Számomra az anyasághoz hozzátartozik, hogy a gyerekeim játékait ugyanúgy élvezem, mint ők. Természetes kíváncsiságom arra késztet, hogy elgondolkodjam, vajon honnan származik egy csomó ilyen játék. És nemrég megnéztem a hulahoppkarikát. A közhiedelem szerint a hulahoppkarikát először a Wham-O Toy Company gyártotta. Ez csak részben igaz: A Wham-O volt az első cég, amely tömegesen forgalmazta élénk színű műanyag hulahoppkarikáját az Egyesült Államokban.
Ha tehát nem a Wham-O srácai találták fel a hulahoppkarikát, akkor honnan származik?
Ténylegesen sok helyről. Már i.e. 3000-ben az egyiptomiak nádat és rattant hajlítottak körökké. Ezeket a karikákat a derekuk körül lengették, egy bottal a földön tolták, vagy a levegőbe dobták. Görögországban a szőlőkarikákat nemcsak játékként, hanem edzőeszközként is használták azok számára, akik nem voltak elég erősek egy keményebb edzéshez – vagy akiknek a tógájukban túl szűk volt a helyük. Később a görög és a római gyerekek is fémhulladék csíkokból készült karikákkal játszottak.
Az észak-amerikai kontinensen az eszkimó gyerekek karikákat használtak a szigonyozás elsajátítására; egy karikát tekertek, majd megpróbáltak átdobni rajta egy rudat. A célba dobásnak ez a szórakoztató formája sok First Nation és indián őslakos számára is segített megtanítani a pontosságot. A lakoták számára azonban a karika extra jelentőséggel bír, mivel az élet körforgását szimbolizálja. Akár harminc karikát is használhat egy személy, aki a karikás táncot végzi. A táncos a karikákat a történetmesélés kellékeként használja, pörgeti vagy tartja őket, hogy állatokká és a történet más elemeivé alakuljon át.
A házi készítésű karikák a tizennegyedik században kezdtek felbukkanni az angol háztartásokban, és minden korosztály használta őket. A “karikázás” olyan őrületté vált, amely végigsöpört az országon, egészen addig, amíg a brit orvosok a hátfájástól kezdve a szívrohamig mindenért a karikák használatát kezdték okolni. Háromszáz évvel később számos kultúrában volt valamilyen karikás játék, de csak akkor kapta a játék azt a nevet, amelyet mindannyian ismerünk, amikor brit tengerészek meglátogatták a Hawaii-szigeteket. A tengerészek látták a hagyományos hulatáncot, felismerték a hasonló csípőmozgásokat, és megszületett a hula hoop elnevezés.
A 20. század elején a karika modern változata bambuszból készült. Az ausztrál iskolások a hulahoppkarikát gyakorlóeszközként használták. Hamarosan a kereslet olyan nagy lett, hogy felkeltette két amerikai játékgyártó, Richard P. Knerr és Arthur “Spud” Melin, a Wham-O alapítóinak figyelmét. Elkezdték gyártani a műanyag karikákat élénk színekben, darabonként 1,98 dollárért, és megszületett az őrület. 1958-ban, négy hónap alatt huszonötmillió Wham-O Hula Hoops®-ot adtak el. Knerr és Melin levédette a Hula Hoop® nevet, de magát a karikát nem tudták levédetni, mert az olyan ősi találmány.
A Hula Hoopok világszerte népszerűek, de egyszer betiltották őket Japánban illetlenség miatt, Oroszországban pedig azért, mert “az amerikai kultúra ürességét” példázzák. Bár a hóbort elhalványult, vannak versenyek az egyszerre legtöbb karikát pörgetett karikákért (jelenleg 105) és a zenére előadott freestyle hula hooping bemutatókért. Fiatal és idős rajongók egyaránt használják a hulahoppkarikát szórakozásra és testmozgásra, ahogy azt már közel háromezer éve teszik.”
Cie McCullough Buschle szobrász, két gyermeke és egy Einstein nevű kiskutya van. A Speculative Fiction rajongója és az Olvasás a jövőért Facebook-oldal adminisztrátora. Egyéb geek érdeklődési köre a történelem kutatása a mindennapi tárgyakon keresztül és a nagyon menő tudomány.