztos megközelítés (amelyet a nyúl szimbolizál).

Néhány további fontos részlet az allegóriáról:

• Egyes allegóriák morálja könnyen felismerhető, mint például “A teknősbéka és a nyúl” példája, mások azonban olyan finomak lehetnek, hogy nem válik egyértelművé, hogy a szerző szándéka szerint a történetnek egyáltalán kettős jelentése van-e (vagy allegória-e).
• Bár minden allegória erősen használja a szimbolizmust, nem minden szimbolizmust használó írás minősül allegóriának. Az allegóriákra jellemző, hogy a szimbolizmus használata áthatja az egész történetet, olyannyira, hogy lényegében minden főszereplő és cselekedetük szimbolikus jelentéssel bírónak értelmezhető.
• Az allegória lehet hosszú és kiterjedhet egy egész könyvre vagy akár egy könyvsorozatra, de lehet rövid vagy egy hosszabb mű része is (mint például a Platón Köztársaságának 7. könyvében található A barlang allegóriája).

Allegória kiejtése

Így kell kiejteni az allegóriát: al-ih-gore-ee

Allegória vs. szimbolizmus

Az allegóriát és a szimbolizmust gyakran összekeverik, pedig nem ugyanaz a dolog.

• A szimbolizmus a szimbólumok, általában fizikai tárgyak használata absztrakt eszmék vagy tulajdonságok ábrázolására. Például a To Kill a Mockingbird című műben a mockingbird az ártatlanságot és a szépséget szimbolizálja.
• Az allegória olyan mű, amely széleskörűen használja a szimbolizmust, hogy egy szélesebb erkölcsöt vagy jelentést közvetítsen. Az allegória szinte minden aspektusa – a szereplőktől kezdve a tárgyakon, a párbeszédeken, a helyszíneken át a cselekmény főbb eseményeiig – jellemzően úgy értelmezhető, hogy másodlagos, szimbolikus jelentéssel bír, amely beleillik az allegória tágabb értelmébe. Például a 17. századi Zarándok útja című allegóriában a főhős (akit “Christian”-nak hívnak) és az útja, valamint minden más szereplő, tárgy és helyszín, akivel az út során kapcsolatba kerül, szimbolikusan beleilleszkedik egy nagyobb erkölcsbe vagy tanulságba a mennyország eléréséhez vezető helyes “útról”.

Másképpen fogalmazva: az allegória olyan mű vagy történet, amely valamilyen eszmét, fogalmat vagy történelmi eseményt képvisel, amely eltér a történetben szereplő szó szerinti eseményektől. A szimbolizmus az a technika, amelyet egy allegória használ annak érdekében, hogy képes legyen ábrázolni és közölni mélyebb jelentését.”

Hogyan használják az allegóriák a szimbolizmust

Az allegóriák mindenféleképpen használják a szimbolizmust. Bár a szimbólumok típusai az allegóriákban annyira változatosak, hogy nem lehet mindet kategorizálni, két nagy kategóriába lehet őket csoportosítani. Az allegóriákban szereplő karakterek, események, helyszínek és tárgyak általában a következőket szimbolizálják:

• Erényeket, erkölcsöket vagy más elvont eszméket. Például egy korrupt bankár a kapzsiságot szimbolizálhatja, míg a Zarándok útja című allegóriában a Törvényesség úr karaktere azt a szemléletet jelképezi, amely a törvényt a Jézus Krisztusba vetett hittel szemben helyezi előtérbe.
• Valós emberek és konkrét történelmi események. Például egy szereplő szimbolizálhatja I. Erzsébet királynőt, vagy két szereplő szimbolizálhatja az amerikai polgárháború ellentétes oldalait.

Noha egyes allegóriákban a szimbolizmus igen finom lehet, gyakrabban előfordul, hogy a szimbolizmus egyértelmű vagy akár durva. Például Mr. Legality, aki a törvény köré összpontosuló gondolkodásmódot szimbolizálja, a Mr. Legality! Hasonlóképpen Geoffrey Chaucer House of Fame című művében Lady Fame a neve annak a szereplőnek, aki mások társadalmi hírnevét határozza meg.”

Nem minden szimbolizmus allegória

Míg az allegóriák sok szimbolizmust tartalmaznak, a szimbolizmus jelenléte egy műben nem teszi azt a művet automatikusan allegóriává. Az allegória inkább olyan történet, amelyben a szereplők és a cselekmény alakulásának többsége valami más jelképeként szolgál, vagy amelyben az egész cselekmény egy tágabb fogalom, eszme, történelmi esemény vagy társadalmi jelenség szimbolikája. Egy történet vagy vers azonban tartalmazhat szimbólumokat, miközben nem allegóriaként működik. Egy példa segíthet:

• Edmund Spenser The Faerie Queene című költeménye allegória. Szereplői nem túl összetettek vagy mélyek: inkább erényeket vagy eszméket hivatottak megtestesíteni, minthogy valódi emberekre hasonlítanának.
• Nathaniel Hawthorne A skarlát betű című műve sok szimbolizmust tartalmaz, de nem allegória. A főszereplő, Hester Prynne, valamint minden más jelentős szereplő nagyfokú pszichológiai és érzelmi összetettséget és egyéniséget mutat. Bár a regény tele van szimbólumokkal, a szereplők összetettsége miatt nem igazán lenne értelme azt állítani, hogy A skarlát betű a házasságtörésről szóló allegória. Inkább egy regény, amely szó szerint a puritán korban élő szereplőkről szól, akiket érint a házasságtörés, és a regénynek vannak szimbolikus vonatkozásai is, amelyek elmélyítik és felerősítik a különböző témákat.

Röviden, minden allegória erősen szimbolikus, de nem minden szimbolikus írás allegorikus.

Az allegória típusai

Az allegóriának két fő típusa van. Az alaptechnika mindkét kategóriában ugyanaz, de mindkét fajtában a szereplők és az események más-más dolgokat szimbolizálnak.

• Történelmi allegóriák: Az ebbe a kategóriába tartozó írások történelmi alakokat és eseményeket allegorizálnak. Az ilyen típusú allegóriák írói használhatnak szimbólumokat, hogy elfedjék írásuk valódi tárgyát (például a cenzúra vagy a büntetés elkerülése érdekében), vagy azért, hogy egy bonyolult történelmet hatékonyan desztilláljanak egy leegyszerűsített és szemléletesebb történetté, amely érzelmi és esztétikai szinten vonzza az olvasókat.
  • Egy jó példa az ilyen típusú allegóriára George Orwell Állatfarmja, amely elég pontosan megfelel az orosz forradalom eseményeinek.
• Fogalmi allegóriák: Ez a fajta allegória inkább absztrakt dolgokat, mint tényleges eseményeket vagy személyeket szimbolizáló karaktereket és eseményeket használ. Például gyakori, hogy a fogalmi allegóriák írói olyan karaktereket használnak, akik bizonyos erkölcsi tulajdonságokat testesítenek meg, mint például a tisztaság vagy a szeretet. A legtöbb vallási és társadalmi allegória ebbe a kategóriába tartozik, mivel általában nem egy konkrét személyhez vagy történelmi eseményhez, hanem általánosabban valamilyen erényhez vagy erkölcstelenséghez van közük.
  • Chaucer Canterbury meséinek egyik történetében, a “The Pardoner’s Tale”-ben a Pardoner nevű szereplő azt állítja, hogy a kapzsiság minden rossz gyökere, és ezt egy olyan allegóriával szemlélteti, amelyben három részeg férfi elindul, hogy megtalálja a “Halál” nevű személyt, de helyette egy kisebb vagyont találnak aranyban. Végül egymást ölik meg, hogy az egész kincset megszerezzék. Azt mondhatjuk, hogy a három férfi a kapzsiságot testesíti meg.

Kétségtelenül lehetséges, és nem is ritka, hogy egy allegória írója mind a két allegóriatípusból merít elemeket.

Allegória vs. példázat

Az emberek gyakran összekeverik az allegóriákat a példázatokkal – egy másik, hasonló típusú történet, amely a jelentés közvetítéséhez erőteljesen használja a szimbolizmust. Valójában azonban a két kifejezés egészen mást jelent. Íme néhány kulcsfontosságú különbség az allegória és a példázat között:

• Erkölcsiség: A példázatok didaktikusak, ami azt jelenti, hogy a hallgatót tanítani akarják valamire. Ezért a példázatoknak mindig van erkölcsi tartalma vagy tanulsága. Például az olyan vallási személyiségek, mint Jézus és Buddha folyamatosan példázatokat használtak arra, hogy átadják másoknak a hitüket. Az allegóriáknak ezzel szemben nem mindig van erkölcsi mondanivalójuk: lehet, hogy egyszerűen arról szólnak, hogy egy történelmi eseményt egy bizonyos nézőpontból mesélnek el újra, vagy egy összetett gondolatot közvetítenek a világról anélkül, hogy tanulsággá tennék azt.
• Hosszúság:
• Finomság: Mivel a példázatok célja az erkölcsi lecke megtanítása, a példázat szimbolikus jelentése szinte mindig azonnal világos. A példázatokhoz hasonlóan az allegóriák is használhatnak nagyon nyers szimbolizmust – de a példázatokkal ellentétben egyes allegóriák annyira finomak lehetnek, hogy az olvasók nem is mindig veszik észre a szöveg szimbolikus jelentését.

Allegória példák

Allegória az irodalomban

Az allegória az egyik legrégebbi irodalmi forma, az írók régóta támaszkodnak az allegória azon képességére, hogy hatékonyan és diszkréten közvetítsen erkölcsi vagy politikai üzenetet.

Allegória George Orwell Állatfarmjában

Az Állatfarm egy politikai allegória. Egy bántalmazó gazda tulajdonában lévő farmon élő állatok történetét meséli el. Egy éjszaka az Öreg Major nevű vaddisznó összegyűjti a farm összes állatát. Tudván, hogy hamarosan meghal, az öreg őrnagy beszédet tart, amelyben feltárja az állatok előtt, hogy az emberek okozzák mindazt a szenvedést, amit az állatok elszenvednek. Az öreg őrnagy azt mondja, hogy minden állat egyenlő, és arra buzdítja őket, hogy fogjanak össze és lázadjanak. Az öreg őrnagy nem sokkal ezután meghal, de a farmon élő állatok eszméit az Animalizmus filozófiájává fejlesztik, és egy felkelés során legyőzik a bántalmazó gazdát, a farmot pedig “Állatfarm”-nak nevezik el. Ami ezután következik, az az állatok közötti politikai zűrzavar hosszú története: a disznók hatalomra jutnak, és maguk is elnyomó uralkodókká válnak, Old Major forradalmi kijelentését (“Minden állat egyenlő”) olyan értelmetlen kijelentésre módosítják, amely az uralmukat igazolja (“Minden állat egyenlő, de néhány állat egyenlőbb, mint mások”).

Az Állatfarm egy allegorikus történet a kommunizmusról, arról a politikai ideológiáról, amely az osztályok felszámolását és minden ember egyenlőségét hirdeti. Az öreg Major a kommunizmus atyáit, Karl Marxot és Vlagyimir Lenint szimbolizálja, míg a disznók képmutató uralkodó osztálya az orosz forradalmat követő szovjet kormányt. George Orwell valószínűleg azért választotta az allegorikus történetet a totalitarizmus támadására (ahelyett, hogy közvetlenül vagy kifejezetten támadta volna azt), mert a könyv megírásának idején (1944-45) ez olyan érzékeny politikai téma volt.”

Allegória John Milton Elveszett Paradicsom című művében

Az Elveszett Paradicsom II. könyvében a Bűn néven ismert szereplő leírja, hogyan szülte a Halált, miután a Sátán (vagy az ördög), aki a saját apja, teherbe ejtette. Története allegorikus, mert minden egyes szereplője erősen szimbolikus, ahogyan az egymáshoz való viszonyuk is. (A zsidó-keresztény hagyományban például a halál nem is létezett, amíg a Sátán bűnre nem csábította az első embereket. Ebben az értelemben a Sátán hozta létre a Bűnt, és a kettő együtt hozta létre a Halált). Ebben a részletben Milton leírja, hogy a Bűn szülte a Halált:

Végre ez az utálatos ivadék, akit te látsz
A saját nemzedéked, erőszakos utat tör
Tépte át bensőmet, hogy félelemmel és fájdalommal
Eltorzítva, egész alantas alakom így nőtt
Transform’d: De ő, az én vérbeli ellenségem
Előre tört, halálos Dárdájával hadonászva
Elpusztítani: menekültem, és Halált kiáltottam;
A pokol reszketett az ocsmány névre, és sóhajtott
Minden barlangjából, és visszhangzott a Halál.

Kiegészítő allegóriák az irodalomban

Néhány további híres allegorikus irodalmi mű és szimbolikus jelentésük:

• Edmund Spenser The Faerie Queene: Erkölcsi allegória I. Erzsébet királynő uralkodásáról és olyan lovagi erényekről, mint a mértékletesség.
• John Bunyan The Pilgrim’s Progress:
• Percy Bysshe Shelley: Prometheus Unbound:
• Franz Kafka: Metamorfózis: Egy társadalmi allegória a modern egyén társadalomban való elidegenedéséről.

Allegória a filozófiában

A filozófusok évezredek óta allegóriák segítségével fejezik ki nézeteiket, különösen azért, mert az allegorikus elbeszélések jól használhatóak olyan fogalmak szemléltetésére, amelyek egyébként túl elvontak lennének ahhoz, hogy könnyen meg lehessen őket magyarázni.

Szimbolizmus Platón barlangjában

Platón “A barlang allegóriája” az allegória klasszikus és jól ismert példája. Gondoljunk csak a következő sorokra, amelyeket Szókratész mondott:

Képzeljük el ezt: Az emberek a föld alatt élnek egy barlangszerű lakásban. Hosszan nyúlik a napfény felé a bejárata, amely felé az egész barlang gyűlik. Az emberek gyermekkoruk óta ebben a lakásban vannak, a lábuknál és a nyakuknál fogva megbilincselve… Így maradnak ugyanott, hogy csak egy dolgot nézzenek: azt, amivel az arcuk előtt találkoznak. De mivel meg vannak bilincselve, képtelenek elfordítani a fejüket.”

A párbeszéd későbbi részében kiderül, hogy Szókratész képzeletbeli foglyai valójában az átlagember szimbolikus ábrázolásai. A barlangjában lévő foglyok csak azt érzékelhetik, amit a körülményeik diktálnak – például amíg rabságban vannak, nem képesek érzékelni a napot. Hasonlóképpen az emberek sem juthatnak hozzá bizonyos információkhoz a világegyetemről, ha csak az érzékeikre hagyatkoznak. Platón tehát egy magasabb valóság létezését tételezi fel, amely mindaddig elképzelhetetlen, amíg az emberek azt hiszik, hogy csak az a valóságos, amit képesek érzékelni.”

Allegória a filmben

A történelmi alakokat vagy erkölcsi tulajdonságokat szimbólumok sorozatán keresztül ábrázoló allegorikus filmeknek hosszú hagyománya van.

Allegória a Pán labirintusában

Guillermo del Toro 2006-os sötét fantasyfilmje az 1930-as évek spanyol polgárháborúja idején játszódik, és egy Ofelia nevű lány utazását meséli el egy tündéri alvilágba, amelyet az otthona közelében fedez fel. A kísérteties zárójelenetben a fiatal Ofelia nem hajlandó ártani egy ártatlan embernek, még akkor sem, ha ez egy mitikus őzike által ígért királyságába, és végül az életébe kerül. Bár a film egyik szereplője sem valós történelmi személyiség, mégis a spanyol polgárháború ellentétes oldalait szimbolizálják. Ha Ofelia a zsarnoksággal szembeni spanyol ellenállás allegorikus alakja, akkor számító mostohaapja (aki kapitányként az ország katonai diktátorának oldalán áll) a spanyol tisztviselők mindent felemésztő hatalomvágyát és a diktatúra eszméi iránti vak hűséget képviseli.

Miért döntenek az írók allegóriák írása mellett?

A szerzők számos okból dönthetnek allegóriák írása mellett, és természetesen lehetséges, hogy egy szerző az alábbi okok közül egynél több okból is allegóriát ír.

• Hogy egy vitatott témával foglalkozzon: Vannak bizonyos témák, amelyeket nehéz közvetlenül írásban megvitatni – például túl ellentmondásos vagy udvariatlan lehet közvetlenül utalni az érzékeny és folyamatban lévő politikai fejleményekre. Mivel az allegória egy másik történet mögé rejti kommentárját, megkönnyítheti az író számára, hogy a közönség felbosszantása nélkül fejtse ki álláspontját.
• Valamit érdekesebbé tenni: Az olvasók talán nehezen tudnának odafigyelni egy olyan esszére, amely mondjuk arról szól, hogyan kell helyesen viselkedni, hogy elérjük a mennyországot, vagy a Szovjetunió gonoszságairól. A Zarándoklat a 17. században és az Állatfarm a 20. században mindkét témát allegóriával dolgozta fel, és rendkívüli népszerűségre tett szert. Azáltal, hogy az írók olyan történetet mutatnak be, amely egy erkölcsöt vagy gondolatot illusztrál, ahelyett, hogy közvetlenül magyarázná azt, az írók elérhetik, hogy a közönségük nagyobb valószínűséggel fogadja el – és végül el is fogadja – az üzenetet, amelyet közvetíteni próbálnak.
• Valamit érthetőbbé tenni: Az allegóriák az összetett gondolatokat konkretizálhatják, és ezáltal érthetőbbé tehetik az olvasók számára. Platón A barlang allegóriája például egyszerre illusztrál egy összetett filozófiai gondolatot a valóságról és egy hasonlóan összetett pszichológiai tanulságot arról, hogy az emberek miként állnak ellen egy ismeretlen igazság meghallásának. Az allegória mindezt megragadja, és mindkét gondolatot emészthetőbbé teszi.
• Mert szórakoztató:

Más hasznos allegóriaforrások

• Az allegória olvasása (és írása) olyan lehet, mint egy kis rejtvény megoldása, ahol a történet minden elemének van egy megfejtendő második jelentése.

Az allegóriáról szóló Wikipedia-oldal: Meglehetősen tágan értelmezi az allegóriát, amely figyelmen kívül hagyja a kritikusok által elfogadott és az útmutatónkban tükröződő elbeszélésközpontúságot. Mégis, ez egy jó áttekintés a klasszikus allegóriákról, hasznos értekezéssel a festészetben megjelenő vizuális allegóriáról.

Slate’s “Save the Allegory!”: Egy személyesebb látásmód az irodalmi eszközről, világosan érzékeltetve, hogy mi nem allegória. Jó olvasmány, miután eltöltöttél egy kis időt a klasszikus allegóriák megismerésével, mint például Spenser The Faerie Queene című műve.

Taste of Cinema 10 briliáns film, amelyeket társadalmi és politikai kérdések allegóriájaként használtak:

Wikipedia bejegyzés a Pilgrim’s Progress-ről: Hasznos lista, amely aláhúzza, hogy az allegória olyan finom lehet, hogy egyes nézők még akkor sem veszik észre, hogy egy történet allegória, ha már tucatszor hallották.

Wikipedia bejegyzés a Pilgrim’s Progress-ről: A bejegyzés nagyon részletesen foglalkozik az allegórián belüli szimbolizmussal.