Az aktív hallgatás olyan készség, amelyet gyakorlással lehet elsajátítani és fejleszteni. Az aktív hallgatás elsajátítása azonban nehéz lehet, ezért időbe és türelembe telik a fejlesztése.
Az “aktív hallgatás”, ahogy a neve is mutatja, aktív hallgatóságot jelent. Vagyis teljes mértékben arra koncentrálni, amit mondanak, ahelyett, hogy csak passzívan “meghallgatnánk” a beszélő üzenetét.
Az aktív hallgatás magában foglalja az összes érzékszervvel való odafigyelést. Amellett, hogy teljes figyelmet szentelünk a beszélőnek, fontos, hogy az “aktív hallgató” “lássa” is, hogy figyel – különben a beszélő arra következtethet, hogy amiről beszél, az nem érdekli a hallgatót.
Az érdeklődést verbális és nonverbális üzenetekkel is lehet közvetíteni a beszélő felé, például szemkontaktus fenntartásával, fejbiccentéssel és mosollyal, egyetértő “Igen” vagy egyszerűen “Mmm hmm” mondással, hogy a folytatásra ösztönözzük. Ezzel a “visszajelzéssel” a beszélő általában nyugodtabbnak érzi magát, és így könnyebben, nyíltabban és őszintébben kommunikál.
A hallgatás a személyközi kommunikációs készségek legalapvetőbb összetevője.
A hallgatás nem olyasmi, ami csak úgy megtörténik (ez a hallás), a hallgatás aktív folyamat, amelynek során tudatos döntést hozunk arról, hogy meghallgatjuk és megértjük a beszélő üzeneteit.
A hallgatónak semlegesnek és ítélkezésmentesnek kell maradnia, ez azt jelenti, hogy igyekezzünk nem állást foglalni vagy véleményt formálni, különösen a beszélgetés elején. Az aktív hallgatás a türelemről is szól – a szüneteket és a rövid hallgatási időszakokat el kell fogadni.
A hallgatóknak nem szabad kísértésbe esniük, hogy minden alkalommal, amikor néhány másodpercnyi csend van, kérdésekkel vagy megjegyzésekkel ugorjanak be. Az aktív hallgatás magában foglalja, hogy időt adunk a másiknak arra, hogy feltárja gondolatait és érzéseit, ezért erre megfelelő időt kell hagyni neki.
Az aktív hallgatás nemcsak azt jelenti, hogy teljes mértékben a beszélőre koncentrálunk, hanem azt is, hogy aktívan mutatjuk a hallgatás verbális és nonverbális jeleit.
A beszélők általában azt szeretnék, ha a hallgatók azáltal tanúsítanák az “aktív hallgatást”, hogy megfelelően reagálnak arra, amit mondanak. A hallgatásra adott megfelelő válaszok lehetnek verbálisak és nem verbálisak is, amelyekre az alábbiakban találunk példákat:
Az aktív hallgatás jelei
A figyelmes vagy aktív hallgatás nem verbális jelei
Ez a hallgatás nem verbális jeleinek általános listája, más szóval a figyelmes emberek nagyobb valószínűséggel mutatnak legalább néhányat ezek közül a jelek közül. Ezek a jelek azonban nem minden helyzetben és nem minden kultúrában megfelelőek.
Mosoly
Egy kis mosoly jelezheti, hogy a hallgató odafigyel az elhangzottakra, vagy azt, hogy egyetért vagy örül a kapott üzeneteknek. A fejbiccentéssel kombinálva a mosoly erőteljesen megerősítheti, hogy az üzeneteket meghallgatják és megértik.
Szemkontaktus
Normális és általában bátorító, ha a hallgató a beszélőre néz. A szemkontaktus azonban megfélemlítő lehet, különösen a félénkebb beszélők számára – mérje fel, hogy az adott helyzetben mennyi szemkontaktus a megfelelő. Kombinálja a szemkontaktust mosollyal és más nonverbális üzenetekkel, hogy bátorítsa a beszélőt.
Tartás
A testtartás az interperszonális interakciókban sokat elárulhat az adóról és a befogadóról. A figyelmes hallgató hajlamos arra, hogy ülés közben kissé előre vagy oldalra dőljön. Az aktív hallgatás egyéb jelei lehetnek a fej enyhe lejtése vagy a fej egyik kezére támasztása.
Tükrözés
A beszélő által használt arckifejezések automatikus tükrözése/tükrözése a figyelmes hallgatás jele lehet. Ezek a tükröződő arckifejezések segíthetnek az együttérzés és az empátia kimutatásában érzelmesebb helyzetekben. Az arckifejezések tudatos utánzására tett kísérlet (azaz a kifejezések nem automatikus tükrözése) a figyelmetlenség jele lehet.
A figyelemelterelés
Az aktív hallgató nem hagyja magát elterelni, ezért tartózkodik a nyugtalanságtól, az órára vagy órára nézéstől, a firkálástól, a hajával való játéktól vagy a körmének piszkálásától.
Lásd oldalainkat: Nem verbális kommunikáció, testbeszéd és személyes megjelenés további információkért.
Figyeljen arra, hogy:
Tökéletesen lehetséges megtanulni és utánozni az aktív hallgatás nem verbális jeleit, miközben valójában egyáltalán nem figyelünk.
A hallgatás és a megértés verbális jeleit nehezebb utánozni.
A figyelmes vagy aktív hallgatás verbális jelei
Pozitív megerősítés
Bár a figyelem erős jele, a pozitív verbális megerősítés alkalmazásakor óvatosan kell eljárni.
Bár egyes pozitív bátorító szavak hasznosak lehetnek a beszélő számára, a hallgatónak takarékosan kell használnia őket, hogy ne vonják el a figyelmet az elhangzottakról, és ne helyezzenek felesleges hangsúlyt az üzenet egyes részeire.
A szavak és kifejezések alkalmi és gyakori használata, mint például:: “nagyon jó”, “igen” vagy “valóban” irritálóvá válhat a beszélő számára. Általában jobb, ha részletezzük és megmagyarázzuk, miért értünk egyet egy bizonyos ponttal.
Emlékezés
Az emberi elme köztudottan rosszul emlékszik a részletekre, különösen hosszabb időn keresztül.
Azzal azonban, hogy megjegyzünk néhány kulcsfontosságú pontot, vagy akár a beszélő nevét, megerősíthetjük, hogy a küldött üzeneteket megkaptuk és megértettük – vagyis a hallgatás sikeres volt. A korábbi beszélgetésekből származó részletek, ötletek és fogalmak felidézése azt bizonyítja, hogy a figyelmet fenntartották, és valószínűleg a beszélőt a folytatásra ösztönzi. Hosszabb eszmecserék során célszerű lehet nagyon rövid jegyzeteket készíteni, hogy a későbbi kérdezés vagy tisztázás során az emlékezetet felfrissítsék.
Lásd oldalunkat:
Kérdezés
A hallgató a megfelelő kérdések feltevésével és/vagy a beszélő által elmondottakra építő vagy azok tisztázását segítő kijelentésekkel bizonyíthatja, hogy odafigyelt. Azzal, hogy a hallgató releváns kérdéseket tesz fel, azt is megerősíti, hogy érdekli, amit a beszélő mondott.
Lásd oldalainkat: Questioning és Types of Question for more information.
Reflection
A reflexió a beszélő által elmondottak szoros megismétlése vagy átfogalmazása a megértés bizonyítására. A reflexió erőteljes készség, amely megerősítheti a beszélő üzenetét és demonstrálhatja a megértést.
Lásd oldalunkat: Reflexió.
Magyarázás
A magyarázkodás során kérdéseket teszünk fel a beszélőnek, hogy megbizonyosodjunk a helyes üzenet átvételéről. A pontosítás általában nyitott kérdések használatával történik, ami lehetővé teszi a beszélő számára, hogy szükség szerint bővebben kifejtsen bizonyos pontokat.
Lásd a pontosításról szóló oldalunkat.
Summarizáció
Az elhangzottak összefoglalásának visszamondása a beszélőnek olyan technika, amelyet a hallgató arra használ, hogy saját szavaival megismételje az elhangzottakat. Az összegzés során a befogadott üzenet főbb pontjait vesszük át, és azokat logikus és világos módon megismételjük, lehetőséget adva a beszélőnek, hogy szükség esetén korrigáljon.
További olvasnivaló a szükséges készségekből
Kommunikációs készségek e-könyveink
Tudjon meg többet a legfontosabb kommunikációs készségekről, amelyekre szüksége van ahhoz, hogy hatékonyabb kommunikátor legyen.
Előzőkönyveink ideálisak mindazok számára, akik szeretnék megismerni vagy fejleszteni a személyközi készségeiket, és tele vannak könnyen követhető, gyakorlatias információkkal.
Tovább a hallgatásról:
Hallgatási készségek | A hallgatás 10 alapelve
A hallgatás típusai | Hatástalan hallgatás