Norvégia, Svédország és Dánia egy időben egy ország volt. Mindegyik az ó-norvég nyelvből származik, amelyet “viking nyelvként” emlegetnek. Mi azonban elsősorban a svéd és a norvég nyelv között helyezzük át a hangsúlyt. A Norvégia és Svédország közötti ingázásom során többször is feltűnt, hogy mennyire hasonlóak a nyelvek.
A kérdőszavak közvetlenül lefordítva a következők:
Vad-Hva-Mi
Var- Hvor-Hol
Vem-Hvem-Ki
När-Når-Mikor
Värfor-Hvorfor-Miért
A plusz betűket írásban így fejezik ki:
Norvégül: å, æ, ø
Svédül: å, ä, ö
Norvégül olyan ó-norvég kiindulópontú kifejezéseket használnak, amelyek szilárdan azonosulnak a svéd nyelvvel. Ennek eredményeként a “talán” norvégul kanskje, svédül kanske, a “nem” norvégul nei, svédül nej. Mind a norvég és a svéd a finom “k”, így míg a norvég szó a “szerelem”, kjærlighet, kiejtése közelebb áll a svéd kärlek, a “k” mind a norvég és a svéd artikulálódik, mint egy “sh” hang.
Ez nagyon gyakori, hogy a norvégok érteni svéd, de a svédek általában akkor van egy nehéz megérteni norvégok. El kell gondolkodni azon, hogy miért van ez így? A norvég gyerekek kora gyermekkorukban gyakran találkoznak svéd gyerekműsorokkal a televízióban, mint például a Pippi Långstrump és az Emil i Lönneberga. Ezeket a tévéműsorokat nem fordítják le norvég nyelvre, hanem a svéd anyanyelvükön tartják őket. Az, hogy a norvégok már kora gyermekkorukban svéd műsorokkal találkoznak, segít áthidalni a két nyelv közötti szakadékot. Ezenkívül Norvégiában a norvég nyelvnek két hivatalos írott formája van, a bokmål és a nynorsk. Különböző különböző dialektusokkal, amelyek hasonlóak lehetnek a svédhez vagy a dánhoz, attól függően, hogy Norvégia melyik részén járunk.