Egyrészt másképp néznek ki. Az akvárium kötöttségeitől megszabadulva az aranyhalak lábgolyó nagyságúra nőnek. Néhány generáción belül visszatérnek a természetes sárga és barna színükhöz, a tenyésztők által elérni kívánt élénk narancssárga helyett.
Az ökológiai rémálom is. Az aranyhalak végigúsznak a tavak és folyók fenekén, kitépik a növényzetet, megzavarják az üledéket, és olyan tápanyagokat bocsátanak ki, amelyek túlzott algásodást váltanak ki. Széleskörűen táplálkoznak, algákat, apró gerincteleneket és halikrákat fogyasztanak. Ráadásul egzotikus betegségeket és parazitákat terjesztenek.
A nőstények évente akár 40 000 ikrát is termelnek – sokkal többet, mint a legtöbb édesvízi halfaj -, és képesek kereszteződni más vadon élő pontyfajokkal. Mivel nincsenek természetes ragadozók, az aranyhal-ivadékok nagy része túléli a szaporodóképes kort, folytatva a féktelen túlszaporodás körforgását.
Hogyan lehet tehát tartósan megszabadulni tőlük? Ha egyszer már megtelepedtek valahol, az aranyhalak kiirtása közismerten nehéz vállalkozás – ezért a Murdoch tudósai nemrég egy éven át követték a halak mozgását a Vasse-ban. A múlt hónapban a The Ecology of Freshwater Fish című folyóiratban megjelent tanulmányuk néhány váratlan eredményt hozott.
Először is, az aranyhalak hosszútávú úszók – Dr. Beatty csapata látta, hogy az aranyhalak rutinszerűen több futballpálya hosszát is megteszik egy nap alatt, sőt, megfigyeltek olyan halat, amely egy év alatt több mint 140 mérföldet tett meg.
Másrészt, az aranyhalak ívás céljából vándorolnak. Így van, ugyanazok a halak, amelyeket gyakran apró tálkákban tartanak, körbe-körbe úszva, a szaporodási időszakban tömegesen navigálnak egy csatornán kívüli vizes élőhelyre.
Ez talán meglepő felfedezés egy háziasított faj esetében, de ez a viselkedés veleszületettnek tűnik, mondta Dr. Beatty, és arra utal, hogy az aranyhalak komplex kognitív képességekkel rendelkeznek.