A légzésvizsgálat eredményeinek megértése
Az orvos többféleképpen is meg tudja állapítani, hogy a tüdeje megfelelően működik. Először is, az orvos sztetoszkóp segítségével fizikális vizsgálatot végezhet. Az orvos meghallgatja, hogy bármelyik “légzési hang” rendellenes-e. Például a sípoló légzés, egy magas hang, amelyet a szűk légutakon keresztül történő légáramlás okoz, példa a rendellenes hangokra. Az orvos mellkasröntgennel vagy CT-vizsgálattal képet is készíthet a tüdejéről, hogy a tüdő szerkezetében lévő rendellenességeket, például fertőzést, például tüdőgyulladást keressen. Ez a két vizsgálat azonban még mindig kihagyhat fontos problémákat. Emiatt gyakran végeznek egy légzésvizsgálatot, az úgynevezett spirometriát, a tüdő egészségének további értékelésére.
A spirometria meg tudja mondani, hogy mennyi levegő jut a tüdőbe, és milyen gyorsan történik a levegő be- és kilégzése a tüdőben (légáramlás). 
A spirometriás vizsgálat (más néven “tüdőfunkciós vizsgálat”) egyik előnye, hogy a tüdőfunkció rendellenességeinek kimutatására akkor is képes, ha a betegség jelei vagy tünetei nem észlelhetők. Erre példa lehet egy légszomj nélküli cigarettázó, aki enyhe légzéscsökkenést mutat. Ebben az esetben a spirometriás vizsgálat korai stádiumban (a tünetek megjelenése előtt) észleli a betegséget, így a kezelés (és ebben az esetben a dohányzásról való leszokás) korábban megkezdhető. A spirometria az orvosi diagnózis felállításában is segíthet, ha a betegség jelei vagy tünetei nyilvánvalóak. Erre példa lehet egy olyan személy, akinél ziháló légzés alakult ki. Ha a sípoló légzéssel együtt csökkent légáramlást észlelünk, ez asztmára utalhat. A spirometria az orvosi kezelés hatékonyságának értékelésére is használható. Ha gyógyszert adnak a szűkült légutak megnyitására, azt spirometriával kell ellenőrizni, hogy a normális légáramlás helyreálljon.
A spirometriát mélyen belégzéssel és erőteljes kilégzéssel végzik egy spirométerbe (a tüdőfunkció különböző méréseit rögzítő eszköz). A spirometria eredményeinek értelmezésében két mérés döntő fontosságú. Az első az úgynevezett erőltetett vitálkapacitás (FVC). Ez a tüdő méretének mérése (literben), és a tüdőben lévő levegőnek azt a mennyiségét jelenti, amelyet egy mély belégzést követően ki lehet lélegezni. A második az erőltetett kilégzési térfogat-egy másodperc (FEV1). Ez azt méri, hogy egy mély belégzést követően egy másodperc alatt mennyi levegőt lehet kilélegezni. A spirometriás vizsgálat eredményein egy másik számot is látni fog — a FEV1/ FVC arányt. Ez a szám a tüdőméret (FVC) egy másodperc alatt kilélegezhető százalékát mutatja. Ha például a FEV1 4, az FVC pedig 5, akkor a FEV1/ FVC arány 4/5 vagy 80%. Ez azt jelenti, hogy az egyén a tüdőbe belélegzett levegő 80%-át tudja kilélegezni egy másodperc alatt.
A három legfontosabb spirometriás mérést (FVC, FEV1 és FEV1/FVC arány) egy adott egyén esetében referenciaértékekkel hasonlítják össze. A referenciaérték egészséges, normális tüdőfunkciójú egyéneken alapul, és azt mondja meg az orvosnak, hogy milyen értékek várhatóak egy azonos nemű, korú és magasságú személy esetében. A referenciaértéket a spirometriás leletén a “referencia” vagy “előre jelzett” értékkel jelölt oszlopot keresse.
A spirometriás eredmények értelmezéséhez az egyén mért értékének és a referenciaértéknek az összehasonlítása szükséges. Ha az FVC és a FEV1 a referenciaérték 80%-án belül van, az eredmények normálisnak tekinthetők. A FEV1/FVC arány normális értéke 70% (65 évesnél idősebbeknél 65%). A referenciaértékhez képest az alacsonyabb mért érték súlyosabb tüdőbetegségnek felel meg. (Lásd az alábbi táblázatot.)
| SPIROMETRIÁS TESZT | NORMÁLIS | ABNORMÁLIS | |
| FVC és FEV1 | Egyenlő vagy nagyobb, mint 80% | Enyhe Mérsékelt Súlyos |
70-79% 60-.69% kisebb, mint 60% |
| FEV1/FVC | Egyenlő vagy nagyobb, mint 70% | Enyhe Mérsékelt Súlyos |
60-69% 50-59% kisebb, mint 50% |
Restruktív tüdőbetegségek okozhatnak kóros FVC értéket. Ez azt jelenti, hogy a tüdő korlátozva van abban, hogy normális légtérfogatáig kitöltse a levegőt. Az azbesztózis (a tüdő azbesztnek való kitettség miatti hegesedése) egy példa a korlátozó tüdőbetegségre. A FEV1 és a FEV1/FVC rendellenességei a tüdőn keresztül történő légáramlás csökkenésének következményei, amelyet obstruktív tüdőbetegségek okozhatnak. Obstruktív betegségekre példa az emphysema és az asztma. Olyan helyzetek is előfordulhatnak, amikor mind restriktív, mind obstruktív betegségek jelen vannak.