A döntések életünk, karrierünk és közösségeink legalapvetőbb építőkövei. Minél gyorsabban és stratégiaiabban rakjuk egymásra ezeket a blokkokat, annál gyorsabban és sikeresebben érünk el pozitív változásokat.
A Columbia Egyetemen Sheena Iyengar által végzett tanulmányok szerint az amerikaiak naponta átlagosan 70 döntést hoznak. Mindennapi döntéseket hozunk arról, hogy mit együnk ebédre és melyik úton menjünk munkába, de olyan meghatározó döntéseket is, mint hogy hol éljünk, kit vegyünk feleségül, és hogy megtartjuk-e ezt az állást, vagy elfogadjuk-e azt a másik ajánlatot. Ahogy Albert Camus mondta: “az élet a döntéseink összessége”.
Amit kevesen vesznek észre közülünk, hogy minden döntésünk hatással van az utána következő döntésekre, még teljesen egymástól független helyzetekben is. Például minél tovább vacillálunk azon, hogy mit is együnk reggelire, annál nehezebb lesz később aznap reggel jó döntést hozni egy ügyféllel vagy munkatárssal. Minél többet vacillálunk azon, hogy mit vegyünk szombat délután a bevásárlóközpontban, annál valószínűbb, hogy szombat este egy kiló sültkrumplit és egy dupla adag karamellás desszertet fogunk visszadobni. Roy Baumeister és John Tierney neves pszichológusok Willpower című könyvükben “döntési fáradtságnak” nevezik a jelenséget, amely a vásárlóktól a bírákig mindenkire hatással van.
Egy egyszerű Tudni-Gondolkodni-Tenni keretrendszer segíthet megoldani ezt a problémát, lehetővé téve számunkra, hogy minden döntésünket – nagyot és kicsit; mindennaposat és meghatározót – gyorsabban hozzuk meg anélkül, hogy a minőség rovására menne. Einsteint idézve, ez a keretrendszer “a lehető legegyszerűbb, de nem egyszerűbb.”
1. Ismerje a végső stratégiai célt. A megalapozott, időben meghozott döntések legnagyobb akadálya a kritériumok túlterheltsége. Ha minden lehetséges célt és szempontot megpróbálunk mérlegelni minden lehetséges érdekelt féltől, az már azelőtt lábon lövi a döntéshozatali folyamatot, hogy egyáltalán elindulhatnánk a startvonalról. A hét vagy nyolc lehetséges cél közül, amelyet ezzel az egyetlen döntéssel szeretne elérni, melyik vagy melyik kettő fogja a legnagyobb pozitív hatást gyakorolni? Az összes lehetséges ember közül, akinek örömet vagy csalódást okozhat, melyiket szeretné a legkevésbé kiábrándítani?
2. Gondolja át racionálisan, hogy a lehetőségei hogyan igazodnak a végső célhoz. Az ítélkezési hibák túlnyomó többsége egyszerűen kiküszöbölhető a vonatkoztatási keretünk kiszélesítésével. Ennek leggyorsabb, legegyszerűbb és leghatékonyabb módja, ha minden döntés előtt “konzultálsz egy Anti-Énnel”. Ahogy egy banki vezető elmagyarázta nekem: “Elképesztő, hogy mennyi rossz döntést el lehet kerülni pusztán azzal, ha megkérdezünk egy másik személy véleményét”. Megfigyelését lenyűgöző mennyiségű empirikus kutatás támasztja alá. (A “Hogyan lehet javítani a döntéseken” című cikk, amelynek élén Katherine Milkman állt a Penn Wharton iskolából, kiváló összefoglalást nyújt. )
Az anti-énnel való konzultáció kétféleképpen működik. Az aktus, hogy elmagyarázod a helyzetedet egy másik embernek, gyakran új meglátásokat ad a döntéssel kapcsolatban, még mielőtt a másik személy válaszolna. A második bónusz pedig az a friss perspektíva, amit válaszul nyújtanak.
3. Tégy valamit ezzel a tudással és ezekkel a gondolatokkal. Miután világosan meghatározta az elsődleges stratégiai célokat, és lefektette a kutatásait és a gondolkodását egy vagy két kulcsfontosságú Anti-You-val, itt az ideje, hogy befejezze a tervezést, a stratégiaalkotást, a számok összeszedését és a kritikus gondolkodást. Egyszerűen ki kell választania egy lehetőséget, miközben el kell engednie az összes többi “jó” lehetőséget.
Végezetül hasznos, ha nem felejti el, hogy a való világban a “tökéletes” lehetőségek mítoszok. A döntéshozatal mindig a kiismerhetetlen jövővel való megbirkózás gyakorlata lesz. Semmilyen mérlegelés nem garantálhatja, hogy a “helyes” opciót azonosítottuk. A döntés célja nem az, hogy megtaláljuk a tökéletes lehetőséget. A döntés célja az, hogy eljusson a következő döntésig.