A szerencsejáték-ipar nagy üzlet az Egyesült Államokban, becslések szerint évente 240 milliárd dollárral járul hozzá a gazdasághoz, miközben 38 milliárd dollár adóbevételt termel és 17 millió munkahelyet támogat.
Azt talán nem tudják az emberek, hogy a nyerőgépek, a videópóker-automaták és más elektronikus játékeszközök teszik ki ennek a gazdasági tevékenységnek a nagy részét. Az iowai és dél-dakotai kaszinókban például az ilyen eszközök az éves játékbevételek 89 százalékát adták.
Különösen a pörgettyűs nyerőgépek jelentik a legtöbb kaszinó számára a profit óriáscégét, megelőzve az olyan asztali játékokat, mint a blackjack, a videópókergépek és a szerencsejáték egyéb formái.
Mi teszi a nyerőgépeket ilyen megbízható pénztermelővé? Részben annak köszönhető, hogy a kaszinók képesek elrejteni a valódi árukat még a legügyesebb szerencsejátékosok elől is.
A nyerőgépek ára
Egy fontos közgazdasági elmélet szerint, ha valaminek az ára emelkedik, a kereslet általában csökken.
De ez az árak átláthatóságától függ, ami a legtöbb mindennapi vásárlásunk esetében létezik. Vagyis az orvosi rendelőben és esetleg az autószerelőnél tett látogatásokon kívül a legtöbb termék és szolgáltatás árát ismerjük, mielőtt úgy döntünk, hogy fizetünk érte.
A nyerőgépek talán még rosszabbak, mint az orvosi rendelő, mivel legtöbbünk soha nem fogja megtudni a tétjeink valódi árát. Ami azt jelenti, hogy a kereslet és kínálat törvénye összeomlik.
A kaszinóüzemeltetők általában úgy gondolkodnak az árról, mint az úgynevezett átlagos vagy várható házelőny a játékosok által tett minden egyes tétnél. Alapvetően ez a játékba beépített hosszú távú előny. Az egyes játékosok esetében a játékkal való korlátozott interakciója miatt az “ár” egészen másképp fog kinézni.
Vegyünk például egy 10 százalékos házelőnnyel rendelkező játékot – ami meglehetősen tipikus. Ez azt jelenti, hogy hosszú távon a játék az általa elfogadott fogadások 10 százalékát visszaadja a tulajdonában lévő kaszinónak. Tehát ha 2 millió pörgetés alatt 1 millió dollárnyi tétet fogad el, akkor várhatóan 900 000 dollárt fizet ki, ami 100 000 dolláros kaszinónyereséget eredményez. Így a vezetőség szemszögéből nézve az általa felszámított “ár” az a 10 százalék, amelyet a szerencsejátékosoktól várhatóan idővel beszed.
Az egyes játékosok azonban valószínűleg a pörgetés költségeként határozzák meg az árat. Ha például egy játékos 1 dollárt tesz fel, megpörgeti a tárcsákat, és nem kap kifizetést, akkor ez lesz az ára – nem pedig 10 cent.
Hát kinek van igaza? Mindkettőnek, bizonyos értelemben. Bár a játék minden bizonnyal 1 dollárt szedett be a játékostól, a vezetőség tudja, hogy ebből végül 90 centet osztanak szét a többi játékos között.
A játékos azonban ezt soha nem tudhatja, hiszen csak egy-két órát játszik, amely alatt remélheti, hogy egy nagy kifizetés majd kárpótolja a sok veszteségéért, és még többet is. És ilyen játéktempó mellett akár évekig is eltarthat egyetlen nyerőgépen való játék, mire a kaszinó hosszú távú előnye nyilvánvalóvá válik.
Rövid távú vs. hosszú távú
Az árperspektívák közötti különbség a játékosok rövid távú és a menedzsment hosszú távú szemlélete közötti szakadékban gyökerezik. Ez az egyik tanulság, amelyet a szerencsejáték-iparban eltöltött több mint három évtized alatt a kaszinójátékok teljesítményét elemezve és kutatóként tanulmányozva tanultam.
Lássuk csak George-ot, aki épp most kapta meg a fizetését, és 80 dollárral indul a kaszinóba, hogy egy órán keresztül költsön egy kedd esti napon. Alapvetően három kimenetele van: Mindent elveszít, megüt egy jelentős jackpotot és nagyot nyer, vagy nyer vagy veszít egy keveset, de sikerül elsétálnia, mielőtt az esélyek határozottan ellene fordulnának.
Az első kimenetel természetesen sokkal gyakoribb, mint a másik kettő – ennek kell lennie, hogy a kaszinó megőrizze a házelőnyét. A nagy jackpotok kifizetéséhez szükséges pénzeszközök a gyakori vesztesekből származnak (akiket lesöpörnek). Ezek nélkül a vesztesek nélkül nincsenek nagy nyertesek – ezért játszanak egyáltalán olyan sokan.
Kifejezetten az összes egyéni veszteség összegéből finanszírozzák a nagy jackpotokat. Ezért a csábító jackpotok biztosításához sok játékosnak el kell veszítenie az összes kedd esti bankrollját.
A sokak számára kevésbé nyilvánvaló, hogy a hosszú távú tapasztalat ritkán fordul elő a játékosok szintjén. Vagyis a játékosok ritkán veszítik el 80 dollárjukat egyenletes módon (azaz pörgetésenként 10 százalékos arányban). Ha ez lenne a tipikus nyerőgép-élmény, akkor kiszámíthatóan kiábrándító lenne. De ez nagyon megkönnyítené a játékos számára, hogy azonosítsa az általa fizetett árat.
Az ár emelése
A kaszinó végső soron izgalmat árul, ami reményből és változatosságból áll. Még ha egy nyerőgépnek a menedzsment szempontjából szerény házelőnye is van, például 4 százalék, rövid időn belül megnyerheti és gyakran meg is nyeri George teljes kedd esti bankszámláját.
Ez elsősorban a nyerőgép nyereménytáblázatának – amely felsorolja az összes nyerő szimbólumkombinációt és az egyes szimbólumokért járó kreditek számát – varianciájának köszönhető. Míg a nyereménytábla látható a játékos számára, az egyes nyerő szimbólumkombinációk előállításának valószínűsége rejtve marad. Természetesen ezek a valószínűségek a ház előnyének – vagyis a tét hosszú távú árának – egyik kritikus meghatározója.
Ez a ritka képesség, hogy egy áru vagy szolgáltatás árát elrejtsék, lehetőséget kínál a kaszinó vezetősége számára, hogy a játékosok értesítése nélkül emelje az árat – ha megússzák.
A kaszinóvezetők óriási nyomás alatt állnak, hogy maximalizálják a mindent eldöntő nyerőgépes bevételt, de nem akarják megölni az aranylibát az “ár” túl nagy emelésével. Ha a játékosok képesek észrevenni ezeket a rejtett áremeléseket pusztán a játékokkal való játék során, akkor lehet, hogy egy másik kaszinó mellett döntenek.
Ez megrémíti a kaszinóüzemeltetőket, mivel nehéz és költséges helyreállítani a magas árú nyerőgép-termékkel kapcsolatos megítélést.
Megúszás
Ezek következtében sok üzemeltető ellenáll a nyerőgépek házelőnyének növelésének, mivel úgy gondolják, hogy a játékosok érzékelik ezeket az ársokkokat.
Új kutatásunk azonban azt találta, hogy a kaszinóelőny növelése jelentős bevételnövekedést eredményezett úgy, hogy még a hozzáértő játékosok sem vették észre. Két, egyébként azonos tárcsás játék többszöri összehasonlítása során a magas árú játékok jelentősen nagyobb bevételt hoztak a kaszinónak. Ezeket az eredményeket egy második vizsgálat is megerősítette.
A további elemzések nem mutatták ki a magas árú játékokról való játékvándorlás jeleit, annak ellenére, hogy alacsony árú társaik mindössze 3 lábnyira helyezkedtek el tőlük.
Fontos, hogy ezek az eredmények annak ellenére születtek, hogy a magas árú játékokkal való játék kirívóan gazdaságtalan volt. Azaz, a látható kifizetési táblák azonosak voltak mind a magas, mind az alacsony árú játékokon, minden egyes kétjátékos párosításon belül. Az egyetlen különbség az egyes kifizetések rejtett valószínűsége volt.
Ezzel a tudással felvértezve a menedzsment hajlandóbb lehet az árak emelésére. Az árérzékeny szerencsejátékosok számára pedig a tárcsás nyerőgépek olyanná válhatnak, amit érdemes elkerülni.