Tudta, hogy a hagyományos orvosi fehér köpeny, amit valószínűleg az orvosához társít, valójában egy olyan megjelenés, amit az orvosok egy másik szakmától “kölcsönöztek”? Még az orvoslás kezdeti időszakában, hogy némi vélt legitimitást adjanak az orvos címnek, a fehér köpenyes megjelenést a kemény tudományokban dolgozó kollégáinktól vették át, akik tényleges kísérleteket végeztek a laboratóriumban. Ha emlékszik, amit mi, orvosok “fehér köpenynek” nevezünk, az valójában csak egy egyszerű laboratóriumi köpeny, amelyet a vegyészek, gyógyszerészek és a Macy’s Clinique pultja mögötti eladók viseltek évekig!
Az 1800-as évek végéig az orvosok főként feketét viseltek, mert mire egy orvos a helyszínre érkezett, az általános helyzet általában meglehetősen komor volt. A történelemnek abban az időszakában az orvostudomány még nem volt igazi tudomány: A betegségek valódi gyógymódjai ritkák voltak, a sebészeti beavatkozásokat pedig utcai ruhában végezték. Nem voltak antibiotikumok, és még nem ismertük az egész antiszeptikus dolgot. Ha valaki megbetegedett, néha megjelent egy komoly kinézetű, feketébe öltözött férfi, és a beteg gyakran hamarosan meghalt.
Mindez a 20. század fordulója körül változott meg, amikor először Európában, majd néhány évvel később az Egyesült Államokban is meghonosodott a betegséget okozó baktériumok fogalma és a fertőzés megelőzése a megfelelő fertőtlenítéssel. Az orvosok öltözködési szabályai ennek megfelelően megváltoztak, és megszületett az új, tiszta, fehér köpenyes megjelenés.
A fehér köpenyekről már írtam korábban. Bár a fehér köpeny még mindig az orvosokkal kapcsolatos legfőbb szimbólum, aligha csak orvosok viselik! Valójában sétáljon végig bármelyik kórházban, és bármerre is megy, fehér köpenyesek seregét fogja látni. A fehér köpeny ma már a kórházi elbocsátást tervezők, a kórlapok megfelelőségét ellenőrzők, a szociális munkások, az ápolási adminisztrátorok és szinte bárki más, aki egy beteggel találkozhat, alapértelmezett öltözéke. A múltban a fehér köpenyekről alkotott véleményem inkább rövidlátó és területi jellegű volt, talán a nagy fájdalmak miatt, amelyeken nekünk, orvosoknak keresztül kell mennünk, hogy kiérdemeljük a hosszú fehér köpenyünket. Most, hogy idősebb és bölcsebb vagyok, más következtetésre jutottam:
Miért gondolom így? Nos, kiderült, hogy a fehér köpenyeket ritkán mossák, és a kórházi környezetben betegségeket terjeszthetnek betegről betegre! Már jó ideje ismert, hogy az olyan ruhadarabok, mint a fehér köpenyek, nyakkendők és ingek képesek baktériumokkal megtelepedni, amikor a betegekkel és a kórházi felületekkel érintkeznek. Egy tanulmány szerint a kórházban viselt fehér köpenyek akár 42 százaléka is pozitív volt a potenciálisan káros Gram-negatív baktériumokra! Ha tehát jobban érdekli, hogy ne terjesszen betegségeket a kórházban a már amúgy is beteg betegei között, mint a hagyományos szakmai megjelenés fenntartása, akkor bölcsen tenné, ha levetné a fehér köpenyt!
A fehér köpeny kedvelőinek egy lehetséges megoldás a problémára az lenne, ha gyakrabban mosná a szeretett fehér köpenyt. A megfelelő mosási gyakoriságnak azonban napi szintűnek kellene lennie, hiszen tudjuk, hogy a ruhák baktériumos megtelepedése már néhány óra viselés után megtörténik a kórházban! De ki fogja kimosni ezt a sok fehér köpenyt? És melyik orvosnak van ideje a piszkos fehér köpeny napi cseréjével foglalkozni egy tiszta köpenyre? Vajon a több százezer fehér köpeny napi szintű mosása országszerte jó fenntartható megközelítése a problémának? Gondoljunk csak a környezetre és a gazdaságra háruló költségekre… biztos, hogy ez egy maroknyi új, teljes munkaidős állást teremt az ország minden kórházának mosodájában, de most már közelítünk az abszurditás definíciójához.
Most, hogy minden tisztességes legyen, a fehér köpeny csak egy kis része a kórházi betegségterjesztés problémájának. A rossz kézhigiénia valószínűleg az első számú bűnös, ezt követik a sztetoszkópok, a vérnyomásmérő mandzsetták, a nyakkendők, a kórházi adatvédelmi függönyök, a telefonok, a tabletek és a számítógépek – hogy csak néhány dolgot említsünk, amelyek betegről betegre terjeszthetik a kórokozókat!
De mi van akkor, amikor fehér köpenyt kell viselnünk? A legtöbb kórháznak van egy olyan szabályzata, hogy a műtőszobai műtősruhát nem lehet a műtőtermen kívül viselni anélkül, hogy fehér köpeny ne takarná azt! Ez a szabályzat állítólag azért szükséges, hogy megfeleljen valamilyen szabálynak, amelyet valamelyik, a kórházakat irányító szabályozó testület ír elő. Van-e értelme megkövetelni, hogy egy baktériumokkal teli és ritkán mosott ruhadarabot vegyünk fel a feltehetően tiszta műtősruhánk takarására, azzal a szándékkal, hogy a műtősruhánkat tisztán tartsuk és elkerüljük a baktériumokat? Talán ahelyett, hogy koszos fehér köpenybe burkolóznánk, nekünk, műtősöknek, akik műtősruhát viselünk, inkább eldobható műtősköpenyt kellene viselnünk, hasonlóan aneszteziológus kollégáinkhoz, amikor a műtőn kívül tartózkodnak.
A fenti problémák megoldására néhány európai országban elfogadták a “könyök alatt csupasz” öltözködési előírást a klinikusok számára. Ez távol tartja a bosszantó baktériumokat a hosszú fehér köpenyek ujjától, és megkönnyíti a kézmosást is. Talán valami ilyesmit kellene elfogadnunk itt az Egyesült Államokban is. Aztán ha Ön professzori típusú orvos, és szeretne formálisabb lenni, de felismeri azt a tényt is, hogy a hosszú nyakkendők mindenhol lógnak, és virtuális Petri-csészeként funkcionálnak a nyakán, akkor mindig viselhet csokornyakkendőt. Rövid ujjak és csokornyakkendő: az új, friss megjelenés az orvosok számára mindenütt! (A zsebvédő nem kötelező.)
Frederick Gandolfo gasztroenterológus és a Precision Digestive Care alapítója. Blogja a Retroflexions.
Image credit: .com