Könyvespolc

Klinikai jelentőség

A pajzsmirigy megnagyobbodása leggyakrabban az agyalapi mirigy TSH-szekréciójának vagy a TSH-szerű immunglobulinok limfociták általi fokozott termelésének eredménye. Ezenkívül számos gyulladásos, infiltratív és daganatos betegség okozhat strúmát. A fizikális vizsgálat lehetővé teszi a klinikus számára, hogy különbséget tegyen ezen lehetőségek között.

Az agyalapi mirigy leggyakrabban felesleges mennyiségű TSH-t választ ki, hogy kompenzálja a pajzsmirigyhormon-bioszintézis hiányát. Kezdetben a TSH a pajzsmirigy szimmetrikus megnagyobbodását okozza. Idővel a mirigy aszimmetrikussá és multinodulárissá válhat. A multinoduláris mirigyben egy domináns csomó hasonlíthat daganatos folyamatra. A TSH-stimulációt utánzó immunglobulinok szintén szimmetrikus strúmát okoznak, de mivel a hormon bioszintézise nem hibás, tirotoxikózis alakulhat ki. Ezek a strúmák meglehetősen vaszkulárissá válnak, és bruitot és thrillt manifesztálhatnak. Ha autoimmun pajzsmirigybetegségben a “destruktív” immunglobulin dominál, jellegzetes finoman csomós (“macskaköves”) textúrát érezhetünk. Az autoimmun pajzsmirigybetegség a daganattól megkülönböztethetetlen uninoduláris vagy multinoduláris elváltozásokat is produkálhat. Bár az autoimmun struma ritkán fájdalmas, a gyulladásos betegségek jellemzően érzékeny strumával járnak. A szubakut thyreoiditis, a leggyakoribb gyulladásos pajzsmirigybetegség általában az egész mirigyet megnagyobbítja, de domináns tömeggel is jelentkezhet. A heveny bakteriális fertőzések, bár fokálisabbak, könnyen megkülönböztethetők kiváló érzékenységükről és a feletti bőr melegségéről és bőrpírjáról.

Noha egy diffúzan kóros mirigyben lévő domináns csomó rosszindulatú daganatot is rejthet, az orvos leggyakrabban egy egyébként normális mirigyben lévő magányos csomó esetén gondolkodik el ezen a diagnosztikus lehetőségen. Ezek a tapintható eltérések további vizsgálatot tesznek szükségessé, amely magában foglalhat szonográfiát, radionuklidos vizsgálatot vagy lehetőleg mikroszkópos szövetvizsgálatot. Az egyes diagnosztikai manőverek relatív előnyeit máshol részletesen leírták.

A golyva önmagában nem feltétlenül jelenti azt, hogy a mirigy rendellenes mennyiségű pajzsmirigyhormonnal látja el a szervezetet. Ha a pajzsmirigyműködés ily módon megváltozik, a páciens a pajzsmirigyhormon túlzott vagy hiányos perifériás hatásai következtében szisztémás manifesztációkkal jelentkezik. A 138.1. táblázat felsorolja a keringő pajzsmirigyhormon túlzott mennyiségéből eredő gyakori tüneteket és jeleket. Sok betegnél ezek közül a tünetek közül több is előfordul, és ritka, hogy klinikailag jelentős tireotoxikózisban mindegyik hiányzik. A pajzsmirigy túlműködés leggyakrabban a pajzsmirigy-stimuláló immunglobulinok autoimmun termeléséből ered, és Amerikában Graves-kór néven ismert. A noduláris strúmák is okozhatnak pajzsmirigy túlműködést a pajzsmirigyhormon túlzott “autonóm” termelődése következtében. A szoliter toxikus góc jellemzően elnyomja a mirigy többi részét, és egyoldali golyva formájában jelenik meg, gyakran úgy, hogy kontralaterálisan nincs tapintható mirigy. A farmakológiai mennyiségű exogén pajzsmirigyhormon bevitele az egész mirigyet elnyomja, így nem marad tapintható szövet a tirotoxikózisban. A granulomatosus és lymphocytás thyreoiditis megzavarhatja a pajzsmirigy follikuláris architektúráját, elegendő mennyiségű tárolt hormont szabadítva fel ahhoz, hogy átmeneti thyreotoxikózist okozzon.

A pajzsmirigy túlműködése akkor következik be, amikor a mirigy nem képes elegendő hormont termelni a szervezet anyagcsere-szükségleteinek kielégítéséhez. A strúmával társuló primer hypothyreosis oka a jódhiány, a pajzsmirigyhormon bioszintézisének enzimatikus hibái, a mirigyparenchima autoimmun pusztulása, mint a Hashimoto-thyreoiditisben, valamint pajzsmirigy alapbetegségben szenvedő egyéneknél a goitrogének, például lítium, szulfonamidok és nagy mennyiségű jód bevitele. A nem idiopátiás pajzsmirigy-atrófia, iatrogén abláció, valamint az agyalapi mirigy vagy a hipotalamusz működési zavara következtében alakul ki a nem golyós pajzsmirigy alulműködés. A hypothyreosis utóbbi másodlagos és harmadlagos formáit fontos felismerni és megkülönböztetni a primer hypothyreosistól, mivel gyakran a hypothalamus-hypophysis-mellékvese tengely egyidejű diszfunkciója is jelen van. A pajzsmirigy-alulműködés tüneteit és jeleit a 138.2. táblázat tartalmazza. Ezek elég finomak lehetnek, ha a hypothyreosis enyhe és rövid ideig tartó. Ezzel szemben ezek a megnyilvánulások lehetnek kirívóak és mélyrehatóak olyan betegeknél, akiket több éve nem diagnosztizáltak. A súlyos, hosszú ideje fennálló hypothyreosisra jellemző a glikozaminoglikánok lerakódása a bőrben és más szervekben, ez a folyamat myxödéma néven ismert.